Múltkori, igencsak hiánypótló, a kultúrsokk különböző fázisairól szóló (és mindenkinek melegen ajánlott!!) írása után ismét jelentkezett Wilhelmus, aki ezúttal a külföldi hivatali ügyintézés rejtelmeibe kalauzol bennünket, a "nászutas" és az "alku" szakaszaiban. (Aki nem tudja, miről van szó, feltétlenül olvassa el a szerző előző írását.) A poszt nem kevésbé izgalmas és elgondolkodtató, mint az első, úgyhogy olvasásra fel!
(Ma este 8 és 10 között ismét Fogadó a Határon a Facebook-on ! Ezúttal Svájcról és a Kanári-szigetekről - igen, bizony!!! - kérdezhettek az országfelelősöktől! Gyertek, beszélgessünk egy jót! Ahol még elérhetsz és ahová a személyes történeteket várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)
"- Elnézést, de megmondaná, hol az oktatási központ? Tom Murdoch kapitány...
– Murdoch kapitány nem az OK-ban van, hanem a GK-ban.
– Tehát a GK-ban...
– Szóval Murdoch kapitányt keresi? Az OK kettő-három-tizes, de keresse a 4475-öst. Várjon, megmondom, merre van. Menjen jobbra, a PX-nél megint jobbra, elmegy a DPTM-ig és ott balra fordul. Ha meglátja az RFPC-t, akkor túlment a célon...
A fenti párbeszéd-részlet a Reneszánsz ember című Danny DeVito filmből származik. Akkor hangzik el, amikor a főhős, aki korábban jól menő reklámszakember volt, megérkezik egy katonai bázisra, ahol tanári állást kapott.
A párbeszéd sokszor eszembe jutott az első Hollandiában töltött évben, ha végigolvasod a posztot, talán ki fog derülni, miért.
A kulturális sokkal kapcsolatos írásomban az alkuszakasz egyik lehetséges élményeként szerepelt a kompetencia elvesztésének érzése. Az elméletnek minden bizonnyal vannak nem mindenkire érvényes megállapításai vagy feltételezései.
Hisz a kulturális sokk egy pszichológiai folyamat – ennek vannak/lehetnek közös vonásai, de mivel a folyamat egyes embereken belül zajlik, az új élmények jellege, érzelmi hatása, az átélt tünetek, azok megélt intenzitása miatt a szakaszok hossza és a lehetséges kimenet az egyéntől függ.
Az új országban szerzett élmények mindenki számára különbözőek, ezért a lehetséges "élményeknek" azt a szeletét választottam, amivel mindenki törvényszerűen találkozik: a hivatalos ügyintézést (a hivatalos szót itt elég tág értelemben véve). Ez ugyanis – a számos közös vonás ellenére – minden országban más.
Új életet kezdeni egy másik országban, rengeteg adminisztrációval, ügyintézéssel jár. Az itt következő listát családunk Hollandiába költözése előtt kezdtem el összeállítani (és menet közben több ponttal kiegészült). Talán mások számára is hasznosnak bizonyul.
A listában nyilván sok olyan elem szerepel, amit egyszerű, praktikus okokból kellett elintézni. Másokat pedig azért, mert voltak határidők, sőt jogvesztő határidők is. Ha ezekből kicsúszunk, az büntetést vonhat maga után, vagy más (többnyire nyilván előnytelenebb) feltételek lesznek ránk érvényesek.
(A lista összeállításakor alapként feltételeztem, hogy a befogadó ország rendelkezéseit fogadjuk el irányadónak, mind a ránk háruló kötelezettségek, mind a számunkra biztosított jogok és kedvezmények esetében. A lista elemeinek sorrendje értelemszerűen nem minden esetben van összhangban azzal, ahogy az egyes lépésekre végül sor került. Egyes ügyek párhuzamosan futottak, másoknál volt – egymásra épülő – sorrendiség.)
