Mai szerzőnk, Gilda férjének köszönhetően telepedett le Svájcban (mint külön kiemeli: nem menekült el, nagyon szereti a hazáját), és most Genfben él, onnan küldte írását, melynek középpontjában elsősorban a gyerekek állnak.
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
„Nagyon sokat tanakodtam, hogy megírjam-e ezt a posztot. Aztán úgy döntöttem belevágok, mivel már többször kérték tőlem.
Sok dologról nem tudok írni, ami esetleg többeket érdekelne, pl. papírok intézése, munkavállalás, letelepedési engedély, lakáskeresés, adózás stb. Ennek az oka az, hogy a férjem svájci állampolgár is, így mi ezeket a dolgokat könnyebben intéztük.
Először is azt szeretném leszögezni, hogy én nem menekültem Magyarországról. Nagyon szeretem azt az országot és fájó szívvel hagytam ott…minden otthoni nehézség ellenére. Otthon középiskolai tanárként dolgoztam és nagyon szerettem, szeretem a hivatásomat. A nagyobbik fiam megszületése után gyedre mentem, azóta is otthon vagyok a gyerekekkel már 5 éve.
Félig itt, félig ott
A férjem Genfben született, itt nőtt fel, mindig is itt dolgozott az itteni fizetésért. Felnőtt korában kérte a magyar állampolgárságot a svájci mellé. Ő is szereti Magyarországot, ezért 15 évvel ezelőtt úgy döntött, hogy ott telepszik le. Házat épített és tervezte az otthoni életét.
Mikor szembesült az otthoni fizetésekkel, akkor azt mondta, hogy ezért a pénzért ő nem dolgozik. Azt a megoldást választotta, hogy fél évet dolgozik kint, fél évet otthon van. A kinti fél évéből 3 hónapra mi is kijöttünk utána először 1, majd 2 gyerekkel. A gyerekek előtt azt a fél évet külön töltöttük, mivel én dolgoztam.
A gyerekek nőttek, egyre nehezebb volt nekik, hogy nem látják az apjukat sokáig. Közben a férjem azt is megtudta, hogy idén szeptembertől Genfben és Svájc francia nyelvű területein kötelező 4 éves kortól iskolába járni. És a nagyfiam 4 éves…
Meggyőztek, de nem bántam meg
Sok győzködés, vita után belementem, hogy először 1 év próbaidőre kijövünk, aztán majd meglátjuk. Nagyon nehéz döntés volt és a gyerekek miatt mondtam végül igent. De nem bántam meg!
Genfben először is be kellett jelentkeznünk, biztosítást kötni, a gyerekeknek megcsináltattuk a svájci irataikat.(A biztosításuk kb. 70 CHF fejenként havonta.) Aztán beírattuk a nagyobbikat az iskolába. Ezzel semmi gond nem volt, van hely. Kezdeti félelmeim hamar elmúltak, a fiam imádja az iskolát. Rajzolnak, festenek, kirándulnak, múzeumba mennek…a fiam szerint játszanak.
Az iskola ingyenes, csak egy csomag papírzsebkendőt kellett bevinni. Illetve kell vinni 5 CHF-ot, ha különbusszal mennek múzeumba. Az időbeosztás elég szoros, munka mellett nem lehetne a gyereket iskolába hordani. 8-tól fél 12-ig van ott délelőtt és délután fél 2-től 4-ig. Ő hazajön ebédelni, illetve megyek érte.
Azok a családok, akiknél az anyuka is dolgozik vagy bent hagyják ebédszünetben is (ekkor fizetni kell az ebédért és a gyerekfelügyeletért is), vagy a nagyszülők, babysitter jön a gyerekért. 4 óra után is ott lehet még hagyni a gyerekeket, persze akkor is fizetni kell a felügyeletért.
Itt és otthon
A fiam mindent ért franciául és már egyre többet beszél. De az sincs elveszve, aki francia tudás nélkül érkezik a városba. A tanító néni profi módon megoldja ezt, a fiam japán osztálytársa is szereti az iskolát, pedig csak japánul beszélt, mikor ideérkezett. A fiam otthon most óvodás lenne. Mi egy kis faluban lakunk Magyarországon, kis óvodával. Ebben az oviban (nem általánosítok!) gyakorlatilag nincsenek foglakozások.
A gyerekek vagy kint játszanak az udvaron, vagy videót néznek. Ezért nem is akartuk oda beíratni a gyerekünket…Én most pedagógusként és szülőként is azt mondom, hogy az itteni rendszer jobb. A felsőbb évfolyamok követelményeit nem ismerem még, de azt tudom, hogy a férjem itt járt iskolába és 4 nyelven beszél folyékonyan. Otthon érettségizett, az utolsó évfolyamot járta Magyarországon és elég volt neki az érettségi letételéhez az, amit itt tanult.
Szinte lehetetlen bejutni óvodába
A következő lépés az ovi lett volna a kicsinek. Na itt nem kell sok jóra számítani. Az óvodák telítve vannak, sokszoros a túljelentkezés. Mi sem találtunk sem állami, sem magánóvodát. Talán jövő szeptemberben lesz már neki hely. Regisztráltunk és várunk. Így a pici itthon van velem.
Ez megnehezítette a francia tanfolyamom kérdését… Itt Genfben a város segíti az ideérkezőket ingyenes, vagy olcsó nyelvtanfolyamokkal. Vannak segélyszervezetek, akik városi segítséggel működtetnek nyelvtanfolyamokat. Én kettőre járok. Az egyik heti 2-szer 3 óra, délelőtt. Itt vigyáznak a picire a tanfolyam alatt. Nem drága, 20 CHF havonta (gyerekfelügyelettel együtt). Ja és ide csak nők járhatnak...:)
A másik 2 óra hetente, este. Ez ingyenes, de ide csak az mehet, akinek van iskolába járó gyereke. Elég szépen haladok és nagyon tetszik az új nyelv tanulása. Most már tudok idegenekkel beszélgetni az utcán, villamoson 4 hónap nyelvtanulás után. Azt el kell, hogy mondjam, hogy kedves emberek élnek itt és nagyon értékelik, ha látják, hogy erőfeszítéseket teszel a beilleszkedésért!
Hát ezek voltak a kezdetek…egy poszt szerintem ennél ne legyen hosszabb.”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Belekóstoltam az igazi függetlenségbe
Nagyon haragszom Magyarországra
Fojtogatónak érzem ezt a légkört
Érzékeltették, mi csak külföldiek vagyunk
Menni haza a biztosba, vagy maradni a bizonytalanban?
Felpezsdíteni rutinná vált életem
Lecserélnéd-e a neved a boldogulásért?
A szüleim imádkoznak, hogy ne sikerüljön
Határátkelés Magyarországon belül
Meglepő irányban hagytam el az országot
Utolsó kommentek