Mai utunk egyenesen az Egyesült Arab Emirátusokba vezet (illetve lélekben annál is tovább, de erről majd a poszt végén), ahonnan Lajos jelentkezett és küldött egy nagyon érdekes beszámolót. Nem is rabolom sem az időtöket, sem a karaktereket, vágjunk is bele!
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
„Csak nemrég találtam rá erre a blogra, és nagyon sok érdekes történetet olvasok, és sok információval is gazdagodtam a különböző országokkal kapcsolatban. Remélem hasznukat is veszem majd, mert jelenleg van egy viszonylag jól fizető munkám, de ismét egy komoly döntést kell hoznom hamarosan. De ezt majd a végére, előbb jöjjön a jelenlegi sztori.
Már 1,5 éve dolgozom itt az Egyesült Arab Emirátusokban. A szerződésem sajátossága folytán a családom nem lehet itt velem, ők otthon vannak Magyarországon, így az amúgy sem könnyű helyzet egy kicsit még nehezebb. Van egy fél éves kisfiam akit csak kb. 3 havonta látok, azon kívül legfeljebb csak webkamerán keresztül.
Keveredik a nyugat és a kelet
És akkor most következzenek az én tapasztalataim az itteni helyzettel kapcsolatban. Főként Abu Dhabiban tartózkodom, de sokat utazunk is, így bejártam már Sarjah-t, Ras Al Kajmah-t , sőt egy-két szigetet is. Dubajba nem nagyon járunk, mert ott nincs a cégünknek érdekeltsége, de egy-egy szabad hétvégére azért sikerült oda is eljutni. Na meg néha onnan utazom haza, néha pedig Abu Dhabiból.
Már sok mindent elmeséltek az előttem az itteni dolgokkal kapcsolatban, nem szándékom ugyanazokat elismételni, majd meglátjuk, hogy sikerül-e valami új információt bele csempészni a történetbe.
Az ország nagyon érdekes abból a szempontból, hogy keveredik benne a modern nyugat és a tradicionális közel kelet. Rengeteg nemzetiségű ember él, dolgozik itt, amit még felsorolni sem lenne könnyű, de Bangladestől, Nepálon át Európáig és az USA-ig tényleg mindenféle embert sikerült megismerni.
Mindenki a saját helyén
Nagyjából minden nemzetnek megvan a maga helye a rangsorban. Nagy különbség az Emirátusok és más, „olajgazdag” arab ország között, hogy itt elvárja az országvezetés, hogy az állampolgár dolgozzon. Megad nekik mindent az állam, ingyen oktatást, házat, fizeti a rezsit, de nem hagyja őket unalmukban túl sok hülyeséget csinálni. Azért így is csinálnak. :)
Ebből is vannak gondok, mert a magánszektorban nem nagyon kellenek a helyiek, hisz egy profitorientált vállalat szívesebben vesz fel motivált és tapasztalat embereket, míg a helyiekre ez a legnagyobb jóindulattal sem mondható el, hisz nem a napi betevőért kell nekik dolgozni, és ez a hozzáállásbeli különbség nagyon meg is látszik.
Ezért aztán többnyire az állami szektorban kapnak munkát, viszont így megint csak nem sok tapasztalatot tudnak szerezni, így fontolgatják, hogy kötelezzék a magáncégeket, hogy elsődlegesen alkalmazzanak helyieket (cégalapítás így sem lehetséges többségi helyi tulajdonos nélkül).
Ahogy látom Abu Dhabi valamivel konzervatívabb mint Dubaj, az utóbbiban nagyon „modernre vették a figurát”, és megtalálható a bűn minden nyugati formája, szerintem kicsit jobban mint mondjuk Abu Dhabiban. Ez a két legmodernebb és legnépszerűbb város, a többi hagyományosabb, bár nagyon kedvelt turista célpont Ras Al Kajmah is, ahol rengeteg tengerparti szálloda van.
A modern kori rabszolgák...
Az emberek nagyon sokfélék, de nagy többségben vannak a modern kori rabszolgának is nevezhető, minimálbérért dolgozó munkások, akik az országban zajló építési, olaj-, és gázkitermelési projekteken, tevefarmokon dolgoznak, de szinte minden egyes háztartásban is vannak legalább ketten, hárman.
A magánházak építése is igen érdekesen zajlik. Ezek a segédmunkások az elejétől fogva ott laknak az építési telken, deszkából, pokrócból, ebből-abból összeeszkábált viskókban, és a ház elkészültéig általában ott is maradnak, szép lassan építgetik a házat.
