Ígéretem szerint itt jön Grafogirl írásának második fele (aki az első részt ma reggel nem olvasta, az sürgősen pótolja itt! - az első kép egyébként a szerző erkélyéről készült...), melyből kiderül, mi az a pituto, hogy az adók alacsonyak, az egészségügy pocsék, viszont erősen védik a hazai munkavállalókat. Valamiért nekem mégis bejön – kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is! (Chiléről írt már Ágnes is, itt olvasható a poszt.)
Külföldön élsz? Szeretnél segíteni? Akkor legyél te is „országfelelős”! Már 16 országból kapunk rendszeresen beszámolót. Ezek (szigorúan ábécésorrendben): Ausztria, Ausztrália, Brunei, Chile, Csehország, Finnország, Franciaország, Hollandia, India, Kanada, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Spanyolország, Svájc és Svédország. Ország persze akad még bőven, úgyhogy várom a további jelentkezéseket, akinek van kedve, csatlakozzon a csapathoz! (Ja, és ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne várnám továbbra is a személyes történeteket a világ minden tájáról!) Van Facebook-oldalunk jó sok baráttal, aki nem akar ott vagy itt kommentelni, esetleg megtisztel azzal, hogy megírja saját történetét privátban, az a hataratkeloKUKAChotmail.com címre teheti meg.
„Oktatás, egészségügy
Bár az adók alacsonyak, ennek megvan az ára. Nagyon drága az egészségügy és az oktatás. Az állami egészségügy annyira rossz, hogy arról jobb nem is beszélni, viszont a magánellátás mindenféle szempont szerint kategorizál. Jóval többet fizet egy szülőképes korú nő, az idős, a beteg, stb. Épp most néztem egy riportot, amiben pont azt ecsetelték, hogy az egészségügyi ellátásban ugyanazért a kezelésért 500 százalékos eltérés lehet az árakban, ez nem minőségi eltérést jelent, csak szimplán az árat. Például egy napi kórházi ágy 75.000 - 400.000 peso között is lehet. Bár nem tudom, a legmagasabb árba benne van-e egy madzagbugyis izmos ápolófiú is? Erről nem beszélt a riporter.
Az ovitól kezdve az egyetemekig mindenütt fizetni kell. Bár van állami iskola, de gyakorlatilag ott nem tanulnak semmit a gyerekek. Még a magániskoláknak is elég rossz színvonalúak. Az árakkal annyira nem vagyok tisztában általános és középsuli esetében, de amint hallottam, egy magániskola kb. 30-100 ezer pesotól fölfelé, egy olyan suli, ahol viszonylag elég jól tanulnak angolul akár havi 300 ezer peso is lehet.
Minél több pénzt kiszedni
Most kezdenek rájönni, hogy az átlag chilei nem beszél csak spanyolul és épp ezért a nyelvoktatás drága. Az egyetemen a tandíjak havi 200-300 ezer pesonál kezdődnek, az orvosi megfizethetetlen egy nem orvos gyerekének. Nyilván ez egyetemenként változik, vannak olyan magánegyetemek ahová bárki bekerülhet, csak fizessen és vannak jó, jobb és nagyon rossz színvonalúak.
Ami meglepő, az az, hogy az alapképzés 5 éves, mérnököknél 6, plusz a masterképzés 1,5-2 éves. Ez nem szól másról, csak arról, hogy többet fizess. Összehasonlítva néhány egyetemi tematikát, biztosan állíthatom, hogy nem tanulnak többet, viszont amit tanulnak, azt olyan „szájbarágósabban”. De az állami egyetem is fizetős és szintén drága.
Az álláspiac nyilván szelektál aszerint, hogy ki hol végzett. Tehát itt a legnagyobb üzlet az oktatás és az egészségügy. Például egy egyetemről kikerülő fiatal mérnök simán kezdheti a nagybetűs életet akár 50-60 millió peso adósággal. (Még egyszer: 1 forint = 2,18 peso) Ezért is tüntetnek a diákok lassan már fél éve, gyakorlatilag eredménytelenül.
A közbiztonság
Minden viszonyítás kérdése. Santiago is olyan, mint bármely nagyváros a világban. Vannak veszélyesebb kerületek, ahol tuti nem sétálgatnék, és nyugodtabbak, mint ahogy Budapesten is. Nekem elsőre kicsit sok volt a rendőri jelenlét a belvárosban, viszont amikor elmentem Brazíliába (Salvador de Bahiába), és ott minden utcasarkon golyóálló mellényes rendőrt láttam félméteres gépfegyverrel, rájöttem, hogy Santiago dél-amerikai viszonylatban biztonságosnak mondható.
Bár az, hogy vigyázni kell a táskára, egy nyitott utcai teraszon, turistaközpontokban, ez örök szabály és nem csak Chilében. Most az aktuális diáktüntetések alkalmával nem igazán érdemes a központban mászkálni, hiszen a barikádok után valahogy mindig a Molotov-koktélok jönnek, vagyis repülnek.