Az első lépések egyedül (vagy párban)
Bejelentkezés a nemzetközi és helyi munkaközvetítő(k)höz (nyomtatványok vagy internetes űrlap kitöltése – ez akár már a kiutazás előtt –, a helyi adottságokhoz, elvárásokhoz igazodó önéletrajz elkészítése, beadása vagy online elhelyezése)
Munkaszerződés megkötése (szintén megelőzheti a kiutazást)
Lakásbérleti szerződés megkötése
Regisztráció a helyi önkormányzatnál (az ehhez szükséges dokumentumokkal kapcsolatos tájékozódás és az iratok beszerzése még a magyarországi ügyintézés része)
Adószám (vagy helyi személyi szám) megszerzése (Hollandiában a regisztrációs eljárás része)
Bankszámlaszerződés megkötése
Bejelentkezés a helyi egészségügyi rendszerbe (társadalombiztosítás)
Bejelentkezés a háziorvoshoz (esetleg fogorvoshoz is)
Bejelentkezés az adóhatósághoz (meg lehet adni, hogy a regisztrációs eljárást követően az önkormányzat automatikusan továbbítsa az adatokat az adóhatósághoz)
Külföldiek által igénybe vehető adó- vagy más kedvezmény iránti igény benyújtása (Hollandiában például 30%-os adókedvezményt kaphat – a munkáltatón keresztül –, aki hiányszakmában helyezkedik el)
Adóbevallás helyi határidő szerinti benyújtása (ha év végén érkezik valaki, akár hónapokon belül esedékessé válhat)
Nyugdíjjal kapcsolatos ügyintézés (ha szükséges, Hollandiában a 2. pillérbe a munkáltatón keresztül kerülnek be a munkavállalók)
Jogosultság alapján igénybe vehető támogatások iránti nyomtatvány(ok) benyújtása (például családi kedvezmény, támogatás lakhatáshoz, egészségbiztosítás költségeihez)
Közüzemi szolgáltatási szerződések megkötése (gáz-, áram- és vízszolgáltatás)
Egyéb szolgáltatási szerződések megkötése (telefon, internet, televízió, mobiltelefon)
Gépkocsi honosításával kapcsolatos ügyintézés (forgalombahelyeztetés, vizsgáztatás, dokumentumok, rendszámcsere, kötelező gépjárműbiztosítás megkötése; a Hollandiába költözők bizonyos feltételekkel adómentesen hozhatnak be személygépkocsit)
Baleset-, lakás- és/vagy felelősségbiztosítás megkötése
Végzettséget igazoló dokumentumok honosítása (ha szükséges)
Nyelvtanfolyammal kapcsolatos ügyintézés (magában foglalhatja például támogatásra való jogosultság igazolását)
Az országban tartózkodás bejelentése az illetékes hatósághoz (például bevándorlási hivatal).
Gyermek(ek)kel költözőknek
A gyermekek regisztrációja (praktikusan a szülőkével együtt zajlik)
Bejelentés az egészségügyi rendszerbe (szintén egyidejűleg)
Bejelentkezés a háziorvoshoz (vagy a gyermekorvoshoz)
A gyermekek beiratása óvodába/iskolába (sok helyen csak várólistára való jelentkezést jelent)
Családi pótlék iránti kérelem benyújtása (az ezzel kapcsolatos ügyintézés egy része az illetékes magyar intézménynél)
Egyéb támogatás iránti kérelem benyújtása (például családi kedvezmény, gyerekneveléshez nyújtott támogatás)
A gyermek egészségügyi helyzetével/múltjával, oltási könyvével kapcsolatos ügyintézés (bejelentkezés, az iratok benyújtása vagy honosítása, esetleg hiányzó oltásokkal kapcsolatos ügyintézés)
Az országban tartózkodás bejelentése az illetékes hatósághoz (például bevándorlási hivatal).
Ami megy a maga útján
A helyi adókötelezettségekkel vagy szolgáltatások ellenértékének kiegyenlítésével kapcsolatos ügyintézés gyakran nem ró ránk külön kötelezettséget, mert a regisztrációs eljárásban megadott adatok alapján az ügymenet további személyes beavatkozás nélkül is beindul.
Ez praktikusan annyit jelent, hogy egyszer csak kapunk egy levelet arról, hogy milyen helyi (például kommunális, csatorna, környezetterhelési) adó(ka)t kell fizetnünk, vagy mely közösségi szolgáltatás igénybevétele (például szemétszállítás, úthasználat) után áll fenn fizetési kötelezettségünk. Ezek nagy részéről tájékozódtunk, de volt, ami menet közben derült ki. Azokat természetesen "csak" meg kellett érteni, és lehetett róluk helyben tájékozódni.
Tájékozódni fontos
A fent felsorolt ügyek egy része mindenki számára ismerős lehet. Ezek többségét hosszú évek alatt, rutinszerűen intéztük Magyarországon is, ahol a formanyomtatványok és a kitöltési útmutatók nyelve magyar volt, az ügyfélszolgálaton magyarul tették fel a kérdéseket, ahol (többé-kevésbé jól) tudtunk tájékozódni egy általunk ismert vagy legalábbis feltérképezhető rendszerben.
