Mai szerzőnk, Balázs még Magyarországon él, de nagyon mehetnékje van (vagyunk így egypáran). Elsősorban német nyelvterület érdekli, és rengeteg kérdés gyűlt össze benne, a válaszokhoz a segítségünket kérte.
(Gyere és találkozzunk a Facebook-on! Csatlakozz hozzánk, élénk élet zajlik ott is! Leveleket, a te személyes történeted a következő címen várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)
„Hiánypótlónak tartom a Határátkelő blogot. Zseniális, végigolvastam már szinte mindent, még az olyan bejegyzéseket is, amik valószínűleg nem nagyon fognak érinteni a gyakorlatban (Új-Zéland, Brazília, stb.) - bár ki tudja. Nem győzöm csodálni ezeket a tapasztalatokat.
Rólam röviden: 25 éves vagyok, középfokú végzettségekkel. Remek munkahelyem van, ahol sok tapasztalatot szerzek energetika, főleg a villamosság terén. Szép albérletben lakom, a fizetésemmel is elégedett vagyok. Nem igazán van okom panaszra, persze kisebb-nagyobb problémák mindig akadnak (főleg hó végén, de ilyen kinek nincs, ugye).
Érik a gondolat egy ideje
Régóta motoszkál bennem a gondolat, hogy elköltözzek ebből az országból. Ez soha nem a pénzről szólt - már akkor kitűztem ezt a célt, amikor először jártam (úgy kb. 14 évesen ) Ausztriában. Nagy utazó vagyok: főleg Svájcban, Ausztriában, és Németországban fordulok meg gyakran. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy jobb lenne irányt váltani, és ezen országok valamelyikéből járni Magyarországra látogatóba. Kiemelkedően tetszett mindig ezekben az országokban a rend, a szép, igényes környezet ( Svájcban szinte már-már túlzás is ).
A kiköltözés ötlete tehát nálam nem új, de eddig mindig sikeresen lebeszéltem magam róla. Hiszen van egy nagyon jó munkahelyem, egy fizetésem, amivel elégedett vagyok. Barátok, család, mindenki itt van. Hirtelen mindent eldobni, kimenni egy idegen országba, idegen emberek között, idegen nyelven újrakezdeni mindent... Elég kilátástalannak tűnt.
Eddig.
Az utóbbi egy évben csak pislogok, mik történnek „odafent”, a döntéshozók köreiben – ott, ahol pálcát törnek az én sorsom felett is. A második leminősítéssel, és az IMF-fel, EU-val történő pajszerkodással átléptünk egy olyan határt, ahol már nem tudom eldönteni: itt maradni kilátástalanabb, vagy kimenni egy idegen helyre?.. Itt nem látom, hogyan lehetne jövőm - azt végképp nem látom, hogyan tarthatnám el esetleg a jövőbeni családom, hogyan adhatnám meg nekik azt, amit én is megkaptam a szüleimtől. Viszont van jelenem.
Februártól szabad a pálya
Kint fordítva van: ott fényesnek látom a jövőt (legalábbis biztosnak), de elképzelni sem tudom, hogyan induljak el.
Úgy fest, hogy februártól zöld az út a kiköltözéshez minden téren. Ezért fordulnék most hozzátok pár kérdéssel.
Sok emberrel beszélgettem, akik kimentek. Szinte mindenkinek jutott valami kis segítség: egy ismerős szerzett neki odakint munkát, vagy lakni tudott nála a kezdetekben, stb.. Nekem semmilyen ismerősöm sincs, aki tudna kint segíteni. A cél elsősorban Németország vagy Svájc.
Ameddig jutottam: van egy középfokú német nyelvtudásom. Kicsit le kell porolni, mert régóta nem használtam, de van. Az a tapasztalatom, hogy amint kimegyek német nyelvterületre, szinte magától jönnek vissza a szavak. Ezenkívül Németországban – de elszórtan Svájcban és Ausztriában is – találtam egy olyan munkát, amire rengeteg álláshirdetésben keresnek embereket.
Két dolgot kérnek általában: mindenütt elvárás a gyakorlat azon a területen (van, nem is kevés), és sok helyen kérnek szakirányú végzettséget (ez is adott ). A kezdetet én pl. a müncheni főpályaudvaron lévő Burger Kingben képzeltem el, ahol fehér embert se láttam a dolgozók között, nem hogy németet – gondolom, az ott dolgozók is ugródeszkának használják azt a melót. :) Ehhez képest az általam talált munka kezdő szárnycsapkodásoknak tökéletes lenne.
Sorjáznak a bizonytalanságok
És akkor innentől egy rakat kérdőjel jön, mivel fogalmam sincs, merre induljak el.
Hogyan pályázunk egy munkára? Értem ezalatt, hogy van e valami, amire német nyelvterületen külön oda kell figyelni?
Olvastam a blogon, milyen nehéz Németországban lakáshoz jutni – gondolom, Svájcban se könnyebb. Igen ám, de ahhoz, hogy felvegyenek egy munkahelyre, lakás kell. Illetve fordítva: ahhoz, hogy lakáshoz jussak, alapfeltétel a munkahely...
Aztán. Adózás, egyéb hivatali ügyek. Mire lehet számítani, mi az, amit rögtön az elején el kell intézni?
A svájciakról olvastam, hogy igen nehéz beilleszkedni. Ezt több helyen is írták/mesélték. Lehet velük jóba lenni, de úgy igazán soha nem fogadják el a bevándorlókat. Mennyire igaz ez Németországra? Bevallom, nekem az tetszik benne, hogy ők nyitottabbaknak tűnnek (a hölgyek legalábbis mindenképpen ), míg a svájciakon kicsit érződik valamiféle felsőbbrendűség.
Röviden és tömören: amit szívesen olvasnék, az egy forgatókönyv. Persze, mindenkinél más egy kicsit a kiköltözés, de az érdekelne, hogy a költözés gondolatától az első lakásig és munkáig miket kell elintéznem, mikre kell odafigyelnem, és úgy általában hogy megy a munkakeresés, pályázás, állásinterjú, lakáskeresés, stb.. Sokan leírták már a történetüket a blogon ( nagy köszönet érte! ), de nekem most csak ezen történetek első része kellene, de az végletekig kirészletezve. :)
Még egy kérdés: január 19-26 között Münchenben leszek. Elsődleges cél az utazgatás, de szívesen tennék ezen időszak alatt lépéseket a kinti életkezdés kapcsán is. Ti mire használnátok fel ezt az időt?
Ígérem, ha sikerül a költözés, akkor onnantól én is írok bejegyzéseket nektek Németországról (vagy Svájcról ), és a tapasztalataimról...”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Egyesült Államok, Finnország, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Sri Lanka, Svájc és Svédország. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Áldom a sorsom, hogy idevetett
Erőszakkal, pénzért adták férjhez
Hogyan jussunk munkához Svájcban?
Ideiglenesen vagy végleg menjünk?
Megpróbáltatásaink – a lakáskeresés
Utolsó kommentek