Elgondolkodtató történet következik arról, hogy miként veszít el az ország olyan embereket is, akik tulajdonképpen nem szeretnének elmenni, de a bürokrácia agyonnyomja őket. Mai történetünk mesélője, Rg és párja azért döntöttek a távozás mellett, mert a különböző hatóságok gyakorlatilag ellehetetlenítették a házasságkötésüket.
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ahol még elérhetsz és ahová a személyes történeteket várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)
„Igazából régóta érlelődik bennem a gondolat, hogy megírom ezt a posztot, ami kissé rendhagyó a blog többi beszámolójához képest, de némely hozzászólások végképp arra sarkalltak, hogy tegyem meg, mert úgy tűnik, sokaknak vannak fogalmi zavarai a vegyes házasságokat illetően. Na de ugorjunk az elejére!
Az Emberrel az egyetemen találkoztam. Nem volt szerelem első látásra, de az egyik barátnőm a lakótársával randizgatott, így viszonylag sűrűn összefutottunk, és mivel mindig is szimpatikusak voltunk egymásnak, végül járni kezdtünk. Az emberről azt kell tudni, hogy a második mérnöki diplomáját szerezte nálunk, egy rendes keresztény családból származó, intelligens, humoros pasi, és bizony fekete. Afrikából.
Az elején voltak súrlódások
Nagyjából egy éve voltunk együtt, mikor hazavittem bemutatni a szüleimnek, én kb. 2 év után találkoztam a családjával. Bár a szülők először egyik oldalon sem repestek az örömtől, végül elfogadták, és támogatták a kapcsolatunkat. Az elején voltak súrlódások a nyelvi és kulturális különbségek miatt, de ezeken sikerült túllépni, a karácsonyt pl. mindig a szüleimmel töltjük, és ilyenkor az én anyám rendszeresen cseveg az ember anyjával telefonon (az más kérdés, hogy szerintem csak ők értik miről :)).
Persze én sokáig kaptam az ívet mindenkitől (értsd a legközelebbi barátoktól kezdve a tök ismeretlen emberekig az utcán), hogy elment az eszem, biztos szeretem a nagy khm… szerszámot, hogy tuti csak azért van velem, hogy legyen tartózkodási engedélye, és amint lesz neki lelép, mert az afrikai diákok mind ilyenek, nem tanulni jönnek, hanem lopni, csalni, bűnözni, stb.
Nem mondom, hogy nekem nem voltak kételyeim, voltak persze, messziről jött ember azt mond, amit akar. De bíztam magamban és a kapcsolatban annyira, hogy nem ismerem félre, és tényleg szeretjük egymást.
Diplomácia minden szinten
Nagyjából 3 éve költöztünk össze, én időközben befejeztem a doktorit, és elkezdtem dolgozni az egyetemen, az Ember pedig nemrég kapta meg a diplomáját. Mivel már évek óta stabil kapcsolatban éltünk tavaly eldöntöttük, hogy összeházasodunk.
Meg ahogy azt Móricka elképzelte… ha ma Magyarországon valaki külföldivel akar összeházasodni, alaposan kösse fel a gatyáját, mert állítom, hogy könnyebb elérni az 5%-os GDP növekedést, mint beszerezni a szükséges papírokat.
A házasságkötéshez két iratnak kell diplomáciailag felülhitelesítve lennie (a születési anyakönyvi kivonatnak, meg egy ún. házassági tanúsítványnak, amiben szerepelnie kell a bűvös mondatnak, hogy nincs törvényes akadálya a házasságnak, és az illető nem házas).
Itt kezdődik a mókás része a dolognak, mert az említett tanúsítvány pöccre pontosan 6 hónapig érvényes. Optimális esetben a diplomáciai felülhitelesítés meg azt jelenti, hogy a másik országban működő magyar külképviselet kiállítja a tanúsítványt és rányom egy pecsétet (kb 1-2 hónap, és 50 EUR + 25-50 EUR a hitelesítés oldalanként), majd a kinti külügy is rányomja a pecsétet, hogy ez egy eredeti irat (ez országonként változó, nekünk 3 hétbe és 150 USD-be került).
Ezután a dokumentum hiteles, már csak le kell fordíttatni magyarra az OFFI-ban. Ez megint 3 hét alaphangon, és ha isteni szerencséje van az embernek, és pl. angolul vannak kiállítva a papírok, akkor nem kell külön nyelvpótlékot fizetni (ami megduplázza az árat), és cirka 15-20000 forintból megússza dokumentumonként.
Ekkor már tényleg a célegyenesben vagyunk, be lehet ballagni a papírokkal az Anyakönyvi Hivatalba bejelenteni a házassági szándékot, ahonnan persze továbbítani fogják a legközelebbi Kormányhivatalba, ahol eldöntik, hogy engedélyezik-e a házasságot, majd visszaküldenek mindent az anyakönyvvezetőnek, aki értesíti a párt, hogy akkor most lehet jönni időpontot választani (a 30 nap várakozási időt betartva), tehát legalább 2 hónapot eltökölnek itt is. Tehát optimális esetben nagyjából 4-6 hónapot töltenek a papírok a rendszerben, azaz eléggé ki van centizve a dolog (ember legyen a talpán, aki erre esküvőt tud szervezni).
Kezdődik a kálvária!