(Nyilván már ebben is nagy különbségek lehetnek, hogy ki mennyire érezte könnyűnek vagy nehéznek a magyarországi bürokráciában való eligazodást... Aki Magyarországon úgy érezte, hogy a hivatali ügyekben esélye sincs eligazodni, nyilván másképp fogad egy idegen rendszert is, mint az, aki Magyarországon jobban kiismerte magát.)
Kiköltözéskor magunk mögött hagyjuk a magyarországi hivatalok útvesztőit (sokan közülünk nem teljesen), és meg kell ismerkednünk a másik országéval, ami más nyelven, és a magyartól sok tekintetben eltérően működik.
Az ismerkedést természetesen már a felkészülési szakaszban el lehet (és kell is) kezdeni. Az interneten sok információt lehet találni. Vannak hivatalos, általános tájékoztató oldalak a beutazóknak, sokszor magyarul is. Linkgyűjtemények, hasznos tanácsok, amiket a már kint élők állítottak össze. Fórumok, ahol kérdezni lehet.
A teljeskörű információszerzésnek egyik alapvető feltétele a jó nyelvtudás. Fel lehet keresni az illetékes hivatalok honlapjait. Ezek természetesen jellemzően az ország hivatalos nyelvén vagy nyelvein nyújtanak tájékoztatást, egyéb nyelveken (Hollandia esetében példának okáért angolul) a tájékoztatás nem teljeskörű. (Viszont van, ahonnan akár a később kitöltendő nyomtatványok is letölthetőek.)
Meddig tart?
A kulturális sokkal kapcsolatos írásomra érkezett reakciókban többször is előfordult, hogy a szakaszok előzetes tájékozódással, többszöri kiutazással lerövidíthetők. Azt gondolom, hogy ebben lehet igazság. Ma már sokkal több információforrás és kapcsolatszerzési, -építési lehetőség áll előttünk, hogy a kiválasztott országgal előzetesen megismerkedjünk.
A fent felsorolt hivatalos ügyeknél azonban komoly, számunkra objektív korlátot jelenthetnek a következő körülmények:
Lehetetlen előre mindenre felkészülni. Minden eset más, a szabályok külföldön is folyamatosan változnak, vannak országok, ahol a szabályozás régiónként is különböző lehet, nehéz mindenről naprakész információt szerezni.
Van, amiről csak helyben lehet informálódni
Az iskolarendszerre például rá lehet keresni a neten, de a konkrét óvoda- vagy iskolaválasztáshoz ez kevés lehet.
A hivatalos ügyek – országonként más, de – meghatározott ügymenetben folynak, eltérő határidőkkel. Ez egymásra épülő ügyek akár hónapokig tarthatnak. (Ha a hivatal hiánypótlást kér vagy netán hibázik, az ügyintézési határidő például sok esetben újrakezdődik.)
Nincs pilote project, nem próbálhatjuk ki előre sem az egyes lépéseket, sem azt, hogy milyen hónapokig "benne lenni" az ügyintézésben. Járhatunk az adott országban többször is, turistának lenni egy országban korántsem ugyanaz, mint ott élni.
És természetesen vannak szubjektív tényezők, amik mindenki számára mások...
Saját tapasztalatom alapján úgy gondolom, hogy a hazai pályán önállóan és kompetensen intéztem ügyeket, ezért itt az elején elég intenzíven éltem át a talajvesztettség érzését annak ellenére, hogy a kiköltözés előtt hónapokat szántunk tájékozódásra és információgyűjtésre.
A család és a barátok ebben az időszakban többnyire csak érzelmi támogatást tudtak nyújtani, használható információjuk, tapasztalatuk nem volt.
Ismeretlen rövidítések
Helyben viszont sokszor nem volt könnyű megtalálni a segítséget. Az űrlap idegennyelvű kitöltési útmutatója (például ismeretlen rövidítésekkel) vagy a szerződés apró betűs kiegészítése sok esetben kifogott rajtunk. Ha pedig segítséget kértem, nem bármilyen segítőkész helybelire volt szükségem, hanem olyanra, aki valóban tisztában volt azzal, mit kell csinálni.
Előfordult, hogy akitől segítséget kértem, évekkel ezelőtt intézett már hasonló ügyet, de már nem emlékezett rá pontosan, hogyan. Persze még ebben az esetben is igaz volt, hogy az esetleg hiányzó információt ő találta meg gyorsabban, mert tudta, hol keresse.
