A tegnapi filozofálgatósabb poszt (Magyar magyarnak farkasa?) után ma Hollandiába utazunk (legalábbis virtuálisan), mégpedig Szilvia segítségével. Írásából kiderül, hogy a németalföldi országban távolról sem fenékig tejföl az élet, de a végkövetkeztetése mégis az: nem jönne haza a bizonytalanba.
Fogadjátok szeretettel konkrétumokat és jó tanácsokat is tartalmazó írását!
„Tulajdonképpen Angliába készültünk, de nem volt rá lehetőségünk. A neten találtunk egy hölgyet, aki egészségügyi képzést ígért Hollandiában. Mindenképpen váltani szerettünk volna, mert akkor kezdődött a válság, és két gyerekkel az ápolónői fizetésemből nem tellett sok mindenre. Örültünk, ha a számlákat kifizetjük és a nyaralásról csak álmodni tudtunk.
Felvettük tehát a hölggyel a kapcsolatot. Három hónapig szinte minden nap beszéltünk. Majd felajánlotta, hogy még az iskola előtt lenne lehetőség házi betegápolóként dolgozni. Kijöttünk két hétre a párommal és kipróbáltuk. Hála a jó istennek, a párom is talált munkát.
Persze először lakást kellett intézni. Mivel a nyelvet nem ismertük, kellett valaki, aki segít. Találtunk is valakit, de a beígért iskolából semmi sem lett, és gyorsan kiderült, hogy a munka is fekete, így egy hónap után meg is szűnt.
Csalók karmai közt
Ekkor kezdődött a pokoljárásunk. A „segítőből” gyorsan ellenség lett. Alá akart velem íratni egy olyan holland szerződést, amit nem értettünk, hiszen nem beszéltük a nyelvet. Kiderült, hogy élettársi kapcsolatot jelentett volna egy majdnem kitoloncolt személlyel, mert állítása szerint csak így kaphattam volna bejelentett lakcímet.
Szerencsémre férjnél voltam, ami szerepelt is az útlevelemben, de a „segítség” ezzel véget is ért. Ami persze nem volt olyan nagy baj, mert bőven él kint magyar. (Meg kell jegyeznem, több helyen is olvastam magyarellenességről. Hát itt az duplán megvan. Úton útfélen találkozol magyarral, aki már a második kérdésnél elejti van-e munkád és segítesz-e.)
Tehát jött a következő segítő, aki megkérte az árát a segítségnek, de hála a gyermekeimnek, hamar megszabadultunk az élősködőtől, de addigra már rengeteg pénzt csalt ki belőlünk. És nem csak mi jártunk így. Az első év után a gyerekek igen jól megtanultak hollandul és én is sokat tanultam.
Kegyetlen munkaközvetítők
Én egy halüzemben kezdtem és ott dolgoztam fél évet. Majd szabadság után csak egy sms-t kaptam, hogy nem kellek többet. A lényeg a munkával kapcsolatban itt, hogy munkaközvetítőn keresztül lehet dolgozni. Ha valakinek szerencséje van, az tud közvetlenül a cégnél szerződést kapni. De ahhoz tényleg kell a nyelvtudás.
A munkaközvetítők (uitzendbureau) nagyon kegyetlenül bánnak az emberekkel. Vannak szállásadó munkaközvetítők, de nagyon lehúzzák az embert és borzasztó körülményeket biztosítanak. Mindenért pénzt kérnek, és még örül az ember, ha egyáltalán kap fizetést. Nagyon sok embernek problémája van velük, de nem tudnak kihez fordulni.
Mi már megtettük, még ügyvédet is fogadtunk, végül minden megoldódott, de tudni kell, hogy kihez lehet fordulni. A lényeg, hogy ne hagyja magát az ember. A mostani munkaközvetítőm nagyon jó. Fizetnek rendesen (minimálbér bruttó 1500 euró körül van) és még céges autót is kaptam (benzint is fizetnek).
Miért nem dolgozom szakterületemen, az egészségügyben? Talán mert bizonytalan vagyok a nyelvtudásomban és nem mertem még vele szakállást keresni. Mostani kollégáim hollandok, és sokat segítenek, ha kell, még tanulni is. Ha van bejelentett lakcímed, akkor az önkormányzatnál igényelheted a nyelviskolai képzést (legalábbis a legtöbb helyen).
