Érdekes kérdéskört feszeget mai szerzőnk, Csenge, aki több mint évtizedes franciaországi élet után úgy látja, a határátkelőknek érdemesebb minél multikulturálisabb környezetet keresni, mert a kőkemény francia kasztrendszer egyébként nem, vagy csak nagyon nehezen fogadja be őket. A kommentekben szívesen várom a többiek tapasztalatát is!
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)
„Tizenegy évet éltem Franciaországban. Magyarországi diákéveim alatt összeismerkedtem egy ott Erasmus-ozó francia sráccal. Érdekes a sors: még mielőtt megismerkedtünk volna, nekem is bejött egy, a következő évre és Párizsba szóló ösztöndíj. A sors keze... :)
Szóval a havi 400 eurós Erasmus-ösztöndíjjal éltem kint hat hónapot. A pénz az éhenhaláshoz se volt elég, főleg, hogy a legelső nap a metróban ellopták a pénztárcámat, benne az első havi pénzadaggal. Ha nem állt volna mellettem (nem anyagilag, hanem barátilag) a fent említett francia srác, bizony ültem volna vissza az első vonatra, és irány Budapest!
Az Erasmus vége felé úgy döntöttünk, hogy még egy évet Franciaországban maradunk, hogy ő befejezhesse a tanulmányait, én pedig értelemszerűen fel akartam iratkozni az egyetemre, gondolván, hogy majd diákmunkából eltartom magam. Sajnos ez nem sikerült, mármint a feliratkozás, mert kiderült, hogy egy évvel korábban kellett volna az egész procedúrát elkezdeni.
És akkor csoda történt
Így mit volt mit tenni, elkezdtem munkát keresni (addigra már összeházasodtunk, hogy legalább az adminisztráción könnyítsünk). Kommunikáció szakra jártam, de rögtön beláttam, hogy a kultúra ismeretének hiányában sosem (vagy legalábbis egyelőre nem) tudnék ebben a szakmában elhelyezkedni, így a kommunikációhoz legközelebb eső pályát, a marketinget választottam.
Itt kezdődött a csoda. Három hét alatt találtam munkát, méghozzá határozatlan idejű szerződéssel, és végül több pénzt kaptam, mint amennyi az állásajánlatban állt. Szerencsére ekkor nem tudtam (lévén csak 21 éves és nagyon tapasztalatlan), hogy a francia fiatalok általában hosszú évekig (nem ritkán 10 évig) kilincselnek, mire az első biztos munkahelyet megtalálják. Miként azt sem tudtam, hogy a kommunikáció/marketing szakra 400-szoros a túljelentkezés (!!), és hogy kapcsolati tőke és elit diploma nélkül semmire sem megy az ember, stb....
Ekkor még diplomám sem volt, franciául sem beszéltem túl jól – mondjuk az utóbbit legalább hamar helyrehoztam, hat hónap után már felsőfokon beszéltem, hála a családban hagyományosan jó nyelvérzéknek. Az angol- és némettudás azért sokat nyomott a latban az első munka megszerzésénél.
Nemsokára kiderült, hogy hosszabb távon Párizsban akarunk maradni, így két év alatt elvégeztem estin az egyetem hátralévő részét, hogy a diploma hiánya ne legyen akadály.
Két óra ebédszünet, félórás kávézások
Ahogy az a szakmában szokás, többször is munkahelyet váltottam, így inkább a munkakultúráról és a frnacia cégekről írnék a diplomások számára. Főleg Párizsban reggel kilenctől este 7-8 óráig szokás „passzióból” bent maradni, amibe belefér egy másfél-két órás ebédszünet, félórás kávészünetek...
A francia nyelv és maga a francia elme is rétegekből és árnyalatokból épül fel, így főleg a kezdő-közepes nyelvtudással rendelkezőknek nehéz a nüanszokkal boldogulni. Mindenképpen ajánlom, hogy vegyetek több etikett-kalauzt, és alaposan tanulmányozzátok át, sok félreértést lehet ezzel elkerülni.
A magunkfajta nemzetközi, magát könnyen feltaláló, a jég hátán is megélő embereknek ajánlatos, ha csak lehet, nem 100 százalékosan francia cégnél dolgozni, mert ott túlságosan kilógnánk a sorból. Jobb egy multikulti környezet, ahol nagyra értékelik a kulturális különbségeket, és a kreatív problémamegoldást.
Kőkemény kasztrendszer
A franciák általában szinte kasztokban élnek, kicsi az átjárás a társadalmi rétegek között. Ez az újonnan érkező határátkelőknek elsőre nem tűnik fel, de például az orvosok az orvosokkal házasodnak, a tanárok a tanárokkal járnak össze, a mérnökök a mérnökökkel, a bretonok a bretonokkal, stb. Ezért javasolnám, hogy minél multikultibb közegben kell mozogni, ebbe a világlátott franciákat is beleértem, sokan vannak.
Példának okáért egy vidéken élő, csak a saját környezetében járatos tősgyökeres francia nem feltétlenül érdeklődik egy magyar iránt, mert egyszerűen nem illik bele a világképébe. Ezért kell a lehető legnyitottabb és műveltebb rétegekben mozogni és akkor csupa élvezet ez az ország.”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Sri Lanka, Svájc, Svédország, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
A fél életem levittem a kuka mellé
Így lettünk modern kalandozó magyarok
Azonnal elkezdtem beilleszkedni
Gyerekrablások, kutyahús – és mégis csodálatos
Amikor már ép ésszel nem lehet felfogni
Miért nem tudunk összetartani?
Utolsó kommentek