A lakáskérdés megoldása például megmutatta, hogy a legjobb szándék is kevés lehet a segítséghez. Az ismerősök nagy része saját lakásban él, lakást sosem bérelt. Aki mégis, az "önkormányzati" lakásban lakott, amire esélyünk sem volt, mert a régióban, ahova költöztünk, az ilyen lakásoknál 3-4 év a várakozási idő.
A magánúton bérelhető ingatlanokra a legtöbb helybelinek sosem volt szüksége, és ha tudott is tanácsot adni, azzal végképp nem számolt, hogy ami érvényes egy hollandra, az nem feltétlenül igaz egy külföldire. Vagyis azzal, hogy egy külföldi kezdetben kisebb eséllyel indul itt a lakásra jelentkezők között.
A hivatali ügyintézésre is igaz, hogy az elején nehéz eldönteni, mi fontos és mi nem. Miért nem kaptunk határidőn belül választ a beadott papírokra? Hibáztunk? Vagy a hivatal hibázott? Utóbbira kétszer is volt példa. Jelezzük? Vagy rájönnek maguktól? Egyik eset ilyennek bizonyult, a másik olyannak.
Minden elintézett üggyel jobb lett
Az itteni rutin megszerzéséhez nem kellett mindenen végigmenni, a 3. nyomtatványt egy kicsit már könnyebb volt kitölteni, mint az elsőt, és a sokadik ügyet könnyebben kezeltük, mint az első néhányat. Az elején (amikor még a normál ügymenetben se volt tapasztalatunk) több volt bennünk a félelem attól, hogy ha valamit elrontunk, nehezebb lesz külön eljárásban helyrehozni a hibát.
Minden elintézett üggyel kicsit jobb lett, de az otthonosság érzésének kialakulásához nekem hozzátartozott, hogy már nem ijedek meg egy hivatalos levéltől, attól, hogy hibajavítást kell kérnem vagy reklamálnom kell.
Összességében – utólag – a tapasztalataim többsége inkább pozitív, mint negatív. Az ügyintézést el lehetett kezdeni angolul, volt olyan nyomtatvány (például a gyerekneveléshez nyújtott támogatáshoz vagy az oltásokkal kapcsolatos ügyintézéshez), amihez többnyelvű tájékoztatót is mellékeltek.
Ha valamit hollandul nem tudtam megkérdezni vagy elmagyarázni, az ügyintézőktől (akár telefonon, akár levélben) lehetett angol nyelven is tájékoztatást kérni (az adóhatóság kivétel volt). Sok ügyet lehet az interneten intézni (tudom, ez azóta Magyarországon is egyre inkább így van). Az itteni ügyintézés ma már nem igényel több energiát, mint korábban a magyarországi. De ehhez sok-sok tájékozódás és idő kellett.
Azt gondolom, hogy mindenkinek jobb előre felkészülni mindarra, ami az első néhány hónapban rá vár. Arra is, hogy illúzió, hogy mindenre fel lehet készülni.
Tisztában kell lenni azzal is, hogy nem lehet előre megmondani, ki hogyan viseli majd mindezt a gyakorlatban. Jó lehet hinni benne, hogy a rossz érzéseket meg lehet úszni, hisz kivételek mindig vannak. De kivételből nyilván kevés van...
Szóval meg kell próbálni a lehető legteljesebben, legjobban felkészülni. Hogy ne járjunk úgy, mint a poszt elején idézett film főszereplője, aki csak úgy belecsöppent a számára ismeretlen világba.
A fenti párbeszédben a főszereplő ugyanis, miután a jegyzeteit bogarászva elismétel néhány rövidítést, csak annyit tud kérdezni:
-
Magánhangzó nincs?
Pedig nyilván nemcsak az hiányzott neki...”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Finnország, Franciaország, Hollandia, India, Izrael, Kanada, Kanári-szigetek, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Omán, Spanyolország, Svájc és Svédország.Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) ahataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Felfegyverzett csajok és őrületes balagan
Elképzelhetetlen ennél nagyobb kaland
Nagyságrendekkel jobb, mint otthon
Borzasztóan kell tudni alkalmazkodni
Egy szál bőrönddel elindulni őrültség
Chile másképp – kilátás az Andokra
Az első két hónap kínszenvedés volt
Hollandia szubjektív – a kezdetek
A kilátástalanság miatt léptem le
A magyar maffia kalandjai Izraelben
Utolsó kommentek