Mai szerzőnk, Törpilla, 20 éves főiskolás, aki szerelme után ment ki Frankfurtba tavaly nyáron – és ottragadt. Története nem minden tanulság nélkül való, olvassátok, szóljatok hozzá!
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
„Húszéves vagyok, 2010 szeptemberében kezdtem egy főiskolán Budapesten. Októberben megismerkedtem a párommal, akiről kiderült, hogy külföldön tanul (Németország, Frankfurt am Main). Ez persze nem volt túl biztató egy induló kapcsolatnak, ráadásul a megismerkedésünk után három nappal utazott is vissza.
Legközelebb decemberben, majd márciusban jött haza durván 2-2 hétre. Ezalatt az idő alatt interneten tartottuk a kapcsolatot és bármennyire is hihetetlen még számomra is, egymásba szerettünk, és érezhetően ez már nem a tini-szerelem kategóriába tartozott.
Nos, lényeg a lényeg, közös elhatározás alapján úgy döntöttünk, hogy a vizsgáim után (június közepe) kimegyek hozzá a nyári hónapokra, hogy fejlesszem a német tudásom, netán valami munkát találjak, mellyel kicsit megtámogathatom a saját életem, no meg persze az sem volt utolsó szempont, hogy a barátommal sokkal, de sokkal több időt tudunk együtt tölteni, miközben világot látok.
Megtörtént a kiutazás, a nagy búcsú, „majd augusztusban jövök” szavakkal köszöntem el családomtól, barátaimtól. Kint voltam, nyilván úgy gondoltam először járok ezen a helyen az első egy hetet arra szánom, hogy megnézzük azt, amit csak lehet és érdemes.
Napi 10-15 önéletrajz
Teltek-múltak a napok az otthonról hozott pénz is fogyóban volt már, úgyhogy úgy döntöttem, itt az ideje önéletrajzokat küldözgetni... Természetesen nem pályáztam nagy állásokra, hiszen egy érettségivel, diákmunkákkal, két főiskolai szemeszterrel és egy biztos alap, de inkább középfokon beszélt német nyelvtudással az ember lánya nem várhat túl sokat.
Így elkezdtem jelentkezni: konyhalánynak, takarítónőnek, (esetleg pincérnek), kisegítőnek - egyszóval a vendéglátás volt, amiben el szerettem volna helyezkedni, hisz ebből van emelt szintű érettségim és ilyen főiskolára járok.
Naponta legalább 10-15 helyre elküldtem a jelentkezésem - számoljunk 5 napot hetente - az kb. 50-55 jelentkezés. Ez így ment június végétől július végéig. Közben persze néhányan csak visszahívtak, netán email-t küldtek, el is mentem egy-két helyre, de ezek többnyire a tipikus lepukkant város eldugott helyein lévő leginkább bevándorlók által üzemeltetett "vendéglátóipari egységek". Lehetséges, ha annyira rászorultam volna, vagy nem lett volna a barátom vagy az édesapja (mert, hogy ő kint él és nála lakunk) rögtön elvállalom ezeket a "munkákat".
Bementem megkérdezni a pénztárost
Július vége volt és munka semmi, nyelvtudás sem fejlődött, akkor már elég elkeseredett voltam és úgy gondoltam, nem érdemes tovább maradnom inkább hazamegyek. Ám ekkor megláttam, hogy a Penny Markt-ba keresnek Mitarbeiter-t . Rögtön fogtam magam és bementem megkérdezni a pénztárost, hogy hol találom az illetékest, aki tájékoztatást tud adni, jött is egy hölgy elmondta, hogy mi lenne a feladat és természetesen közölte, hogy hozzam be az önéletrajzom, bizonyítványt és írjam meg a jelentkezésem.
Később visszavittem mindent és jött a nagy várakozás, soha nem voltam még ennyire lázban, mint abban a 2 napban, és előtte sosem gondoltam volna, hogy egy penny-s állásért valaha is így izgulnék. Lényeg a lényeg, megkaptam az állást és végre úgy éreztem, hogy van maradásom.
Egyértelmű volt, hogy nem itt fogok megtanulni anyanyelvi szinten németül és nem is itt leszek milliomos, de arra tökéletes , hogy BESZÉLJEK, BESZÉLJEK ÉS BESZÉLJEK. Mondanom sem kell, megkaptam az első fizetésem és hát egy 20 éves lánynak, aki párszor vállalt Magyarországon 500Ft-os órabérét diákmunkát, annak nagyon nagy szó volt az az összeg és a tudat, hogy ezt én kerestem magamnak. Így arra az elhatározásra jutottam, hogy halasztok a főiskolán és maradok még.
A nagy dilemma
Mint említettem otthon már járok egy főiskolára, de mióta kijöttem megfordult párszor a fejemben, hogy inkább itt folytatnám tanulmányaim, sajnos ez nem olyan egyszerű, mint én azt gondoltam...
Ahhoz, hogy itt jelentkezni tudjak egy főiskolára/egyetemre - ez a 2010-ben és -től érettségizettekre vonatkozik - kell rendelkeznem legalább 2 emelt szintű magyar érettségi vizsgával, nos mivel nekem csak egy van, így a második lehetőség marad, miszerint le kell érettségiznem itt német nyelven újra mindenből.
21 éves leszek a jövő hónapban, ez minimum jelentene plusz 2 évet, mire megtanulnék mindent úgy, hogy megfeleljek azon a bizonyos érettségin. Tudom ez kicsit röhejesen hangozhat, de én sem leszek már fiatalabb és plusz 2 év akkor már 23 lennék, a korombeliek otthon már lassan végeznének a fősulival, mire én egyáltalán elkezdhetném.
Másrészről meg látom a dolog jó oldalát, német-magyar érettségivel is rendelkezhetnék és netán egy német diplomával...
