Határátkelő

Mai vendégszerzőnk komoly dilemmával küzd és megtisztelte a blogot azzal, hogy a kommentelők segítségét, tanácsát kéri. Íme, András története!

Mai vendégszerzőnk arra kért, hogy ne adjam közre nevét, kérését tiszteletben tartva nevezem Anonymusnak. Írása a francia fővárosból érkezett.

Nem szeretném állandóan ismételgetni magam, de olyan sok értékes hozzászólás érkezik, hogy nem tudom megállni, hogy ne válogassak közülük. A mai vendégszerző így Ilyés Zoltán, aki Norvégiában él. Tapasztalatai alighanem mindenki számára érdekesek lehetnek.

Mai történetünk arra szolgál példával, hogy nyelvtudással, jó állásba kimenve sem feltétlenül találja meg a boldogságot az ember. Andi története kicsit más, mint az eddigiek, hiszen nem legalulról kellett kezdenie. Induljunk el vele együtt mi is Rómába!

Hajón kezdte, most Nizzában takarít mai vendégszerzőnk, aki levelet írna a miniszterelnöknek és legnagyobb gondja, hogy ha gyereke születik, hogyan oldják meg segítség nélkül a mindennapokat. Eszter Facebook-oldalunkra írta meg tanulságos történetét.

Vajon léteznek-e korlátok a más országban boldogulást keresők előtt? Tényleg van-e egy karrierszint, ami fölé a kívülről érkezettek nem kerülhetnek? Mai vendégposztunk szerzője szerint igen.

Anna és párja eddig már 17 országban élt és dolgozott hosszabb-rövidebb ideig, a Szahara közepétől egészen az Északi Sarkkörig. Emailben küldött levele két dologra hívja fel a figyelmet.

Ha már megszületett az elhatározás a távozásról, akkor jön csak a neheze: a tervezés. Hiszen senki sem szeretne az egyébként is a pakliban lévő meglepetésnél még súlyosabbat és nem árt, ha az embernek van tartaléka is.

Olyan sok érdekes, izgalmas történet, hozzászólás érkezik, hogy nem győzök válogatni (ezzel egyúttal elnézést kérek azoktól, akiknek a sztoriját még nem sikerült megjelentetni, ígérem, amit lehet, megteszek és megpróbálok válaszolni is mindenkinek). Próbálok minél többféle véleményt közreadni. (A kép illusztráció.)

Mai vendégszerzőnk mosogatóként dolgozik egy étteremben az egyik uniós országban. Color 34 évesen azért ment el Magyarországról, mert úgy érezte, nincs semmi vesztenivalója.

Bár a blog kommentelői között többségben vannak azok, akik fontolgatják Magyarország elhagyását, olyan is akad, aki maradna, de a bürokrácia ezt szinte lehetetlenné teszi.