Az ő körülményeik igen éles ellentétben vannak azzal a fényűzéssel amiben a helyeik nagy része él. A minimálbér havi 750 dirham, ami kb. 45 ezer forintnak felel meg. Ezeknek a munkásoknak a nagy része ennyit keres, ebből tartja el az otthon levő családját, és saját magát. De nekik ez a lehetőség is az ÉLETET jelenti. Otthon még ennyi sem jutna.
… és a félistenek
Ennek szöges ellentéte a nagyjából félisten-szerű szinten lévő helyiek. Azt mondanom sem kell, hogy az európaiakat kivéve, az itteni munkások nagy része szintén muzulmán országból jön, így valahogy tényleg a feljebbvalójukként tekintenek a nekik munkát (kvázi élet lehetőséget) adó gazdag helyekre, amit a közös vallás is összefűz egy kicsit még jobban.
Ez a helyi felsőbbrendűség a közlekedésben nagyon meglátszik. Nem csak a kirívó, méregdrága autók miatt, amikkel sokan járnak, hanem a közlekedési szabályok be nem tartása miatt, ami azért valljuk be, máshol is megtalálható, de azért nem ilyen mértékben.
Érdekes cikket olvastam ezzel kapcsolatban az újságban nemrég, ami azzal foglalkozott, hogy egyesek a vallásra hivatkozva nem használják a biztonsági övet, mert az ember sorsa úgyis isten kezében van, ha akarja, úgyis elveszi, ha be van kötve az autós, ha nincs. Na, ebben a szellemben történik itt a közlekedés, azaz „Insallah” vagyis „ha isten is úgy akarja”. Ez mondjuk nem csak a helyiekre igaz, hanem a főként pakisztáni taxisofőrök egy részére is.
Insallah taxis módra
Ez a felfogás sok arab országban jellemző. Az indiai muszlim sofőrjeinket is hosszú időbe telt „beidomítani” a pontosságra. Amikor például mondja nekik az ember, hogy reggel 6-ra kell jönni, és a válasz „Insallah” az nagyjából azt jelenti, hogy ha Allah úgy akarja, akkor itt lesz időben, ha nem akkor meg nem. így van rá kb. 50% esély.
Amikor aztán Allah többször nem akarta, hogy a sofőr időben megérkezzen kitaláltuk, hogy rendszeresen 15 perccel korábbra hívjuk őket, így talán ideérnek időben. Persze előfordult párszor, hogy megérkezett időben, így neki kellett várnia, amit szóvá is tett, hogy ő már 15 perce itt van.
Na, ekkor finoman az értésükre lett adva, hogy ha megtanulnak időben megérkezni akkor se nekik, se nekünk nem kell várni, így mindenki boldog lesz és elégedett. Azóta nagyjából normalizálódott a helyzet, de szerintem a mai napig nem nagyon értik, hogy nekünk nyugatiaknak azok a hülye percek miért annyira fontosak.
Az arab nyelvűek közül sok itt az egyiptomi is. Ők a helyi félistenek, és a rabszolga melósok között vannak valahol félúton a rangsorban. Olyan helyen töltenek be középvezetői beosztásokat közülük sokan, ahol kell a viszonylag tanult ember, de nem kell európai. Szálloda és étteremmenedzserek, üzletvezetők, stb…
Az „angol hülyék”
Viszont az „angol hülyék” kategória tényleg létezik, még akkor is ha ez sok embernek nem tetszik. Élesen meg lehet őket különböztetni a többi brittől, értem ez alatt a skótokat, walesieket, vagy épp íreket. Egyszerűen mások. Lekezelőek, és fittyet hánynak minden szabályra, illemre.
A modorukon kívül a borzalmas cockney akcentusukról lehet őket megismerni, ami szerintem a legrondább az összes általam eddig hallott között, pedig itt aztán van abból is mindenféle. Például a céges sofőrjeink indiaiak, és némelyik teljesen úgy ejti az angol szavakat, mint amikor az anyanyelvén beszél, és sokszor nem tudom eldönteni, hogy most épp melyiket is csinálja, de valahogy mégsem olyan irritáló mint a „paraszt angol”.
Egy konkrét sztori csak, hogy világosabb képet fessek a dologról, és bizonyítsam, hogy nem csak megint valami magyaros utálkozás tárgyai szegény britek.
A cégünknél általános alkoholtilalom van, beleértve a munkaidő utáni időszakot, és a szabadnapokat is, köszönhetően azoknak az angoloknak, akik pár éve egy iszonyatosan ordenáré átmulatott éjszaka után, atomrészegen randalíroztak a városban. Volt amelyik meztelenül szaladgált az utcán hajnalban, talaj részegen. Képzeljétek el ezt a szituációt egy arab, muzulmán országban!
Az ügyet nagy nehezen sikerült elsikálnia az egyik helyi, nagyhatalmú cégtulajdonosnak, de azóta mindenki szerződésébe bekerült, hogy amíg az országban tartózkodik, egyáltalán nem fogyaszthat alkoholt.
