Határátkelő

Franciaország a mai úticélunk, Béla írásából pedig sok minden más mellett az is kiderül, hogy még szinte tökéletes nyelvtudással sem egyszerű mindent elintézni, mert... mert csak. Avagy hogyan tarthat 9 hónapig egy tb-szám elintézése, és hogyan is néz ki a 22-es csapdája francia módra. (Külön köszönet a képekért!)

Mai szerzőnk, Mlle Macaron fiatalon kereste önmagát Németországban, aztán egy hajón találta meg, ahol (és ezt nem ő mondja, hanem én) felnőtt. Muszáj volt neki, mert a hajós munka nem vicc - mint ez az írásából is kiderül. (A képekért pedig külön köszönet!)

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com. Kis türelmet kérek mindenkitől, minden levélre válaszolok, de mostanában - már megint - rengeteg dolog jött össze, remélem, ennek hamarosan lesz látszatja is! Amit vehettek titokzatoskodó felvezetésnek is... :D)

Nemrégiben (na jó, van annak már pár hete) az egyik poszt után felvetettem, hogy akinek van kedve, írja meg, hogyan telik egy napja. Akkor is azt gondoltam (mint most is), hogy annak, aki például azt fontolgatja, hogy elmegy egy hajóra dolgozni, hasznos lehet tudni, mennyit és hogyan kell dolgozni az óceánon. Ma egy ilyen írás következik, Eszter tollából, aki ráadásul több beosztásban is dolgozott, így aztán igazán átfogó képet ad. Arról nem is beszélve, hogy most egy franciaországi szállodában keresi a kenyerét. (A képek illusztrációk.)

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

A mai történet sem nélkülözi a tanulságokat, de ezeket maga a szerző, Madame Riviera vonja le, ami valószínűleg a legjobb verzió mind közül. A történet csodaként indul: Cannes, gyors munkalehetőség, pálmafák, boldog idősek, aztán...

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Mindig öröm, amikor egy régi szerző ismét ír, most is ez történt. Eszter egyike volt a legelsőknek, és most beszámolt arról, mi is történt velük tavaly augusztus óta. Sok minden, szerencsére jórészt pozitívumok, úgyhogy olvassátok és szóljatok hozzá - szokás szerint!

(ÚJDONSÁG!! Küldj képet a lakóhelyedről, a városról, ahol élsz, bárhol is legyen az - valami szívednek kedveset, vagy csak egyszerűen érdekeset! Ha írsz hozzá pár sort, akkor kikerülhet ide a blogra, vagy mehet a Facebookra, ahol csatlakozz is hozzánk, ha még nem tetted volna meg! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, ne habozz! A cím: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Beköszöntött a hosszú hétvége Magyarországon, úgyhogy gondoltam, ma egy hosszabb poszttal jelentkezik a blog, ráadásul egy olyan helyről, ahol viszonylag ritkán járunk. Franciaországi kalauzunk Bea, aki lassan 4 éve él kint és igazán részletesen írt az élet minden területéről. Olvassátok, szóljatok hozzá!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on, komoly közösségi élet zajlik ott is, sok érdekes kérdéssel, kéréssel, beszélgetéssel. Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Érdekes kérdéskört feszeget mai szerzőnk, Csenge, aki több mint évtizedes franciaországi élet után úgy látja, a határátkelőknek érdemesebb minél multikulturálisabb környezetet keresni, mert a kőkemény francia kasztrendszer egyébként nem, vagy csak nagyon nehezen fogadja be őket. A kommentekben szívesen várom a többiek tapasztalatát is!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Mai szerzőnk, Posszum soha nem akart külföldre költözni, amíg meg nem jelent a nagy Ő. Most Franciaországban élnek, de bevallása szerint még így is nehezen megy a beilleszkedés.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Sokat gondolkoztam, milyen poszttal is kellene jelentkezni Karácsonykor, hiszen ilyenkor az ember általában a szépre és a jóra, a szeretetre figyel és megpróbálja félretenni a gondokat. Így jött az ötlet, hogy megkérem az országfelelősöket, hogy akinek kedve van hozzá, írja meg, náluk hogyan ünneplik a Karácsonyt. Végül hihetetlenül érdekes írások születtek - a háromrészes sorozat mai nyitódarabjában Ausztrália (SMG), Brazília (hyppia) és Franciaország (Barbi) életének eme szeletébe pillanthatunk be. Remélem a készülődés mellett marad kis időtök arra, hogy végigolvassátok a posztot - ígérem, érdemes!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ahol még elérhetsz és ahová a személyes történeteket várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Mai vendégszerzőnk arra kért, hogy ne adjam közre nevét, kérését tiszteletben tartva nevezem Anonymusnak. Írása a francia fővárosból érkezett.