A blog kapcsán érkező kommenteket olvasva viszonylag egyértelmű, hogy az olvasók többsége úgy gondolja, más országban könnyebben, talán még boldogabban is élne. Ám vannak más vélemények is, én pedig szeretnék ezeknek is teret adni, mert hiszek benne, hogy közös dolgainkat meg kell beszélnünk és ebben a beszélgetésben mindenféle véleménynek teret kell adni, kulturált keretek között
Ezért esett ma a választásom egy nem sokkal a blog indulása után e-mailben érkezett véleményre. A mai vendégszerző Mária. Olvassátok és szóljatok hozzá!
„Egyetlen dolog van, ami az embereket összetartja, ez pedig a sorsközösség. Aki kilép ebből, átlép egy másik csoport közösségébe, és elveszíti az eredetit. Nem lenne szabad azon morfondírozni, hogy milyen Magyarországot veszítünk el, és milyennek kellene lennünk, hogy megfeleljünk azoknak, akik elmentek innen.
Nem nekünk kell változnunk, és megváltoztatni a fejlődésünk és változásunk sokszor döcögő folyamatát, nem nekünk, akik itt maradunk, hanem nekik kellene tudomásul venni, hogy aki kilép, annak nincs visszaút, csak az, ha visszaköltözik és vállalja azt, ami itt van.
Feltételek nélkül
Szeretni a földet és a népet feltételek nélkül, kötődni ehhez és vállalni az ezzel járó következményeket. Manapság a fiatalok közül sokan előbbre helyezik az anyagiakat mindennél. Pénzügyileg, karriert tekintve tényleg mindenféleképpen nehezebb itt élni, mint ahová elmentek, így nincs remény arra, hogy aki elmegy abból ismét magyarországi magyar legyen.
Magyar lehet, csak ha nem fog itt élni bármilyen szinten tanítja is a gyerekét a nyelvre, az sem lesz magyarországi soha, és hiába tudja esetleg a magyar nyelvet, mert nincs benn a közösségben. Aki így kinn marad, az elkezd nosztalgiázni egy olyan Magyarországról, ami már nincs.
Nem lehet az elhagyott dolgokhoz visszatérni
Az életünk olyan mint egy folyam, és az ország élete úgyszintén, amiben együtt áramlunk. Aki kilép, amellett elhalad az itteni élet, ami lehet, hogy nem is sokkal rosszabb, hanem csak más.
Nem lehet az elhagyott dolgokhoz visszalépni, ez teljesen filozófiai síkra tereli ezt az egész kérdést. Mivel minden kiszakadt embertársunk azt sírja vissza ami volt, ez a szemlélet torzítja el annyira a külföldre szakadt magyarság gondolkozását.
Elveszített gyökerek
Így alakul ki, hogy egy letűnt világhoz tartoznak csupán, és hogy néhány év elteltével semmi közük nincs már a korábbi hazájukhoz. Kiszakadtak a közösségből, elveszítik a gyökereiket, fújja a szél őket össze vissza, mint egy gyökér nélküli növényt.
Aki így elszakad a hazájától, nem abban a pillanatban, hanem 20-30 év múlva tudja meg, hogy mit vétett. A választott hazában majd az ükunokáik találnak megnyugvást és valódi menedéket. Nagyon bonyolult dolgok, de a kulcsszó a vállalás. El kell vállalni a sorsunk által nekünk kijelölt dolgokat, ami a legnagyobb bátorság. Csak a vállalással együtt járó felelősség ad tartást az embernek, még akkor is ha szegény, vagy sokkal sikertelenebb, mint idegenben.”
Ez volt Mária véleménye. Lehet vele egyetérteni, vagy vitatkozni, itt, a blogon, vagy a Facebook-oldalon is (és szeretettel várom a saját történeteket is). Aki pedig egyiket sem szeretné, csak megtisztelne azzal, hogy megírja véleményét, saját történetét privátban, az a hataratkeloKUKAChotmail.com címre teheti meg.
Olvasd el a legérdekesebb posztokat és szólj hozzá!
14 nap múlva Svédországba költözünk
Választunk egy országot magunknak
Elindulni, de mennyiből? - gyakorlati tanácsok
Nem bántuk meg, de nagyon nehéz
Odakint farkastörvények uralkodnak
A létbizonytalanság szelleme eltűnik
Úgy mennék külföldre, hogy mégsem
Utolsó kommentek