Mi mennyi?
Az élet és megélhetés részéhez csak a vásárlásról és jegy árakról tudok tájékoztatót adni, mivel mint említettem a barátom édesapjánál lakunk így a számlák és egyéb dolgok az ő költségei. (Természetesen felajánlottam, hogy hozzájárulok a költségekhez, de nem engedte, nagyon hálás vagyok neki és persze a barátomnak is.)
Egy átlagos bevásárlásnál 30-40 eurót szoktunk költeni, ebben benne van az üdítő / víz, saláta, felvágott, péksütemény, hús, (itt meg kell jegyeznem, hogy sajnos itt a szupermarketekben nem úgy van, mint pl. otthon a Tescóban, hogy rendelkezésünkre áll egy hatalmas hús pult és válogathatunk kedvünkre) itt általában előre becsomagolt dobozban van pulyamell, csirkemell/csirkeszárny, disznó és darált hús, meg persze az elmaradhatatlan kolbászok tömkelege, és a legrosszabb hogy nagyon drága, pl. egy 1 kg-s pulykamell 6-7 euró körül van.
Természetesen itt is van bolt és bolt között különbség, de azt azért itt is észrevettem, hogy nem mindig a drágább a jobb minőség.
Közlekedés
Nem pont Frankfurtban lakunk, hanem nevezzük elővárosnak, ezért a beutazás Frankfurtba, előbb busszal majd S-bahnnal (Hév) történik. Nekem egy havi jegy ára, mivel nem itt tanulok, bár diák vagyok, de bevallom mi nem találtunk erre külön alkalmas kedvezményt, így felnőtt bérletet vásároltam 118 euróért. (Egy heti jegy 34,70 euró, egy napi jegy pedig 8.00 euróért kapható felnőtteknek).
A diákok, mint pl. a barátom, aki egyetemista, a diákigazolványával ingyen utazhat Frankfurt és x km-s körzetben). Ezt egyébként nagyon jó megoldásnak találom szemben az otthoni árakkal.
A közlekedés egyébként kiváló, a járművek tiszták és rendezettek, a jegyellenőrök is teljesen kulturáltan viselkednek. Sőt ebben a kisvárosban a buszsofőrök sokszor el sem kérik a jegyed, csak rögtön bólintanak vagy kedvesen üdvözölnek.
Egészségügy
Az itt tartózkodásom alatt egyszer voltam kórházban, kivizsgáláson az otthon ingyenesen kiváltható európai egészségügyi kártyát odaadtam és mellé 10 eurót kellett befizetni (vizitdíjként), ami 3 hónapig érvényes, tehát ha az elkövetkezendő 3 hónapban ismét mennék kórházba, akkor nem kell újra kifizetni, csak a határidő lejárta után.
Az orvos és a nővér is nagyon segítőkész volt, civilizált módon bántak velem és ami a legjobb volt nem kellett órákig várni, hogy sorra kerüljek.
Az emberekről
Akikkel én megismerkedtem, munkahelyen, lakóközösségben és úgy általában, nagyon kedvesek és emberbarátok. Mivel Frankfurtban elég sok a bevándorló, nagyon sokszínű a népesség, így a helyiek hozzá vannak szokva és egyáltalán nem hökkennek meg, ha például a ragozást eltéveszted, sőt próbálnak segíteni és udvariasan kijavítanak vagy nem is szólnak inkább kibogozzák ők maguk.
Ez persze nem azt jelenti, hogy nulla nyelvtudással is elboldogul az ember, inkább azt, hogy egy kevésbé jól beszélőt is megértenek és próbálnak az ő szintjén társalogni vele.
Amit még észrevettem, hogy egyre inkább kezdenek "elangolosodni", nagyon sok kifejezést helyettesítenek az angol megfelelőjével és például a tévéműsorok címeit sem fordítják le, vagy alapból angol címet adnak neki. És ha valaki nem beszél németül, rögtön rákérdeznek az angolra, szóval ilyen téren nagyon rugalmasak és nem ragaszkodnak mindenáron a saját nyelvükhöz.
A városról
Nekem nagyon tetszik, metropolisznak nem mondanám, de nyugodt kisvárosnak sem. Vannak felhőkarcolók, és ugye a Majna kettészeli a várost, mint Budapestet a Duna, csak kisebb és keskenyebb. A hidak is gyönyörűek, bár inkább modernebbek. Frankfurt Váci utcája pedig egyértelműen a Ziel, csak sokkal nagyobb és szélesebb.
Minden megtalálható a butikoktól kezdve az éttermeken, gyorséttermeken, kávézókon át a cukrászdákig és gyakran vannak kirakodó vásárok. Árban itt is van üzlet és üzlet között különbség, de ha az ember megkíván egy kávét, az még simán belefér a keretbe.
Érdemes megnézni a tőzsde épületét is, hisz Frankfurt erről és a repteréről híres igazán. Ha valaki Frankfurtban jár és nemcsak a felhőkarcolók érdeklik, mindenképp látogasson el az óvárosba, a Szent Bertalan katedrálishoz (Császár dóm, itt választották meg a német-római császárokat) vagy épp az Operaházhoz.”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Felpezsdíteni rutinná vált életem
Lecserélnéd-e a neved a boldogulásért?
A szüleim imádkoznak, hogy ne sikerüljön
Határátkelés Magyarországon belül
Meglepő irányban hagytam el az országot
Kényszeremigránsok vagyunk mi is
Nem volt kétség: visszamegyünk
Itt nagyon sok minden nem egyértelmű
Nem tudok azonosulni a hazámmal
Úgy érzem, nem itt van a helyem
Gyönyörű nők és kolduló gyerekek
Utolsó kommentek