Határátkelő

Sokan érzik jó pénzkereseti lehetőségnek és nagy kalandnak a munkát a nagy óceánjárókon. Ami persze igaz is lehet, ugyanakkor itt is rengeteg olyan dolog van, amit jó előre tudni és amit nem feltétlenül mondanak el a közvetítő cégek. Ezért is öröm János írása, aki saját tapasztalatait meséli el, és ez még olyasvalaki számára is nagyon érdekes volt, aki soha nem dolgozott ilyen helyen és már nem is nagyon fog - mondjuk én. Szóval jöjjenek a titkok és trükkök, a felkészüléstől a megfelelő cipő kiválasztásáig.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on, ahol már több mint 10 ezren vagyunk! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

A mai történet sem nélkülözi a tanulságokat, de ezeket maga a szerző, Madame Riviera vonja le, ami valószínűleg a legjobb verzió mind közül. A történet csodaként indul: Cannes, gyors munkalehetőség, pálmafák, boldog idősek, aztán...

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

A tegnapi, elsöprő sikerű poszt után ma (jó szokásunkhoz híven...) teljesen más téma jön. Ausztriai országfelelősünk, Franciska ugyanis leírta, hogyan telik egy nap egy kinti hotelben - a szobalány és a recepciós szemszögéből. Az ötlet szerintem nagyszerű, úgyhogy ha kedvet kaptok, örülnék, ha leírnátok, nektek hogyan és mivel telik egy napotok. Ennél jobb és részletesebb infó aligha kell...

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Hogyan találhatunk munkát úgy Németországban, hogy jó esetben is csak pötyögünk a nyelven? Erre a kérdésre (is) ad választ a mai poszt, melynek szerzője, Endre, úgy látja, már Magyarországon érdemes minél alaposabban felkészülni a külföldi életre, aminek része a nyelvtanulás is.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

A tegnapi posztban Orsi azon töprengett (és kért ötleteket), hogy miként juthatna ki Angliába művészi ambícióival. A mai írás részben válasz, még ha nem is a legpozitívabb, a tegnapiakra. Laca a magyarországi próbálkozások után a londoni vendéglátóiparban, és egy közvetítőcégben bízva indult neki - az ő tapasztalatai következnek most.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Mindig öröm, amikor egy régi szerző ismét ír, most is ez történt. Eszter egyike volt a legelsőknek, és most beszámolt arról, mi is történt velük tavaly augusztus óta. Sok minden, szerencsére jórészt pozitívumok, úgyhogy olvassátok és szóljatok hozzá - szokás szerint!

(ÚJDONSÁG!! Küldj képet a lakóhelyedről, a városról, ahol élsz, bárhol is legyen az - valami szívednek kedveset, vagy csak egyszerűen érdekeset! Ha írsz hozzá pár sort, akkor kikerülhet ide a blogra, vagy mehet a Facebookra, ahol csatlakozz is hozzánk, ha még nem tetted volna meg! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, ne habozz! A cím: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Sok szempontból elgondolkodtató írás következik ma. Beküldője, gye immár négy éve próbál beilleszkedni a családjával Manchesterben, saját bevallása szerint sem sok sikerrel. Érzésem szerint gyors, de pontos látleletet kapunk két kultúra eltérő vonásairól, a magyar neveltetés és a brit szokások közti különbségekről. Kíváncsi vagyok, mit szóltok hozzá!

(Egy kis újdonság: küldj képet a lakóhelyedről, a városról, ahol élsz, bárhol is legyen az - valami jellemzőt, szívednek kedveset, vagy csak egyszerűen érdekeset! Ne csak beszélgessünk róla, lássuk is! Ha írsz hozzá pár sort, akkor kikerülhet ide a blogra, vagy mehet a Facebookra, ahol csatlakozz is hozzánk, ha még nem tetted volna meg! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, ne habozz! A cím: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Többször folyt már vita itt, a blogon arról, hogy ki milyen indokkal vág neki a nagyvilágnak, legyen az pénzszűke, társadalmi kérdések, esetleg magánéleti gondok. Mai szerzőnk, Candy, egyszerűen kíváncsi volt és elege lett az egy helyben toporgásból. Immár két éve él Londonban. Az ő története következik.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Remélem, mindenkinek kellemesen teltek a húsvéti ünnepek, többé-kevésbé sikerült kiheverni az evést-ivást, akinek volt, a locsolkodást. Mielőtt visszatérnénk a munkás hétköznapokhoz, mindenkinek ajánlanám, aki esetleg lemaradt, hogy pótolja az elmúlt napok posztjait (ezt arról a dilemmáról, hogy külföldön próbálja-e meg a szerző elvégezni az egyetemet, vagy térjen haza, esetleg ezt az egészségügy és az orvosok helyzetéről Amerikában, Németországban és Magyarországon, esetleg ezt arról, hogyan írjunk Határátkelőt), érdemes! És akkor térjünk rá a mai írásra, melyet ausztriai országfelelősünk, Franciska küldött és melyben folytatja történetét. Lesznek benne tanulságos pillanatok, úgyhogy vágjunk is bele!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Immár nem az első olyan írás következik a sorban, melynél kiderül, hogy bizony magyarországi egyetemről is el lehet menni gyárba dolgozni napi 10 órát, és onnan is ki lehet emelkedni szorgalommal és tanulással. Orsi történetét olvasva sokadszor merül fel bennem, hogy vajon ugyanez Magyarországon is megvalósítható lenne-e...

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on, komoly közösségi élet zajlik ott is, sok érdekes kérdéssel, kéréssel, beszélgetéssel. Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com. Ígérem, mindenkinek válaszolok, most ismét meglehetős lemaradásban vagyok, de kis türelmet kérek! Előre - illetve utülag - is kösz!)