Remélem, mindenkinek kellemesen teltek a húsvéti ünnepek, többé-kevésbé sikerült kiheverni az evést-ivást, akinek volt, a locsolkodást. Mielőtt visszatérnénk a munkás hétköznapokhoz, mindenkinek ajánlanám, aki esetleg lemaradt, hogy pótolja az elmúlt napok posztjait (ezt arról a dilemmáról, hogy külföldön próbálja-e meg a szerző elvégezni az egyetemet, vagy térjen haza, esetleg ezt az egészségügy és az orvosok helyzetéről Amerikában, Németországban és Magyarországon, esetleg ezt arról, hogyan írjunk Határátkelőt), érdemes! És akkor térjünk rá a mai írásra, melyet ausztriai országfelelősünk, Franciska küldött és melyben folytatja történetét. Lesznek benne tanulságos pillanatok, úgyhogy vágjunk is bele!
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
„Az első részbenbemutattam, miért jöttem ki, és milyen volt Oberösterreich. Jöjjön akkor most Tirol. Ausztriában úgy tartják, aki nem dolgozott egy szezont Tirolban, az nem ismerheti igazán Ausztriát. Ezzel lehet vitatkozni, én tapasztalatból nem tenném. Tényleg másabb.
2008 novemberében kezdtem Tirolban a párommal egy négycsillagos szállodában, ő pincérként, én szobalányként. A szálloda Nyugat-Tirolban volt, 1600 m magasan egy völgyben. Tőlünk feljebb volt még kb. 3 település, és ennyi, zsákutca, csak a hegyek és a gleccser. A legközelebbi falu 40 km, le egy szerpentinen, 40 perc. Ennek is megvolt a maga előnye és hátránya.
Amikor megérkeztünk, a tulaj lepasszolt minket egy magyar párnak, akik már 3 hónapja ott dolgoztak, mint mosogató és szobalány. Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Rajtuk kívül még egy magyar szobalány volt, és ennyi. A többiek mind osztrákok vagy németek. Meglepően sok volt az osztrák, de legalább rá voltunk kényszerülve, hogy németül beszéljünk.
Senki sem érdekel a véleményem
A munka nagyon nehéz volt, napi 9-12 órákat kellett dolgozni, egy hónap után nem tudtam lehajolni a csapig, annyira fájt a derekam (az sajnos nálam régebbi probléma, 8 év szertorna eredménye). A holtpont a karácsony-szilveszter volt, amikor 4 hétig nem volt szabadnap. Ennek ellenére nem adtam fel, tudtam, miért csinálom.
Nagyon sok érdekes tapasztalatot sikerült szerezni. A legnehezebb az volt, hogy az ember magában elrendezze, hogy bizony olyan emberek parancsolnak neki, akiknél sokkal jobban tudná csinálni, de itt aztán senkit nem érdekel a véleményem.
Itt már sokkal jobban érzékeltették velünk, hogy mi csak magyarok, jobban mondva külföldiek vagyunk, sokra nem tartottak minket. Soha nem dicsértek minket, ha teljesítettük a lehetetlent, nekik az sem számított. Ugyanakkor nem is piszkáltak, nem volt a munkán kívül stressz. Nem szabták meg a pontos napirendünket, tudták, hogy úgysem jövünk el addig, amíg nincs kész a munka. Szóval olyan vegyes volt a dolog, néha jó-néha rossz.
A pénz viszont nagyon jó volt, mindig korrektül fizettek. Igaz, a túlórákról teljesen elfeledkeztek, de úgy gondoltuk, ennyi belefér. Az elmaradt szabadnapokat, ünnepnapokat, szabadságot persze kifizették. A szállás is egész jó volt, bent volt a szállodában egy kétágyas szoba, 4 szobához tartozott egy fürdő. A kaja sem volt rossz, azt leszámítva, hogy osztrák konyha volt :-) de legalább soha nem kaptunk romlott ételt. A társaság jó volt, barátságokat is kötöttünk.
Nyáron vissza
Május 10.-el lett vége a téli szezonnak, és úgy döntöttünk, hogy akkor júniusban visszajövünk nyárra is. Ez még Tirol nagy előnye, hogy egy téli szezon októbertől májusig tart, míg pl. Steiermarkban vagy Oberösterreichban decembertől márciusig. Igaz hazamenni sem lehetett túl gyakran, 9-10 óra a hazaút.
Júniusban a megbeszélt kezdés előtt pár nappal kaptam egy telefont a főnöktől, hogy a páromat nem veszik vissza nyárra, csak engem. Jött a nagy dilemma, mi legyen. Visszamentem egyedül. Nehéz volt, de legalább tudtam, miért. Októberben aztán jött utánam a párom is, és megcsináltunk még egy téli szezont. Vagyis én egyben, szünet nélkül egy nyarat meg egy telet (10 hónap).
