Mindig öröm, amikor egy régi szerző ismét ír, most is ez történt. Eszter egyike volt a legelsőknek, és most beszámolt arról, mi is történt velük tavaly augusztus óta. Sok minden, szerencsére jórészt pozitívumok, úgyhogy olvassátok és szóljatok hozzá – szokás szerint!
(ÚJDONSÁG!! Küldj képet a lakóhelyedről, a városról, ahol élsz, bárhol is legyen az – valami szívednek kedveset, vagy csak egyszerűen érdekeset! Ha írsz hozzá pár sort, akkor kikerülhet ide a blogra, vagy mehet a Facebookra, ahol csatlakozz is hozzánk, ha még nem tetted volna meg! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, ne habozz! A cím: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
„Tavaly augusztusban írtam Neked, a "Nem bántuk meg, de nagyon nehéz" címet adtad az irományomnak. Azóta eltelt lassan egy év, és még mindig itt vagyunk, pedig mi a semmire (szó szerint) jöttünk ide, Nizzába.
Ami megelőzte a kiköltözést: én és a párom évekig hajóztunk. Együtt. Szép kis pénzt gyűjtöttünk. Aztán kitaláltuk, rendes életet szeretnénk, hogy ketten legyünk, el tudjunk menni moziba, kirándulni, étterembe stb., ami a hajón élés miatt nem működik.
Amerika helyett Franciaország
Szóval majdnem 1 évig azon gondolkodtunk hogy hova legyen az a hova. Akkortájt kétszer jártunk Amerikában, és beleszerettünk, de nagyon. Így ez lett az első helyen. Kerestem legális közvetítőket, de csak nyári munkás volt, aztán mondták, menjünk ki megint, 3 hónapra, keressünk munkát, pedig nem lehetne, aztán majd lesz valahogy.
De mi ezt nem mertük bevállalni, mert ha sikerül is, de lebukunk, akkor a pénzünk is elmegy, meg ki is utasítanak. Teltek a hónapok, és nagyon nem akart összejönni, így közelebbi helyen gondolkodtunk. Mivel a párom a suliban tanult franciául, rám meg a hajón ragadt, beszéltünk sok francia kollégánkkal, vendéggel, hogy ők melyik részét ajánlanák az országnak. Egyöntetűen dél volt a javaslat, azon belül is valamelyik nagyváros, sok turistával. Így lett Nizza.
Felmondtunk 2010 telén, utána én tanárhoz jártam, közben gyűjtöttük az infókat. Tavaly februárban lejöttünk egy hétre körülnézni, hotelban laktunk, és egy telefonszámunk volt csak, párom volt osztálytársának egy itteni ismerőse. Vele találkoztunk, beszélgettünk.
Körbenéztünk lakás ügyben, de a közvetítőnél annyit mondtak, hiába a több éves hajózás, francia cégnél, nem laktunk sehol, nincs dossziénk, referenciánk. Marad a magánszemély. Szerencsére ez az ismerős tudott nekünk szerezni egy nagyon jó kis lakást, nagy terasz, 2 szoba, parkoló, tenisz, medence, 3 hónapra.
A munkakeresés
Átmentünk a nőhöz, és meg is kaptuk a kulcsot. Visszajöttünk Magyarországra összepakolni, búcsúzkodtunk, majd egy hét múlva jöttünk, teljesen megpakolt kocsival. Aztán kezdődött a munkakeresés.
Egy percig nem gondoltuk, hogy nem találunk, bíztunk magunkban, és a referenciánkban, amiről hamar kiderült, hogy míg az osztrákoknál nagyon jónak számít, (ugyanis oda rengetegen mentek felmondás után, és egy hét alatt kaptak munkát), addig itt fogalmuk nincs arról, hogy Európa legnagyobb hajózási vállalata egyáltalán az ő országukban van, és senki nem ismeri, szóval az ajánlólevelet ki is dobhattuk.