Lakás és iskola
A lakáskérdés elég bonyolult. Az árak magasak, szobát mi 350 euró / hótól láttunk, a lakások, házak 500 euró / hótól indulnak. Mielőtt kijöttünk volna, hónapokig információt gyűjtöttünk, de sok fórumon csak az elutasítással találkoztunk. Ma már nagyon sok, segítséget nyújtó oldal van, hiszen egyre többen vagyunk kint.
Sokáig Rotterdamban laktunk és borzasztó volt. Rengeteg a más nemzetiségű ember (török, suriname-i, marokkói, stb.), holland alig van. A lakáshoz egy bizonyos bérleti szintig segítséget igényelhet ez ember (huurtoeslag). Vannak hivatalos, ezekben az ügyekben segítő szervek (huurcommissie, juridits loket).
Az egész napos iskola ötéves kortól kötelező, középiskolába 12 évesen mennek a gyerekek. Az iskolában is fizetni kell, az alap 40 euró. Menza sajnos nincsen, van, ahol délben haza kell hozni, majd egy óra múlva visszavinni a gyereket.
Az árak hasonlóak az otthoniakhoz, persze azzal a különbséggel, hogy itt jobb a fizetés. Nagyon meglepődtem, amikor idén otthon járva azt láttam, hogy az élelmiszerek majdnem drágábbak, mint itt.
Pocsék egészségügy
Mi itt a legrosszabb? Az egészségügy. Orvoshoz nem szabad menni, mert ha beteg vagy, akkor rutinból felírja a fájdalomcsillapítót. A háziorvosod egyben a nőgyógyászod és a bőrgyógyászod is. A kórházba még sürgősség esetén is csak időpontot kapsz.
Mi ezért Magyarországra járunk magánorvoshoz és itt elszámoljuk a betegbiztosítóval, mert nem lehet egyszerre két országban biztosításod. Itt 100 Eurótól indul az alapbiztosítás („basisverzekering”). Érdemes bővebb csomagot választani (mondjuk fogászati ellátással, stb.) mert ha az nincs, és baj van, akkor igen borsos árat kell fizetned. Egy vérvétel közel 80 euró.
Autósok, figyelem!
Magyarországon is téma most a külföldi rendszámú autók használata. Hollandiában nagyon kell vigyázni, amint bejelentett lakcíme lesz az embernek fél éven belül holland rendszámot kell szerezned az autódra, mert ha a rendőr megállít, akkor több ezer eurós büntetést szabhat ki.
Nagyon szigorúak! Parkolás rossz helyen: kerékbilincs vagy elvontatás. Szabálytalan parkolás: 60 euró. Be nem fizetett 10 parkolási büntetés, mert az is előfordulhat: 600 euró, plusz kerékbilincs levétele. És ez csak egy kis ízelítő.
Nem panaszkodhatok
Ezek után sem bántuk meg, hogy kijöttünk, mert amióta kint vagyunk, évente kétszer járunk haza és még sikerül sok más helyre is eljutnunk. Sokkal jobban érezzük magunkat a biztos munka mellett. És ami a legfontosabb, biztosítani tudom a gyerekeimnek a lehetősséget a jobb és szebb jövőre. Nemcsak hollandul, de angolul és még franciául is tanulnak.
Nem hiszem, hogy bármiben is hiányt szenvednének. Az úszás ingyenes, mert itt kötelező levizsgázni belőle minden gyereknek. Az iskolában tananyag a gitározás és a tánc. Szóval egyáltalán nem panaszkodhatok.
Hogy hazamennék-e? Hova? A bizonytalanba? Nem hiszem! Már honvágyam sincs, csak a családom hiányzik nagyon, de az internet ezt is megoldja. És most már ők jönnek hozzánk, nem mi haza...”
Eddig tartott Szilvia története. A leírtak alapján, ti kimennétek Hollandiába? Illetve aki már ott van, annak mi a tapasztalata? Írjatok, kommenteljetek!
Véleményeteket, saját történteteket várom itt, a kommentekben, vagy a Facebook-oldalon, (ahol már ezernél is többen vagyunk, bizony!) ami a kapcsolatépítésre is jó. Aki pedig megtisztel azzal, hogy megírja véleményét, saját történetét privátban, az a hataratkeloKUKAChotmail.com címre teheti meg.
Olvasd el a legérdekesebb posztokat és szólj hozzá!
Választunk egy országot magunknak
Elindulni, de mennyiből? - gyakorlati tanácsok
Nem bántuk meg, de nagyon nehéz
Odakint farkastörvények uralkodnak
A létbizonytalanság szelleme eltűnik
Utolsó kommentek