2010 tavaszán már komoly magánéleti problémáink voltak, ami részben köszönhető volt a külön töltött nyárnak. Én itt már nagyon gondolkodtam a váltáson, hiszen korlátlan engedélyem volt, a németemre nem lehetett panasz, és anyagilag is nagyon stabil helyzetben voltam.
Végleges búcsúk
Ennek ellenére még egy nyarat lehúztam ebben a szállodában Tirolban, és végül 2010 szeptemberében vettünk egymástól végleges búcsút. Mind a szállodával, mind a párommal, aki maradt, és a mai napig abban a házban dolgozik. Engem is hívtak vissza többször, de mindig nemet mondtam.
Az egyik végső lökést az adta, hogy nyáron két év után elment az egyik recepciós. Odamentem a főnökömhöz, és megkérdeztem, nem venne-e fel engem helyette, hiszen nagyon jól ismerem a házat, a környéket, tanultam is, gyakorlatom is van. Először kért gondolkodási időt, majd a párommal közölte, nem velem, szemtől szemben, hogy tisztában van vele, hogy én vagyok a legalkalmasabb ember erre az állásra, de nem vesz fel, mert nem osztrák vagyok.
Na paff, erre aztán tényleg nem lehet mit lépni. Itt láttam, hogy bármilyen jól is dolgozhatok, soha nem lesz esélyem kitörni a szobalány munkából. Két év fizikai munka sajnos nagyon megviseli az ember szervezetét is, én is egy egy hónapos fizikoterápiával indítottam az őszt. Szerencsére komolyabb beavatkozásra nem volt szükségem, viszont azt mondta az orvosom, hogy a fizikai munkának intsek búcsút, különben komoly problémáim lesznek (sokat zsibbadt a jobb karom, sokszor már nem is éreztem, és a derekam is eléggé készen volt).
Elgondolkodtam: hogyan tovább?
26 éves voltam, volt egy saját lakásom, félretett pénzem, végzettségem, nyelvtudásom. Érdekes módon nem gondolkodtam abban, hogy Magyarországon keressek magamnak munkát. Közben a családom egyik fele kiköltözött Bécsbe, így kimentem hozzájuk, és bejelentkeztem Bécsben munkanélkülire.
Itt ejtenék pár szót arról, hogy működik Ausztriában a munkaügyi központ. Ahhoz, hogy be lehessen jelentkezni, kellett egy állandó lakcím Ausztriában, egy korlátlan munkavállalási engedély, illetve az elmúlt 3 évben 1,5 év munkaviszony. Kaptam egy időpontot egy ún. információs délutánra. Itt elmondták, hogy folyamatosan vezetnünk kell, hogy hova jelentkezünk, milyen visszajelzést kaptunk. Ha pedig valahová felvesznek, azt nem nagyon utasíthatom vissza.
Ezután kaptam egy másik időpontot a személyes tanácsadómhoz. Hozzá kellett bevinni a munkáltatói igazolásokat, az önéletrajzot, az ajánlóleveleket, hogy bekerüljek egy rendszerbe. Ez az egész kb. 3 hét alatt zajlott le. Elvileg nem lehet külföldre utazni előzetes bejelentés nélkül, ezt azzal indokolják, hogy a betegbiztosítás csak Ausztriára terjed ki, tehát nem úgy kell elképzelni, hogy közben Magyarországon nyaral az ember. Én 800 eurót kaptam havonta, de magas volt az elmúlt két évem átlagkeresete (mikor otthagytam Tirolt, már nettó 1450 eurós fizetésem volt).
Aki keres, talál
Természetesen közben nézegettem a lehetőségeket, és nagyon hamar, október közepén elhívtak állásinterjúra Steiermark-ba, ahova aztán egyből fel is vettek recepciósnak. Összesen így kb. három és fél hetet voltam munkanélkülin, ez alatt talán 5 helyre küldtem el az önéletrajzomat.
Ezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy aki valóban keres, az talál is, legalábbis nekem ez a tapasztalatom. Néha el kell vállalni alacsonyabb beosztást is, de mint már írtam, a munka az munka. De hangsúlyozom, ez mind csak saját tapasztalat.”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Menni haza a biztosba, vagy maradni a bizonytalanban?
Felpezsdíteni rutinná vált életem
Lecserélnéd-e a neved a boldogulásért?
A szüleim imádkoznak, hogy ne sikerüljön
Határátkelés Magyarországon belül
Meglepő irányban hagytam el az országot
Kényszeremigránsok vagyunk mi is
Nem volt kétség: visszamegyünk
Itt nagyon sok minden nem egyértelmű
Nem tudok azonosulni a hazámmal
Utolsó kommentek