A tegnapi posztban Orsi azon töprengett (és kért ötleteket), hogy miként juthatna ki Angliába művészi ambícióival. A mai írás részben válasz, még ha nem is a legpozitívabb, a tegnapiakra. Laca a magyarországi próbálkozások után a londoni vendéglátóiparban, és egy közvetítőcégben bízva indult neki – az ő tapasztalatai következnek most.
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
„Mostanában elég sok posztot lehet olvasni Londonról a blogon. Arra gondoltam, hogy mielőtt a sok sikersztorit olvasva felbátorodnátok és valamelyik fapados járaton találnátok magatok, mesélek egy kicsit, hogy mire is számíthattok a világ fővárosában, ha nem ismerősökre és rokonokra támaszkodtok, hanem valamelyik ügynökségre bízzátok a sorsotok.
Az én kiinduló sztorim is átlagos. Bölcsész Bsc diploma: pipa, MLM-es próbálkozások: pipa, telesales-es próbálkozás: pipa, majd’ egy év sikertelen munkakeresés: pipa, megtelt a hócipő: pipa.
Kétkörös állásinterjú
Megvártam a márciust, mert ugye az tiszta sor, hogy a vendéglátós szezon január-februárban halott. Ezt még a budapesti ügynökségen is mondták, ahol kétkörös állásinterjú után aláírtuk a szerződést, ami lakást és heti 40 óra felszolgáló munkát garantált.
,,Az eleje kicsit nehezebb lesz, mert mászkálnod kell majd Londonban, különböző szállodákban fogsz dolgozni, de 1-2 hónap múlva biztosan felvesznek majd valahova állandóra, ne aggódjál” - mosolygott a hölgy, miközben eltette a 35 ezer forintot amit ,,nem munkaközvetítésért kérünk, mert az nem legális, hanem azért, hogy majd kint segítenek neked, intézik az ügyeidet, stb…”
All right, boss
A lakás része rendben is van, a meló sajnos már kevésbé. Ahogy kijöttem Londonba beregisztráltak egy ügynökséghez, amit 2 nap nem fizetett tréning követett. Itt kellett volna megtanulnom a pincér szakma fortélyait, de még egy tányért se fogtam meg, mert evőeszközöket kellett törölgetnem.
A kiképzés után a manager közölte, hogy köszöni a részvételt, menjek vissza az ügynökséghez. majd hívnak. All right, boss, be is mentem másnap korán reggel az irodába, ahol már jelentős tömeg várakozott, hogy küldjék őket dolgozni. Március hónapban körülbelül heti 15-20 órát kaptam, sokan még annyit se.
Szorgalmasan ültem az irodában minden reggel 7-től, amíg el nem küldtek dolgozni, vagy haza, de inkább az utóbbi. Közben végignéztem, ahogy ötpercenként jött egy újabb munkakereső, akit beregisztráltak és hitegettek, úgy, ahogy engem is anno.
Nem nagyon értettem, hogy miért kell még új embereket regisztrálni, amikor a jelenlegi humán erőforrásnak sem tudnak elég munkát adni. Rengeteg magyar jött, sokan nyelvtudás nélkül, sokszor azzal telt a napom, hogy tolmácsoltam, segítettem nekik.
Alázták az embereket
A jó melókat általában a régiek kapták meg, akik már évek óta az ügynökségnek dolgoztak, illetve a nagyfőnök albérlői. Látszott azért, hogy kissé kellemetlen az iroda dolgozóinak a sok munkanélküli, ezt néha úgy próbálták kompenzálni, hogy alázták az embereket. Ne ülj itt! Menj el inkább fodrászhoz! Vasald ki az inged, pucold ki a cipőd, stb…
Eljött a várva várt április, amiről mindenki ódákat zengett, hogy hányszáz fontot raktak félre tavaly ebben a hónapban, meg hogy ilyenkor, amikor úgy igazán beindul a szezon, úgy vadásszák az embereket az utcáról, hogy tudjanak küldeni elég pincért a hotelekbe.
Be is mentem április első munkanapján, amikor megmutatták a ,,nagykönyvet”, amibe a rendelések voltak mindig leírva, és most teljesen üres volt. Közölték, hogy két hétig be se menjünk, mert nem lesz munka egyáltalán. Köszi.
Túl sok a bevándorló, túl kevés a munka
Sok emberrel megismerkedtem, köztük számtalan magyarral és innentől lesz objektív a sztorim, mert látom, hogy nem csak én, a nulla vendéglátós tapasztalatommal küzdök, hanem olyanok is, akik már több éve, évtizede a szakmában vannak.
Az igazság az, hogy túl sok a bevándorló, és túl kevés a munka. Európa legnépesebb és egyik legfejlettebb városában, az olimpia évében és még sorolhatnám az érveket, amiért kijöttünk ide. A házban ahol lakom, a fele társaság munkanélküli, és mindenki a régi szép időkről nosztalgiázik, amikor London még pörgött, volt munkája az embereknek, tudtak szórakozni, félrerakni, stb…
Szép és jó minden, csak munka nincs
Egyébként megértem, hogy miért akar mindenki itt élni. A város gyönyörű, az időjárás és a kaják feleannyira se rosszak, mint mondják és érezni lehet, hogy ez egy jóléti társadalom. A parkolókban a legdrágább luxusautók állnak, mindenki márkás ruhát hord, még az utcaseprők is az okostelefonjukat nyomogatják.
A médiából nem a politika és a gyűlöletkeltés árad, hanem a királyi család meg a foci. Ha itt - még ha csak minimálbéren is - dolgozhatsz heti 40 órát, a fizetésed felét félre tudod rakni. Beutazhatod Európát és háromhavonta hazamehetsz Magyarországra köpködni és dicsekedni, ráadásul fizetett szabin.
Szóval szép és jó minden, csak épp a heti 40 óra munka nincs meg nagyon sokunknak.
Én személy szerint nyelvet tanulni és kalandozni jöttem, ha úgy vesszük, be is jött az élet, mert a túlélésért küzdeni épp elég kaland. Az ügynökséget otthagytam, jelenleg ezerrel CV-zek és bízom egy jobb folytatásban…”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Kiderült, itt a túlélést tanítják
Most kezdem érezni, hogy megszoktuk
A gyökértelenség megviseli az ember lelkét
Nem sikerül felvenni a ritmust
Tíz dolog, amiért érdemes felmondani
Nem bántam meg, hogy belevágtunk
Az első pillanattól kezdve befogadtak
Csak sikeres magyarokkal találkoztam
Utolsó kommentek