Neten és személyesen küldtük az önéletrajzokat. Engem 3 hét múlva már hívtak, menjek a papírjaimmal. Meg is jelentem a hotelban, én is szobalánynak jelentkeztem, gondoltam, egy évig kibírom, bár utálok takarítani, csak a nyelv fejlődön fel, aztán lépek is.
Megbeszéltük, hogy a következő héten kezdhetek, majd hívnak! Ez azóta se történt meg, én meg nem mertem bemenni érdeklődni. Utána odavoltam, hogy sehol semmi, hiába küldözgetem a CV-t. Ráadásul abban a pár napban, amíg a telefonra vártam, visszamondtam egy másik ajánlatot. Most már tudom, nem kellett volna. Egy hónapot kellett várnom a következő ajánlatra, felvettek, júniusban kezdtem, Cannes-ban.
Párom egy hónappal kiérkezésünk után kezdett egy teraszos étteremben, első próbanap után mondták neki, ne is húzzuk az időt, felveszik. Korlátlan idejű szerződést kapott.
Szerencsénk volt a papírokkal
A Tb-kártyával, és minden más hivatalos papírral szerencsénk volt, mert azt a hajón megcsinálta nekünk a cég, Strasbourgban, így itt csak át kellett kérni mindent ide. Itt az ország északi és déli része teljesen külön létezik. Megtartottam például a bankkártyámat, amit ott kaptam még, de itt hiába megyek be ugyanabba a bankba, még a számlámat se látják, nemhogy pénzt vegyek fel. Automatából tudok, de ha nagyobb összeg kell, akkor átutalom a páromnak, és ő, mivel itt helyben csináltatott kártyát, fel tudja venni. Érdekes... Majd váltok én is, de nem létszükséglet.
Azóta is, egy éve mindketten ugyanazon a helyen dolgozunk, közben elköltöztünk, magányszemélytől bérlünk, parton lakunk, gyönyörű kilátással, imádom ezt a kis lakást. Most kezdem érezni, egy év után, hogy megszoktuk a helyet, az embereket, élvezzük, hogy akármerre megyünk, mindenhol más a táj.
Bejártuk az egész környéket, hegyeket, csodálatosan szép. Ami furcsa volt, nekem legalábbis, az az, hogy itt teljesen mások a házak, mint otthon, vagy mondjuk németeknél. Lehet, hogy hülyeség, de nekem ezt meg kellett szoknom.
A terveink
Jövőképünkben az szerepel, hogy idén még maradunk a munkahelyen, de jövőre mindketten szakmát váltunk, hogy ha majd gyerekünk lesz, legyen időnk egymásra, és főleg a gyerekre. Illetve én egy tanfolyamot is elvégzek majd, imádom az állatokat, és szeretnék kutyakozmetikus lenni.
Megismerkedtünk pár itt élő magyarral is, közülük hárommal tartjuk is a kapcsolatot, hetente találkozunk, nagyon kedves, rendes, korunkbeli emberek.
Haza tavaly, tíz hónap után jutottunk, az nagyon hosszú volt. Otthon nagyon jó volt a családdal találkozni, nagyon hiányoznak, de Skype-on rengeteget beszélünk. Idén ősszel tudunk menni, ráadásul a saját esküvőnkre.:)))))))) Szóval itt tartunk most:)
Ki lehet ide jönni biztos állás nélkül, de akkor pénz kell, és persze előzetes tájékozódás, és nem árt, ha akad valaki, aki segít. Ha nem lett volna a fent említett illető, akkor is maradtunk volna, csak szállodában kellett volna lakni 3 hónapot, így kaptunk volna igazolást mindenről, hogy rendesen fizetünk, stb., ami után már lehetett volna lakást bérelni közvetítőn keresztül.
Szóval sikerült megmaradnunk, és remélem az elkövetkező években is így marad, és csak jobb lesz!”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
A gyökértelenség megviseli az ember lelkét
Nem sikerül felvenni a ritmust
Tíz dolog, amiért érdemes felmondani
Nem bántam meg, hogy belevágtunk
Az első pillanattól kezdve befogadtak
Csak sikeres magyarokkal találkoztam
Úgy éreztem, többre vagyok hivatott
Utolsó kommentek