Határátkelő

Tanulságos történet következik ma, szegénységről, átverésekről, némely magyarok viselkedéséről (azért nem általánosítanánk) és persze a végén a megtalált boldogságról. Mindenesetre Lillának hosszú út vezetett odáig - most ti is megismerhetitek!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Leveleket, a te személyes történeted pedig a következő címen várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Mai szerzőnk, Euthymia 20 pontban szedte össze, miért szeret Angliában élni, ami szerinte nem is annyira ködös, ellenben rengeteg jó dolog megtalálható ott. Meg néhány kevésbé jó. Ennek ellenére a poszt végén mégis kiderül: igazán otthon csak Magyarországon érezhetjük magunkat.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ahol még elérhetsz és ahová a személyes történeteket várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Igazán torokszorító írás következik az alábbiakban, egy édesanya, aki muszájból indul útnak Angliába, gyermekeit is ideiglenesen itthon hagyva - mert nem lát más kiutat. Előzetesen csak annyit fűznék Zsuzsanna írásához, hogy végtelenül szomorú, hogy ma itt tart ez az ország...

(Vasárnap ismét leszt Fogadó a Határon a Facebook-on! A szokásos időben, este 8 és 10 között, ezúttal a Kanári-szigetek (igen, igen!!) és az egyik nagy kedvenc, Svájc lesz terítéken. Gyertek, beszélgessünk egy jót, várlak titeket én is és a két országfelelős is! Ahol még elérhetsz és ahová a személyes történeteket várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Ma Zsanna történetét olvashatjátok, aki már elmúlt ötven éves, amikor úgy döntött, egy angliai kisvárosban, a fia és unokái közelében folytatja életét. Magyarországon részt vett a közéletben is, de úgy látja, a politikusok elengedték sok-sok fiatal (és már nem olyan fiatal) kezét.

Legyél Te is országfelelős, vagy írd meg a saját történeted! Részletek a poszt végén!

Mai szerzőnk, Momo igazán kalandos utat járt be az angliai vidéki öregek otthonától a londoni multicégen át az Egyesült Arab Emirátusokig. Nem is szaporítom a szót, illetve még egy kicsit igen:

Folyamatosan gyarapodik csapatunk, már 11 országnak van "felelőse". Ezek Svájc, Svédország, Spanyolország, Franciaország, Kanada, Németország, Ausztrália, Finnország, Nagy-Britannia, India és Chile. Ország persze akad még bőven, úgyhogy várom a további jelentkezéseket, akinek van kedve, csatlakozzon!

Most már igazán jöjjön Momo története!

Mai szerzőnk, Renáta Angliában él, saját bevallása szerint nagyon boldogan. Míg a magyar szociális hálón kiesett, az ottani fenntartotta, amikor kellett, mára pedig beilleszkedtek kislányával.

Mai vendégszerzőnk, Zita (és párja, Ádám) sokat tépelődtek, mielőtt úgy döntöttek: kipróbálják, milyen is Angliában dolgozni. A múltkori, meglehetősen borongós angol poszt után most két optimista ember története következik!

A külföldön letelepedő magyarok között az egyik legnépszerűbb cél Nagy-Britannia. Bár pontos adatok (köszönhetően az uniós tagságnak) nem nagyon állnak rendelkezésre, nagyot aligha tévedünk, ha több tízezerre tesszük a szigetországban élő és dolgozó magyarok számát. Egy 2009-es hivatalos statisztika 25 ezer főről beszél, de meg lennék lepve, ha ez igaz lenne.

Továbbra is érkeznek a levelek, történetek a hataratkelo(KUKAC)hotmail.com levélcímre, amit hálásan köszönök, megpróbálom mindegyiket megjelentetni és persze közben továbbra is biztatni mindenkit, hogy írjon!

Mai vendégszerzőnk B H, aki élt egy kicsit Japánban, most pedig Londonban dolgozik. Az ő történetét és tapasztalatait olvashatjátok alább.

Mai vendégszerzőnk Bernadett, aki több mint három éve él Angliában. Tizenkét éves kora óta Ausztriában tanult, és amikor 18 évesen Angliába ért (édesanyját követve), gyorsan talált munkát, egy húsgyárban dolgozott minimálbérért, laptopra és iskolai kirándulásra gyűjtve. Aztán megismerkedett valakivel, és mert ott volt az édesanyja is, kint maradt. Itt kapcsolódunk be a történetébe (a kép illusztráció).