A tegnapi nagy vihart kavart poszt után ma – kissé hűtendő is a kedélyeket – Izlandra látogatunk, Susan segít nekünk ebben, aki fantasztikus munkakörökben dolgozott, dolgozik és a kissé mostoha időjárás ellenére még egy ideig marad is.
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Leveleket, a te személyes történeted pedig a következő címen várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)
„Hosszabb ideje nem írtam már magyarul, nyilvános blogba pedig még soha, így hát kissé félve álltam neki a feladatnak. Először 2011 májusában jártam Izlandon, amikor egy birkatenyésztő farmra mentem dolgozni a sziget északi részébe, Hvammstangi közelében. Itt két hónapot húztam le, a bárányozási időre alkalmaztak, május-júniusra. Előtte azt gondoltam, hogy ezek után egy életre elegem lesz a birkákból, de pont az ellenkezője történt - azóta gyógyíthatatlan birka (bárány) mániában szenvedek.
Júliusban átmentem egy tehenészetbe, ahol egy hónapot dolgoztam, augusztus közepén jöttem haza, mint kiderült csak pár hétre; szeptember közepén már megint Izlandon voltam, Vestmannaeyjaron, egy kis szigetcsoporton Izland déli partjainál kaptam munkát egy halfeldolgozó üzemben.
Ez a munka pont olyan, mint amilyennek hangzik, de legalább fizetnek érte és a munkanélküliségnél ez is jobb. A Vestmannaeyjar szigetcsoportnak egy szigete lakott, Heimaey (a fenti képen látható), én is itt bérelek lakást kilátással az öbölre, szerencsére nagyon kedvező áron.
Nehéz helyzetben
Őszintén szólva boldogan élnék otthon, de az igazság az, hogy két bölcsész diplomám van (angol nyelvtanári és angol kiegészítő), ennek ellenére, ha az egyik legjobb barátnőm nem ajánlott volna állást a nyelviskolájukban, akkor 2008 óta munkanélküli lennék.
Azt már csak mellesleg jegyzem meg, hogy az angol mellett még három nyelvet beszélek, na nem mintha ez bármiféle előnyt jelentett volna az álláskeresésnél. A nyelviskolában annyit kerestem, hogy fel se merülhetett, hogy majdnem harminc évesen külön költözzek a szüleimtől vagy pláne félretehessek.
Az iskola is nagyon nehéz helyzetben volt/van, így 2011 áprilisától nem tudtak tovább alkalmazni - így kerültem Izlandra.
Tartózkodók, de tudnak szívélyesek is lenni
A birkafarmos családdal nagyon jó kapcsolatot sikerült kiépíteni, amit azóta is tartunk. Igaz, hogy az izlandiak, mint a skandinávok általában, eléggé tartózkodók, de ha ezt számításba vesszük, nem érhet meglepetés - pontosabban akkor ér a meglepetés, hogy milyen szívélyesek tudnak lenni, miután meggyőződtek róla, hogy az ember tud és hajlandó rendesen dolgozni.
A gazda addig tudomást sem vett rólam, amíg nem meg nem mutattam, hogy nem félek a munkától, utána 180 fokos fordulattal végig ugratott, és jó hangulatban, olajozottan dolgoztunk egymás keze alá. A munkát a tehenészetben az itteni gazdasszony szerezte nekem.
Azt még hadd jegyezzem meg, hogy ami bért megígértek, akár itt, akár a teheneséknél vagy a halfeldolgozóban (sehol se volt szerződésem, csak a halfeldolgozóban vagyok hivatalosan bejelentve), ha nem is időre, de mindig kifizették. Az itt fel se merül, hogy elcsaljak a bért, vagy akár egy koronával is megrövidítsék a melóst.
Amit talán a legnehezebb elviselni, az télen a napi négy óra napfény: a legsötétebb időszakban a nap 11 körül kel, és háromkor nyugszik. A táj természetesen gyönyörű, főleg nyáron néha olyan színjáték van az égen, ami egyszerűen nem is tűnik igazinak. Sehol másutt nem láttam még ilyet.
Itt is a bürokrácia...
Az emberek amúgy rendkívül kedvesek, előzékenyek, az eladók, hivatalnokok udvariasak, nem érezzük úgy, hogy terhükre lennénk. Egy negatívumot tapasztaltam idáig; a bürokráciájuk nem igazán skandináv, inkább az otthoni állapotokra hajaz - legalábbis annál az egy hivatalnál, amelyik a személyi számok kiadásáért felelős.
Enélkül a szám nélkül ugyanis az ember nem kaphat fizetést, ez szükséges a hivatalos munkavállaláshoz. Ennek a számnak az elkészülte nagyjából 2-3 hetet vesz igénybe. Miután több mint másfél hónapja nem kaptam meg (és a fizetésemet se), és senki nem tudta megmagyarázni, hogy miért nem, vagy hogy mi a gond, magam mentem fel a hivatalba és tisztáztam a félreértést. Igaz, addig a feldolgozó igazgatónője rendszeresen kiutalt nekem kisebb 'gyorssegélyeket', hogy legalább a lakbért tudjam fizetni, és ennivalót vehessek.
Az árak skandinávok, nekem nagy szerencsém, hogy 'csak' a lakbért kell fizetnem. A keresetem sokszorosa annak, amit otthon valaha is kerestem, de a barátom szerint, aki helyi, ez még mindig nagyon gyengécske kereset. Említettem a téli napi négy óra napfényt, emellett Vestmannaeyjaron tíz napból kilencben viharos szél fúj, és vagy az eső, vagy a hó esik.
Nem tudom, hazamegyek-e még valaha
Amikor reggel 6.30-kor munkába botorkálok a sötétben, az orkánban, és 5 perc alatt csurom víz vagyok (bélelt - elvileg vízálló - katonakabát? Eh, ugyan már!) a majdnem vízszintesen hulló esőtől, akkor nem igazán érzem, hogy különösebben szerencsés lennék, pedig az vagyok; a válság óta munka nem nagyon van az izlandiaknak sem, úgyhogy a gyárban vegyesen vagyunk helyiek, lengyelek, meg én, az egy szem magyar.
Nem tudom, hazamegyek-e még valaha (az alkalmankénti látogatásokat leszámítva), szeretném azt gondolni, hogy igen, de sajnos a helyzet az, hogy egyre kevésbé van mire hazamennem. És - az igazat megvallva, főleg talán azért, mert ott élek, ahol - egyre jobban zavar az otthoni idegbaj, az örökös kesergés, az a bunkó stílus, amit az emberek napi szinten megengednek maguknak a másikkal szemben, elszoktam már ettől. Bevallom, amikor most karácsonykor otthon jártunk (a barátom először látta Magyarországot), néha alig vártam már, hogy visszajöjjünk Izlandra.”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Sri Lanka, Svájc, Svédország és Törökország. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Egy élhető és bonyolult ország
Miért maradjak Magyarországon?
Aki teheti, menekül az országból
Adóbevallás magyar és svéd módra
Tipródó szerelem: menni vagy maradni?
A mindent eldöntő 30 másodperc
Utolsó kommentek