Akkor most elmesélem, hogy jártunk mi. Bár a sajtó elsunnyogta a dolgot, tavaly rengeteg magyar külképviseletet bezártak, többek között az Ember országában lévőt is. Helyette persze nem jelöltek ki másikat, azaz „átmenetileg” senki sem hitelesíthette a születési anyakönyvi kivonatát a magyar konzul helyett, és nem adhatott tanúsítványt, hogy nincs törvényes akadálya a frigynek.
Kérdeztük mi legyen, lévén nincs hitelesítés és a tanúsítványt is az Ember Nagykövetsége adta (ekkor már kb. 8-10 hónapja nem volt akkreditálva magyar külképviselet a hitelesítésre); semmi baj, jó lesz az, mondta az anyakönyvvezető, majd a minisztériumban eldöntik, hogy eredeti-e. Aha, persze…
Kilenc hónappal, x hivatalos levéllel, valamint perrel való fenyegetőzéssel később sikerült kiimádkoznom belőlük az Ember papírjait, mert Isten tudja milyen minisztériumban tologatták oda-vissza, majd úgy döntöttek, nekik nincs joguk eldönteni, hogy eredetiek-e a papírok, meg amúgy is idén augusztusban hoztak egy olyan rendeletet, hogy Egyiptomban lehet hitelesíttetni az Ember papírjait.
Nézi mindenki a híreket? Láttuk, hogy még mindig harcok dúlnak Kairóban? Biztos menni fog, hogy kérünk egy tanúsítványt Budapesten, elküldjük az Ember országába, ott lepecsételik a külügyben, onnan tovább egy harmadik országba, ahol még mindig polgárháborús helyzetek vannak, ott szintén lepecsételik, aztán még 2 hónapig költenek rajta itthon, és mindezt 6 hónapon belül. Ha-ha-ha. Ki gondolja ezek után, hogy Magyarországon olyan egyszerű házasságot kötni egy külföldivel?
… és akkor még kell a tartózkodási engedély
A másik dolog az, hogy a házassággal nem jár automatikusan a tartózkodási engedély. Az egy teljesen külön eljárás, amit a Bevándorlási Hivatal intéz, 90 napos eljárási idővel, feltéve, hogy a kérelmezőnek eleve van érvényes tartózkodási engedélye (nem tudom, hogy a menekülteknél hogy működik ez, de gondolom hasonlóan).
Ilyenkor vagy a külföldi állampolgár nyilatkozik, hogy nem szorul rá a magyar szociális hálóra (értsd egy évre visszamenőleg bankszámlakivonatokkal igazolja, hogy van rendszeres jövedelme), vagy a magyar állampolgár nyilatkozik, hogy vállalja, hogy eltartja a külföldit (ehhez azt hiszem munkáltatói igazolás kell, meg igazolás az adóhivataltól, hogy nincsen adótartozása és hitele).
Általában akkor fogadják el ez utóbbi verziót, ha a magyar állampolgár úgy nagyjából a minimálbér dupláját keresi nettóban, állandó munkaviszonnyal. Magyarul a házasság szükséges, de nem elégséges feltétele a tartózkodási engedélynek (amit amúgy lehet kérni közös gyerekre, élettársi kapcsolatra, munkaviszonyra hivatkozva is, de minden esetben bizonyítani kell, hogy a külföldi nem szorul a magyar szociális hálóra, és hogy legalább 1 éve Magyarországon él érvényes tartózkodási engedéllyel).
A 90 nap alatt bármikor, bejelentés nélkül kijöhetnek ellenőrizni, hogy mindkét fél a közös lakcímen él-e (közös lakcím nélkül bukta, el sem veszik a papírokat), és interjú is van, ahol keményen kikérdeznek a másikról, meg a kapcsolatról.
Jön a baba – mi pedig vele együtt megyünk...
Mi most ott tartunk, hogy a házasságról átmenetileg lemondtunk, és pár hét múlva érkezik a kisbabánk, akit már nagyon várunk. Remélhetőleg addigra sikerül elintézni az apaságit, ami nem kevésbé szappanoperába illő, mint a házasság. (Azért az vicces, mikor az ember elmegy apaságit csináltatni, és mindketten állítjuk, hogy ő az apa, az ott lévő hölgy pedig közli, hogy nem, jogilag nincs apa addig, amíg Jani el nem dönti a minisztériumban, hogy tényleg az apja-e az apja a gyerekemnek.)
Szerintem ezek után nem meglepő, hogy megfogalmazódott bennünk, hogy elhagyjuk az országot. A szándék már megvan, csak az úti cél kérdéses.”
Rengeteg kérdés felmerült bennem a poszt olvastán, és ezek közül csak az egyik az, hogy rendben van-e ez így? Én elfogadom, és támogatom is, hogy minél alaposabban próbálják meg kiszűrni a pénzért házasodókat, a csalókat (a legtöbb országban így megy ez), csak éppen most arról beszélünk, hogy egy család a bürokrácia packázása miatt megy el Magyarországról. Tényleg így kell lennie?
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Egyesült Államok, Finnország, Franciaország, Hollandia, India, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Sri Lanka, Svájc és Svédország. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá! Mostantól országonként rendezem a posztokat, illetve kiemelem az utolsó pár írást.
Nem adtam fel, az nekem nem megy
Úgy gondoltuk, ez egy szuper hely lesz – videó
Egy napon elegem lett: irány Erdély!
Nem fogok hazatérni, nincs miért
Kiáltvány a magyar politikusokhoz
Ez itt egy teljesen különböző ország
És akkor az országok szépen sorban (kattintásra elvisz arra az oldalra, ahol az összes vonatkozó írás olvasható):
Utolsó kommentek