Alkohol – erre is van megoldás
Az alkoholfogyasztás egyébként lehetséges bizonyos keretek között. Főleg a 4-5 csillagos szállodák bárjaiban, persze méregdrágán, de van Abu Dhabiban és Dubajban is 1-1 (legalább is én ennyiről tudok) ilyen üzlet, ahol külön engedély (liqoure licence) kiváltásával lehet szeszes italt venni, viszont ezt leginkább csak otthon tudja az ember meginni, hisz itt tilos közterületen alkoholt fogyasztani, sőt részegen az utcán mászkálni is.
Vannak itt egyéb európaiak is szép számmal, viszont magyarral nem nagyon találkoztam. A mi cégünknél vagyunk nagyjából hárman (1200 ember dolgozik a cégnél), de abból is az egyik srác Angliából keveredett ide, a másik pedig teljesen más részlegen dolgozik, így évente kétszer, ha találkozunk.
Az árak
Mint írtam a helyiek nagy része viszonylag jólétben él, egy részük pedig kimondottan luxusban. Ez nem csak azért van mert a tessék-lássék munkájukért (meg anélkül is) igen jelentős összeget kapnak az államtól havonta, hanem mert itt nincs adó, így összevetve az ő keresetüket, és az európai árakhoz képest fele annyiba kerülő autókat, nem okoz gondot megvenni egy luxuskategóriás gépjárművet, majd a 100 forintnak megfelelő árú benzinnel megtankolni. És ez a 100 Ft-os benzinár egyébként drágának számít a környéken, hisz Egyiptomban és Szaúd-Arábiában ennél sokkal olcsóbb, fele-harmada.
Szintén az adó hiányának köszönhetően a cigi is nagyon olcsó, így a bagósoknak ez egy paradicsom. Mondjuk ez a része szerencsére nekem nem nyom a latba, mivel nem dohányzom.
Az élelmiszerárak nagyjából azonosak, vagy valamivel olcsóbbak, és a műszaki cikkek is olcsóbbak valamivel, de nem annyival mint mondjuk az autó vagy a benzin.
Az ingatlan árak viszont nagyon, de tényleg nagyon magasak.
Munka
Az olaj- és gázkitermelés, és -feldolgozáson kívül az országban gőzerővel folyik 2 nagy projekt. Az egyik, az egyébként emberi életre vajmi kevéssé alkalmas környezet élhetőbbé tétele. Parkosítás, zöldövezetek kialakítás folyik pénzt, energiát nem kímélve. Érdekes látni, hogy a leterített gyepszőnyeg, vagy fás parkok széltébe-hosszába futnak az öntözőcsövek, irdatlan mennyiségű vizet elhasználva ahhoz, hogy ezek a növények életben maradjanak.
A másik projekt pedig a gazdaság olajtól való függetlenítése, ami magában foglalja a turizmus kiépítését, valamint nemzetközi cégek idecsábítását. Hotelek, irodaházak tömkelege épül szerte az országban.
Igazából ezeknek is köszönhető az ország népszerűsége, hisz rengeteg embernek adnak munkát ezek beruházások, a több milliónyi rabszolgán keresztül az európai szakembereken át a beszállító, alvállalkozó cégeken át, az ő igényeiket kiszolgáló további cégekig és emberekig.
Személy szerint én egy kicsit szkeptikus vagyok ezzel a dologgal kapcsolatban (mi más lennék, hisz magyar vagyok...:D), mert nem tudom, hogy mennyire lesz népszerű az ország, ha nem lesz miből finanszírozni ezeket a projekteket, és biztos, hogy a fényűzés sem lesz ekkora, ha már nem lesznek ilyen olaj bevételei. De ezt majd az idő úgyis eldönti.
Éghajlat
Gondolom, nem kell külön kihangsúlyoznom, hogy nyáron nagyon meleg van. 50-55 fok az átlag. Abu Dhabi-ban pedig igen magas a páratartalom is. De nem mindenhol egyforma az időjárás, vannak érdekes különbségek.
Bent a sivatagban, távolabb a tengertől, száraz meleg van, ami szintén nem egy leányálom. Van egy város, név szerint Al Ain (kb 160 km Abu Dhabitól), ahol viszonylag gyakori az eső. Nagyon érdekes volt megtapasztalni, hogy itt is tud heves zápor kialakulni egyik pillanatról a másikra.
Tavaly nyáron történt egyszer meg velem, hogy épp ott voltunk, és amikor leparkoltunk az ottani iroda előtt még égető napsütés és forróság volt, mire felmentünk az irodába, az ablakon kinézve azt láttam, hogy ömlik az eső, és az úttesten hömpölyög a víz.
