Tanulságos történet következik ma, szegénységről, átverésekről, némely magyarok viselkedéséről (azért nem általánosítanánk) és persze a végén a megtalált boldogságról. Mindenesetre Lillának hosszú út vezetett odáig – most ti is megismerhetitek!
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Leveleket, a te személyes történeted pedig a következő címen várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)
„Harminchét éves, kétgyermekes anyuka vagyok, 2008 augusztusában jöttem ki Angliába a barátom meglátogatni, azóta itt élek...
Történetem valójában egy évvel korábban kezdődött, amikor hat év házasság után végre lépni mertem és beadtam a válópert az alkoholista férjemmel szemben, akkor 3 éves kisfiamat persze magamhoz véve.
Mivel Tolna megye egyik kis településén laktunk szüleimmel a válás után, munkahely hiányában kilátástalannak tűntek a dolgok. Kisfiammal felköltöztem albérletbe Pestre.
Annyit kerestem, mint az albérlet díja
Hiába volt több szakmám, nem volt könnyű munkát találni, a gyerek miatt meg volt kötve a kezem. Bégül parkolóellenőrként dolgoztam napi 10 órában – akkoriban havi 60 ezer forintért.
Mivel a kisfiam tartós beteg volt, kiemelt családi pótlékot kaptam, de az sem igazán segített kifizetni a havi 60 ezer forintos albérletet. Sokat nélkülöztünk, sokat éheztünk, sokat sírtunk a fiammal, de nem volt minden hiába. Azt szoktam mondani, mindennek van értelme, minden valami miatt történik!
Aztán 2008-ban az akkori barátom – akivel nem éltünk együtt, csak inkább úgymond elvoltunk – kijött Angliába egy kedves magyar ismerőse segítségével, aki munkát és szállást ígért neki.
A szállással semmi gond nem volt, az ismerős a saját albérletét osztotta meg vele és kifizettette a havi díj felét, így jól járt, mert havi 500 font leugrott a válláról. Viszont a beígért munka valahogy elszállt, más foglalta el a helyet.
Eltűnt a „barát”
Párom pár hónap alatt felélte a magával vitt pár százezer forintot, és még haza sem tudott menni Magyarországra... nem volt miből. Lázasan keresgélt munkát, majd talált magának egy olyan helyet,a hol nem igazán volt feltétel az angol nyelvtudás.
Pár hónap múlva jött az ötlete, hogy látogassuk meg, mert nagyon hiányzunk neki a kisfiammal együtt. Örömmel jöttem ki.
A kedves barát, aki kihozta a páromat, egy szép napon elpárolgott a lakásból, több ezer fontos tartozást hagyva maga után. Magyar úriember volt... Ekkor újabb terv következett: maradjunk kint a gyerekkel és kezdjünk közösen új életet!
Nem volt könnyű. Egy szót sem beszéltem angolul, ennek ellenére 2008 szeptemberétől a mai napig folyamatosan dolgozom! Első lépésem volt, hogy fordítógép segítségével feladtam egy hirdetést, takarítást, szobafestést vállaltam potom pénzekért. Majd 2009 májusától állandó munkahelyem lett.
A magyarokról...
Sokszor futottunk össze magyarokkal bevásárlóközpontokban, hallottam, hogy magyarul beszélnek, köszöntem, elfordultak, volt, aki simán átnézett rajtam. Ne értsetek félre, nem vagyok egy Notre Dame-i szörny, jól szituált, igényes nő vagyok – csak nem az a beképzelt fajta, aki kijön Angliába és elfelejti, honnan jött.
Előfordult, hogy összebarátkoztunk egy magyar házaspárral, kölcsönkértek egy hétre, adtunk... pár napon belül elköltöztek, azóta sem tudjuk, merre mentek – ezt az akciót 600 fontunk (közel 200 ezer forintunk) bánja.
Az elmúlt években két magyar családnak is segítettem úgymond letelepedni Londonban, papírokat intéztem, támogatásokat igényeltem, milliószor telefonáltam. Megkapták a juttatásokat, munkájuk is van – azóta sem tudok róluk semmit, még csak meg sem köszönték, hogy segítettem...
Egyszóval sajnos sem Magyarországon, sem Angliában nem tartanak össze a magyarok, és akármennyire szidjuk is a lengyeleket, ők legalább összetartanak, segítik egymást!
Már ott tartunk, hogy bárhová megyünk, ha magyar szót hallunk inkább angolul beszélünk, vagy némát játszunk, annyira sokat csalódtunk a saját népünkben, a hazánkban. Semmi pénzért nem mennénk vissza éhezni ismét...
Azóta 2010-ben a kisfiam mellé érkezett egy hugica és pár hónap múlva születik meg a harmadik babucink, mert itt megengedhetjük magunknak. Nem felejtjük el persze a hazánkat, szeretjük Magyarországot, csak sajnos sokszor letagadnánk... a szégyen miatt... ahogyan némelyik magyar viselkedik Angliában.”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Sri Lanka, Svájc, Svédország és Törökország. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Egy élhető és bonyolult ország
Miért maradjak Magyarországon?
Aki teheti, menekül az országból
Adóbevallás magyar és svéd módra
Tipródó szerelem: menni vagy maradni?
A mindent eldöntő 30 másodperc
Utolsó kommentek