Mai szerzőnk tulajdonképpen párja kalandvágyának köszönhetően jutott ki (még a válság előtt) Írországba és immár öt éve él ott. A sikerek mellett akad benne hiányérzet is, de nem szaladok előre, minden kiderül Pipike írásából.
(Már több mint 8000-en vagyunk a Facebookon, gyere és csatlakozz hozzánk Te is! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, ne habozz! A cím: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
„Párom kalandvágyától vezéreltetve 2007 februárjában jöttünk ki Írországba. Otthon egy jól fizető budapesti állást hagytam magam mögött, számviteli területet és bruttó 280 ezer forintos fizetést, amiből a hónap végére a havi lakáshitelem törlesztése után kb. 10 ezer forintot tudtam megspórolni úgy, hogy nem éltem nagy lábon.
2007-ben még kapkodtak a felsőfokú pénzügyi-számviteli végzettségű bevándorlók után itt a munkaerőpiacon, így pár nap keresgélés és két állásinterjú után már volt is munkám (páromnak szintén). Akkor éves bruttó 30 ezer euróért alkalmaztak számviteli területre, amiből kb. 1800-2000 eurót kaptam kézhez havonta.
750 euró + rezsiért kaptunk egy háló+nappali-konyhás lakást Dublin 1. kerületében a Parnell Street közelében (belváros). ( A történethez hozzátartozik, hogy párom folyamatosan kb. ugyanannyi fizetést kap/kapott mint én).
Sokat utazgattunk
Ennyi pénzből gond nélkül gyűjtöttem össze annyit, hogy pár hónap elteltével májusban anyukámnak és páromnak (akkor még külön kasszán voltunk) vissza tudtam fizetni az indulási költségekre kölcsönkapott pénzt. Ugyanis ismerősünk nem lévén itt kint, az első két hétre szállást foglaltunk magunknak (napi 50 euró), majd miután lett állásunk, lakást is kerestünk egyből, amiért egy havi kauciót plusz az első havi bérleti díjat előre kellett kifizetni, valamint az első fizetésig meg is kellett élnünk valamiből.
2007 májusa után már mindketten magunknak tettük félre a pénzt. Az első évben sokat utazgattunk országon belül, a második évtől pedig külföldre jártunk nyaralni általában évente kétszer is (amellett, hogy haza is utaztunk minden évben egyszer).
Egy héten egyszer összejártunk magyar ismerőseinkkel kocsmázni, és amúgy is kényelmesen éltünk a munkás hétköznapokon is. Keresetünk felét tudtuk akkoriban havonta megtakarítani.
Ilyen könnyed életmód mellett pár év alatt összespóroltam annyit, hogy az otthon 20 évre felvett lakáshitelemet ki tudtam fizetni.
Szerencse a munkában is
A cégnél, ahol dolgozom, minden évben van legalább inflációkövető fizetésemelés még most a válság idején is, valamint minden évben jár teljesítmény-arányos bónusz is, ami kb. egyhavi fizetés.
Munka terén is szerencsésnek mondhatom magam, a kezdetektől fogva a szakmámban tudtam elhelyezkedni, pár hónap után állandósítottak, azaz határozatlan idejű munkaszerződést írhattam alá a céggel. Azóta már megúsztam két leépítési hullámot is, előre is léptettek, majd más csoportba helyeztek át, de továbbra is ugyanannál a cégnél dolgozom, nem küldtek el.
Én személy szerint semmit nem érzek a korábbi posztok alá kommentelt idegengyűlöletből, bár a cégnél, ahol jelenleg dolgozom, körülbelül húszféle különböző nemzetiség van jelen. (Lehet éppen emiatt nem érzem?)
Jöttek a gyerekek
A kezdeti albérletből az első év után továbbálltunk (egyéves bérleti szerződések a jellemzőek, ha korábban felmond a bérlő, akkor jó esetben a kaució nem jár vissza, rosszabb esetben a hátralévő díjat is ki kell fizetni), először egy - szintén Dublin 1. kerületi - 1700 eurós albérletbe költöztünk, amit közösen béreltünk ki egy barátunkkal, így az albérleti díj felét fizettük. Ebben az albérletben 3 évet töltöttünk el és a válságnak köszönhetően a kezdeti 1700 euró a tulajjal való tárgyalások után lecsökkent először 1500-ra, majd 1350-re.
Azóta már két gyerekkel gyarapodott a családunk és újra elköltöztünk egy gyerekbarátabb környékre, Dublin egy kellemesebb, zöldebb de központi kerületébe. A bölcsőde kb. 1100 euróba kerül havonta, és talán mondanom sem kell, hogy így már közel sem tudunk fél havi fizetést félretenni, de még így is kényelmesen élünk, utazgatunk, és havi pár száz eurót megspórolunk hónap végére.
Ami hiányzik
Nem tudom, a szerencsémnek mikor szakad vége, de ha úgy alakulna, szívesen mennék haza, ami leginkább hiányzik nekem itt, az a pezsgő kulturális élet, a sokféle gyermek és felnőtt program, rendezvény, valamint, hogy vigyázzon valaki a gyerekekre, ha mi ki szeretnénk mozdulni (babysitter itt kb 10 euró / óra), és hogy a nagyik nem tudják kényeztetni az unokákat kedvükre.
Amit nagyon szeretek itt, az a magyarországitól eltérő látnivalók: kerek tornyok, templomromok, az úton sétáló bárányok, kelta keresztek és díszek, dolmenek, burdennek, kőkori sírok, a tengerpart, valamint az esős időjárásnak köszönhetően kialakult hagyományos ír kocsmaélet.
A pubok, ahova az otthon megszokottól eltérően gyerekekkel is szokás járni hétvégenként ebédre, és ahol a csaposnak mindig van egy-két jó szava az emberhez. Ezek nagyon fognak hiányozni, ha egyszer továbbállnánk.”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Úgy éreztem, többre vagyok hivatott
Két otthonom van, de egy hazám
Egy londoni zsidó pékség titkai
Kihasználtuk az ölünkbe hullott lehetőséget
Különösen szerencsések vagyunk
Belekóstoltam az igazi függetlenségbe
Nagyon haragszom Magyarországra
Utolsó kommentek