Fent északon dombos, sziklás a vidék, teljesen más, mint az ország közepén fekvő sivatag. Itt is szokott esni, és télen még akár hűvös is van. :) Na, azért nem annyira hűvös, de ha itt már pulóvert kell felvenni, akkor meglepődik az ember.
Bár a múlt télen itt a városban is hűvösebb volt, mint tavaly, volt amikor hajnalban szintén elkelt a pulcsi vagy a széldzseki, és pár hete volt vihar is, hatalmas széllel és nagy esővel.
Hogyan tovább?
Hát ennyi nagyjából az itteni helyzetről. Túl sok szabadidőm nincs, sokat dolgozunk, utazunk, amikor pedig nem, akkor igyekszem a családommal tartani a kapcsolatot, és tervezgetni a jövőt.
Év végén jár le a kétéves szerződésem, addig mindenképp szeretnék itt maradni. Legfeljebb pár hónappal tovább, de annál semmiképp nem többet, mert nem szeretném, hogy a kisfiam apa nélkül nőjön fel.
Nagyon gondolkozom, hogy merre induljunk el, olyan helyre, ahová vihetem őket is.
Sajnos nem sok lehetőséget látok abban, hogy otthon maradjunk, pedig eredetileg az volt a tervünk. Végre megvalósíthatnánk az álmunk, hogy legyen egy kertes házunk hitel nélkül, valahol nem messze a fővárostól, hogy ne egy panelkockában kelljen a gyermekünket felnevelni. De egyszerűen nem tudom, hogy miből, hogyan élnénk meg Magyarországon a jelenlegi helyzetben.
Elborzadva olvasom a híreket, hogy mi minden történik az emberekkel, kétnaponta történik valami tragédia, rablás, gyilkosság, öngyilkosság, közben egyre-másra vetik ki a megszorító intézkedéseket azokra az emberekre akik már így is nagyon nehezen tudnak megélni.
Na, de merre induljunk?
Hol van az a hely, ahol tudnánk dolgozni is, valamint a gyermekünknek megfelelő körülményeket, oktatást, egy viszonylag normális életet biztosítani?
Ez már a 3. külföldi állásom az elmúlt négy évben, sajnos mindegyik a családom nélkül. Bár ezelőtt nem volt gyermekünk, így valamivel másabb volt a helyzet. Most már végre velük szeretnék lenni!
Anglia?
Első gondolatra ez tűnne a legkézenfekvőbbnek, főleg mert beszélünk angolul, van kint sok ismerősünk, a munkaerőpiac nyitott, de van legalább fél tucat ellenérvem is.
Elsőként a fent már említett mentalitás. Valahogy nem szeretném, hogy az én gyermekemből is egy „pudingfej” váljon. A 12 évesen „stanley” bicskával járó, alkoholista, narkós hülyegyerekekről, és az ugyanilyen korban teherbe eső lányokról szóló legendák eléggé ijesztőek egy családos embernek.
Más a helyzet ha valaki fiatal, egyedülálló. Annak tökéletes hely munkatapasztalatot, nyelvtudást szerezni. Nekik nem gond egy 5 szobás házban 8 másikkal lakni, de én azért ennél kicsit többre vágyom már, és mások a szempontjaim.
Na meg az időjárás is pocsék. :)
Tudom, hogy tele vagyok sztereotip gondolatokkal a britekkel kapcsolatban, ha úgy gondolja valaki, hogy ez nem helytálló, kérem, oszlassa el ezeket!
Hajlandó vagyok a nulláról kezdeni, megtörtént ez már párszor az életemben, de szeretném látni azt, hogy van értelme annak, ha megint ezt csinálom. És ez az értelem számomra az, hogy a gyermekemnek jobb életet tudjak biztosítani.
Igazából sok ország van, amin elgondolkoztam Európán belül, és azon túl is.
A hátrányok között szerepel mindegyiknél, hogy az angolon kívül nem beszélek folyékonyan más nyelvet, bár számomra ez csak egy ideiglenes állapot, és hajlandó vagyok megtanulni bármilyen másik nyelvet, sőt akár új szakmát is, ha ez kell a boldoguláshoz.
Igazából eddig sem angol anyanyelvű országokban dolgoztam, és elboldogultam. A kérdés az, hogy hová érdemes elindulni azokat a szempontokat figyelembe véve amik számomra fontosak jelenleg.
Véleményeket, tanácsokat szívesen fogadok mindenkitől!”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Végre megtaláltam a számításaimat
A határátkelés otthon kezdődik
Ez a tökéletes ország számomra
Beleragadtunk a nagy sáros maszlagba
Kiderült, itt a túlélést tanítják
Most kezdem érezni, hogy megszoktuk
A gyökértelenség megviseli az ember lelkét
Utolsó kommentek