Munka
Külföldiként előnyben vannak a nyelvzsenik, a mérnökök és férfiak. Ám aki csak úgy idejön, annak fel kell vennie a bürokráciával a harcot. A sok bevándorló miatt az ügyintézés hosszú és idegőrlő. Nem ritka, hogy eltűnnek papírok, nem érkeznek meg, elrontanak valamit és újrakezdik az egész eljárást. Itt senki nem vállalhat munkát vízum nélkül. Egy átlagos ügyintézés kb. 6 hónap, de ha újrakezdik valami hiba miatt, akkor ugye 12 hónap vagy több. Szerencsétől is függ.
Ráadásul ez csak az ideiglenes vízum, a véglegest ismét kérvényezni kell, ami ismét sok idő és az ügyintézés alatt jobb esetben küldenek egy papírt arról, hogy a jelenlegi státuszom: „a vízum ügyintézés alatt”.
Néhány fontosabb tudnivaló
- Személyi jövedelemadó 13 %, plusz nyugdíj, és egészségügy összesen kb. 20 % és erre jön még rá a magánegészségügyi ellátás, ami attól függ mit választunk.
- A chilei törvények védik a helyi munkavállalókat. Túl sok a bevándorló! A 25 főnél több dolgozót foglakoztató cégeknek 85 százalékban chileit kell foglalkoztatniuk. Ez alól kivétel, ha a külföldinek chilei a házaspárja, vagy ha olyan speciális szakképesítést igénylő munkára jelentkezik, amelyre nem találnak chileit. Velem előfordult az, hogy egy multinál megpályáztam egy állást és gyakorlatilag az interjúztatót csak az érdekelte, hogy mikor tudok férjhez menni, mert csak akkor tudnak foglalkoztatni, ha chilei a férjem.
- Viszont olyan nem létezik, hogy a céget eladják strómannak, nem fizetnek, kicsalják az adót stb. Ha felvesznek, akkor fizetnek.
- Ha egy munkahelyen 20 nő dolgozik, akkor a cégnek létre kell hozni egy „sala cuna-t” ami bölcsit jelent. Így előfordul, hogy 19 nőt alkalmaznak, de már a 20.-at nem veszik fel. Sőt most emelték fel 3 hónapról fél évre az anyaságit, így ez szörnyű hosszú idő.
- „Pituto”- mint aranyszabály. A legtöbb állás ismerős útján lehet találni, ezt hívják pitutónak. Így külföldiként nem egyszerű a helyzet.
- Az éves szabadság 15 nap, amire 1 év után van joga a munkavállalónak. Általában nem adnak ki arányosan szabadságot. A nyári hónapokra kell időzíteni a szabadság kiadását, úgy, hogy minimum 10 nap legyen egyben.
- Heti munkaidő 45 óra plusz napi fél - 1 óra ebédidő. Így simán összejön napi 10 óra. Plusz az ingázás, hiszen a távolságok nagyok és óriásiak a dugók csúcsidőben. Értsd: a 6 sávos út teljesen beáll és csak a dudák szólnak.
- A tömegközlekedést nem támogatja a cég és nincs is bérlet. Chipkártyás rendszer van, egy 1 jegy, ha jól emlékszem 70 percig érvényes, csúcsidőben 650 peso, átszállásnál plusz 30 pesot von le. Csúcsidőn kívül olcsóbb. Így meggondolandó, hogy hol dolgozunk és hol lakunk. Van olyan ismerősöm, aki 60 ezer pesot elbuszozik-metrózik havonta.
Még hozzá kell tennem, hogy nincs menetrend. A busz akkor jön, amikor akar. Számomra rejtély ez az egész rendszer, sőt a buszt le kell inteni, csak akkor áll meg. Nem tudni, melyik hová megy, hol áll meg. Interneten keresztül előre ki kell deríteni, de a buszon nincs a megállókról egy lista vagy hasonló.
- Nyelvtudás nélkül szinte lehetetlen munkát találni. Ráadásul a chilei spanyol egy speciális dialektus. Ehhez hozzá kell szokni. Még az anyanyelvű spanyol külföldiek is leginkább csak pislognak az első hónapban, annyira szokatlan. Egy külföldinek a spanyol nyelvórák 10-15 ezer peso körül vannak, ami rablás! Szerencsére én nem itt tanultam, de segített, hogy az emberemtől kaptam ajándékba egy könyvet az egyik alkalommal, amikor épp a sírógörcs vagy a hiszti határán álltam. Ez egy angol-chilei kisszótár a címe „How to survive in the Chilean Jungle” (azaz Miként éljünk túl a chilei dzsungelben?)
Az időjárás
Igen, ez Dél-Amerika, de a santiagói tél nem annyira kellemes. A rosszabb téli napokon akár mínusz 5-6 fok is lehet, az átlag téli nap az utcán mászkálva még kibírható. Ám nincs központi fűtés. Nincs fűtési kultúra csak Santiagótól délre. Ilyenkor fázunk a lakásban. Bár létezik mindenféle mozgó kis kályhácska, gázzal, villannyal, vagy parafinnal, de azért reggel az ágyban ébredéskor simán látszik a leheletem. Én itt jobban fáztam, mint otthon bármikor. Ha panaszkodom, mindig értetlenkedve mondják, hogy én európai vagyok és nálunk kemény a tél. Na igen, de nem alszunk kint az utcán.
