A blog indulása óta rengeteg szó esett érzelmi és anyagi indítékokról. A mai posztban arról olvashattok, mi a teendő akkor, amikor valaki végleg eldöntötte: nekivág és külföldre költözik.
Mielőtt elkezdeném sorolni a teendőket, annyit feltétlenül szeretnék elmondani (ismerősök tapasztalatai és mások beszámolói alapján is), hogy az ügyek intézése bizony lelkileg megterhelő lehet. Többen voltak, akik azt mondták, megkönnyezték, amikor le kellett adniuk például a személyi igazolványt. Volt, aki azt mondta, ekkor döbbent rá lépésének súlyára. Ez is vele jár...
Szóval aki döntött, annak el kell ballagnia a lakóhelye szerinti illetékes jegyzőhöz (vagy ha már külföldön van, akkor a követségre) és be kell jelentenie, hogy (a hivatalos megfogalmazás szerint) „a Magyar Köztársaság területét külföldön történő letelepedés szándékával elhagyja (életvitelszerűen, állandó jelleggel külföldön kíván élni, függetlenül attól, hogy rendelkezik-e másik állampolgársággal vagy, hogy milyen gyakorisággal és mennyi időt tölt Magyarországon!)”. (Ez egy szép, kacifántos mondat...)
Fájdalmas pillanat is lesz
Amikor megtesszük a bejelentést, nyilatkozni kell: kérjük-e, hogy adatainkat továbbra is kezeljék (külföldön élő magyar állampolgárként) vagy egyszerűen töröljenek a nyilvántartásból. Én azért a magam részéről inkább az elsőt választanám.
Ami kicsit torokszorító pillanat lehet, hogy a szándék bejelentésekor le kell adni a személyigazolványt és a lakcímkártyát. Ekkor kapunk egy új személyi azonosítóról és lakcímről szóló hatósági igazolványt a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalán keresztül. Ez azért fontos, mert ennek birtokában tudunk Magyarországon „tartózkodási helyet létesíteni”, magyarán bejelenteni magunkat.
(Tényleg dupla zárójelben: a nyilvántartásba vétel 2200 forintba kerül. Ha gyerekkel megyünk, akkor ahhoz az illetékes gyámhatóság jóváhagyása is kell!)
Szóval ha nem akarjuk töröltetni az adatainkat, akkor mindenféle papírokat kell kitölteni, például lakcímbejelentőt (amire a lakcímet nem kell felírni, csak annyit, hogy külföldön telepedtünk le) és többet kell nyilatkoznunk, mint egy hollywoodi sztárnak. Tulajdonképpen mindenről nyilatkozni kell...
Ha nem kérjük adataink további kezelését, akkor törölnek a nyilvántartásból, ekkor értelemszerűen elég, ha a nemleges nyilatkozatot töltjük ki és küldjük el.
Mi lesz a tb-vel?
Miután új lakhelyünkön is fizetni fogjuk például a tb-t, azt célszerű Magyarországon lemondani (kivéve persze, ha az a mániád, hogy két helyre fizetsz). Ha valaki alkalmazottként dolgozott, akkor a kilépést követően az addigi munkaadója már nem fizeti majd a járulékot, de ez nem elegendő. (Ha valaki eddig is maga után fizette a járulékokat, akkor értelemszerűen más a helyzet.)
Mivel nem árt, ha a tb-nk egy ideig még él (pláne, ha uniós országba megyünk), szerintem célszerű beballagni az APEH-hoz NAV-hoz és ott bejelenteni, hogy magunk után akarjuk fizetni a járulékokat (szerintem ezt addig mindenképpen érdemes megtenni, amíg az új országban el nem kezdünk tb-t fizetni, különben egy nem várt betegség vagy baleset igen sokba kerülhet, ha nekünk kell téríteni a kezelés költségeit). Nem egy hatalmas összeg (ha minden igaz, havi 5000 forint körül van), de sokat spórolhatunk vele, ha baj van.
Aztán ha sikerült külföldön munkát találni és elkezdjük fizetni a társadalombiztosítási járulékot, akkor egy NAV-os nyomtatványon ki kell jelentkeznünk és kérnünk kell egy végelszámolást, amivel lezárják a járulékfizetést.
Ha már NAV: hacsak nem az adóév kezdetén hagyjuk el az országot (ami azért elég valószínű), akkor célszerű nem elfeledkezni az adóbevallásról sem.
Remélem, sikerült pontosan vázolni a teendőket (ha nem, akkor majd a kommentekben kijavítotok). Egy szuszra ennyi elég is lesz.
Ja, még valami: lehet persze egy ideig trükközni (nem is költöztem el végleg, csak pár hónapra, illetve hiába vagyunk külföldön, Magyarországon fizetni a tb-t), de szerintem nem érdemes. Előbb vagy utóbb úgyis meg kell lépni a fentieket, másrészt meg nagyon sokan azért mennek el, mert elegük van az állandó trükközésből. Ne vigyük ezt magunkkal...
Nektek milyen tapasztalataitok vannak az ügyintézésről?
Véleményeteket, saját történteteket várom itt, a kommentekben, vagy a Facebook-oldalon, ahol pillanatokon belül ezren leszünk, szóval akár jó kapcsolatokat is ki tudtok alakítani. Aki pedig megtisztel azzal, hogy megírja véleményét, saját történetét privátban, az a hataratkeloKUKAChotmail.com címre teheti meg.
Olvasd el a legérdekesebb posztokat és szólj hozzá!
Választunk egy országot magunknak
Elindulni, de mennyiből? - gyakorlati tanácsok
Nem bántuk meg, de nagyon nehéz
Odakint farkastörvények uralkodnak
A létbizonytalanság szelleme eltűnik
Úgy mennék külföldre, hogy mégsem
Utolsó kommentek