Bár a szebb téli napokon akár 16-20 fok körül van és süt a nap. Ha északra néz a lakás, itt ez a napos oldal, akkor elég jól felmelegíti. Kb. olyan 2-3 hónap lehet ez az őszies tél, ennek ellenére az átlag santiagói nő 4-5 hónapig tuti csizmát hord, de még hótaposót is láttam.
A nyár hosszú. 30-32 foknál nincs általában melegebb, de esténként mindig 12-14 fokra lemegy a hőmérséklet még a legmelegebb napokon is. Ez az Andok miatt van. A nyári meleg, száraz és sokszor valóban égető.
Kis összegzés
Tehát itt nincs hely sem idő hosszabb értekezésekre a kulturális különbségekről, vagy hogy én hogyan és miért jöttem ki, nem is ez volt a célom, hanem egy általános összefoglalás Santiagóról. Nekem természetesen a „Bor és a Szerelem” jött be, plusz a hosszú nyár. :) No persze az sem volt utolsó szempont, hogy meg akartam rendesen tanulni spanyolul, ami sikerült is. Amúgy imádom a mikulást szandálban várni és a szilvesztert nyári ruhában ünnepelni. Ja és majdnem fél évig van gigantikus méretű eper!!!
Tény, hogy Santiago egyáltalán nem hasonlít egy olyan dél-amerikai városra, ami a magyarok fejében él, nem rohangálnak a tollas indiánok, sem feketék tömkelege. Igaz, vannak sötétebb bőrűek, de rengeteg a világos, tehát az utcán rólam senki sem mondja meg, hogy európai vagyok, legfeljebb, ha megszólalok. Nagyon sok a bár, étterem, kiülős-beülős vendéglő, amelyekben az ingyen wifi gyakorlatilag alap.
Ám minden külföldi másért van itt és mást szeret Santiagóban, ami tényleg egy igazi multikulturális sokszínű nagyváros a maga összes előnyével és hátrányával. Én speciel Budapest és Santiago egyvelegét tudnám elképzelni afféle ideális városnak.
Akit érdekel még régebbi írásokat talál a blogomon, például arról, hogyan éltem át Santiagóban a 8,5-ös földrengést.
Egy kis statisztika:
Peso-forint árfolyam: 1 Ft= 2,18 peso ( 2008-ban 3,2 peso is volt 1 Ft. Sajnos a Ft nagyon gyenge jelenleg így az árak is legalább ennyivel emelkedtek)
Minimálbér 2011: 182.000 Peso
Népesség: 17.094.275 fő
Ebből vidéken él 2.226.103
Urbánus, vagyis városlakó: 14.868.172
Región Metropolitana lakossága 6.883.563 (a lakosság: 40,3%-a)
Születéskor várható átlagos élettartam: 2005 – 2010 Mindkét nem: 78,5, Férfi: 75,5 Nő: 81,5
Míg Magyarországon a születéskor várható átlagos élettartam Átlag: 74 év., Férfi:70 év! Nők:78 év (WHO 2010) - azért van különbség!
Statisztikai info: Chilei Statisztikai hiv. honlapjáról: www.ine.cl
Lakás bérlés: kerülettől függ, nagyok az eltérések. Átlagosnak számít: 200 ezer peso plusz közös költség, rezsi, 1 szoba nappalis. De van olyan kerület, ahol ezért házat is lehet bérelni. Infók itt.
Élelmiszerárak: Lider - átlagos szupermarket, itt lehet élelmiszerárakat nézegetni."
Eddig tartott Grafogirl beszámolója - szóval még mindig irány Chile? :)
Bár a poszt elején már írtam, jobb kétszer mint egyszer sem alapon itt is megismétlem, hogy beszélgetni, vitatkozni, tapasztalatokat megosztani lehet itt, a kommentekben, vagy a Határátkelő Facebook-oldalán. Aki pedig megtisztel azzal, hogy megírja véleményét, saját történetét privátban, az a hataratkeloKUKAChotmail.com címre teheti meg.
A félreértések elkerülése végett itt szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét, aki megtisztel az írásával, hogy csak akkor írjon, ha vállalja, hogy azt kiteszem az oldalra és hozzászólások érkeznek majd, vagy kifejezetten írja bele a levélbe, hogy azt csak nekem szánta. Az nem működik, hogy a nem tetsző kommentek miatt levetetjük a posztot. A blogot naponta sok ezren olvassák, az egyik leglátogatottabb magyar oldal nyitóoldalán van kint rendszeresen, ezt kérlek, vegyétek figyelembe!! Köszönet.
Olvasd el a legérdekesebb posztokat és szólj hozzá!
Bánom, hogy nem előbb mentem el
A ritka kivételbe csöppentem bele
Mint gyárakban a félkész termék
Elképzelhetetlen ennél nagyobb kaland
Nem tudom, hazamegyek-e végleg valaha
Dolgok, amiket nem tudnék feladni
Hogyan tanítsuk magyarul a gyermekünk?
Mint a mesékben: ingyenes egészségügy
Utolsó kommentek