Még valamikor november végén került ki egy poszt, amely azóta a blog történetének egyik legtöbbet hivatkozott írásává vált. A Határátkelőt rendszeresen követők alighanem ennyiből is kitalálták, hogy Wilhelmus a kultúrsokk különböző szakaszairól szóló írására gondolok. Nos, kíváncsi vagyok, hogy szerzőnk újabb posztja milyen visszhangokat kelt majd - ezúttal a beilleszkedéshez szükséges készségekről.
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)
„A kezdetektől olvasom a blogot, és azóta és egyre inkább azt gondolom, nem abból lehet igazán sokat tanulni, ami a posztolókkal történt, inkább abból, hogyan fogadták és dolgozták fel az eseményeket azok, akik saját történetüket (minden buktató ellenére) sikerként írják le.
A napokban egy kommentben valaki azt írta, jó lenne, ha lenne egy szerkentyű, ami áthaladáskor jelzi, hogy az országból távozó személy alkalmas-e a külföldi létre. Ilyen szerkezetről nincs hír, de hogy minek alapján kéne a jelzést adnia, arról már évtizedek óta folynak a kutatások...
Vajon mik azok a tényezők, amik segítenek a külföldön való megkapaszkodásban vagy hosszabb távon a sikeres beilleszkedésben?
Susan C. Schneider és Jean-Louis Barsoux 1997-ben írt egy tudományos körökben azóta rendkívül sokat idézett összefoglaló munkát Managing across cultures címmel (Prentice Hall 1997). (Részletek olvashatók belőle a Google Books-on)
A szerzők azokat a kutatási eredményeket foglalták össze, melyeket más kutatók a könyv megírása előtti évtizedekben a nemzetközi (nagy)vállalatoknál a külföldi menedzserek alkalmazásával kapcsolatban gyűjtöttek. Azok a készségek és képességek azonban, melyeket ők e kutatások alapján a multikulturális, illetve az interkulturális munkavégzés hatékonyságához elengedhetetlennek tartottak, tulajdonképpen sok tekintetben a külföldön szerencsét próbáló egyszeri munkavállalóra is érvényesek.
A fontosnak talált kompetenciák ugyanis alapvetően nem(csak) a munkavégzéshez kapcsolódnak, hanem a tágabb környezetbe való minél gyorsabb és zökkenőmentesebb beilleszkedéshez is.
Schneider és Barsoux kilenc ilyen készséget sorol fel. A készségek természetesen más okból lehetnek fontosak egy kihelyezett menedzser számára (aki biztos állásra megy, többnyire a lakhatáshoz és a beilleszkedéshez is segítséget kap, és meghatározott időt tölt csak külföldön), mint egy egyéni úton elinduló munkavállaló számára. A szerzők indoklása mellett (időnként helyett) azokat a szempontokat próbáltam összeszedni, melyek az utóbbi csoport esetében fontossá teszik a lista elemeit.
1. Kapcsolatteremtő készség
Alapvető készség, enélkül lehetetlen barátságokat kötni, kapcsolatokat építeni, s végső soron beépülni a befogadó ország társadalmi életébe. Az új országgal való ismerkedés során megkönnyíti a szükséges információk gyorsabb megszerzését. A kiépülő kapcsolatoknak kezdettől fontos szerepük van: csökkentik, oldják a kezdeti időszakban általában nagy stresszt okozó bizonytalanságérzést.
2. Nyelvi készség
A kapcsolatteremtés alapja, még abban az esetben is, ha valaki gyenge nyelvtudással érkezik. A helyi nyelv megtanulására való erőfeszítés önmagában is képes utat nyitni a helyiekkel való kapcsolatteremtésre. (És a kapcsolatteremtés visszahat a nyelvtanulóra is, akinek szüksége van a biztatásra és az apró sikerélményekre is a motiváció folyamatos fenntartásához.) A jó nyelvi alapokkal érkezők beilleszkedése a kutatások szerint egyébként nem feltétlenül gyorsabb, a nyelvi készségen kívül a beilleszkedésben más készségek és személyiségvonások, valamint környezeti tényezők is szerepet játszanak.
3. A kulturális kíváncsiság mint motivációs tényező
A külföldi munkavégzésre, életre készülők motivációjában sokan csak a biztos megélhetés utáni vagy a biztosabb anyagi alapok megteremtésére való vágyat hangsúlyozzák, pedig a sikeres beilleszkedésben – különösen hosszú távon – ennél gyakran fontosabb a más kultúrák és új élmények iránti érdeklődés.
4. A bizonytalanság tolerálása
A kultúrsokk alkuszakaszával kapcsolatban kiemeltem, hogy az elején az újonnan érkezőkre rengeteg új információ zúdul. Mindet feldolgozni iszonyú fárasztó, szétválogatni (mi fontos, és mi nem) nehéz. Emiatt gyakran nem megfelelő mennyiségű, ellenőrizhetetlen (vagy annak érzett), illetve akár egymásnak ellentmondó információ birtokában kell dönteni.
(Akkor és ott, amikor és ahol történt, annyi információ birtokában a posztíró számára egy döntés jónak – vagy a legkisebb rossznak – tűnt. Amikor a posztban olvassuk, külső szemlélőként már szembeötlő, hogy másképp jobb lett volna... Ahogy utólag persze azt már a posztoló is tudja.)
5. Rugalmasság
A rugalmasság alapvető jelentőségű, hiszen ha nem is minden, de sok minden másképpen "működik", megváltozott körülményekhez kell alkalmazkodni, a korábbi beidegződéseket el kell tudni "engedni".
6. Türelem és tisztelet
A másik ország kultúrájának és szokásainak is megvan a maga logikája, csak mi nem ebbe nőttünk bele. Magyarországon "ezt" meg "azt" (és ide elég sok mindent be lehet helyettesíteni) úgy kellett csinálni, az új országban meg így csinálják. Mi jöttünk ide, most az ő módszereiket és játékszabályaikat kell követnünk és tiszteletben tartanunk. (Ez különösen a kezdeti időszakban lehet nehéz, amikor több "hivatalos" ügyet kell intézni, viszonylag rövid idő alatt.)
7. Kulturális empátia
Buda Béla meghatározása szerint „Az empátia a személyiség olyan képessége, amelynek segítségével, a másik emberrel való közvetlen kapcsolat során, bele tudja élni magát a másik lelkiállapotába. Ennek a beleélésnek a nyomán meg tud érezni és érteni a másikban olyan emóciókat, indítékokat és törekvéseket, amelyeket az szavakban direkt módon nem fejez ki, és amelyek a társas érintkezés szituációjából nem következnek törvényszerűen. A megértés és megérzés fő eszköze az, hogy az empátia révén a saját személyiségben felidéződnek a másik érzelmei és különféle feszültségei. Ezt úgy is ki lehet fejezni, hogy a személyiség beleéli, mintegy a másikba vetíti önmagát.”
A más kultúrával való találkozás során az empátia az együttélés alapvető feltétele, mivel folyamatosan olyan élmények és tapasztalatok érnek bennünket, amelyeket korábban nem éltünk át. Ha az empatikus képesség "működik", lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük és elfogadjuk a másik ember, a másik kultúra másságát.
Az empátia mélyen a személyiségben gyökerezik, direkt módon nehezen fejleszthető készség.
Az empátiát nem szabad összekeverni a szimpátiával. Az, hogy képesek vagyunk nem ítélkező módon odafordulni valamihez vagy elfogadni a másságát, nem egyenértékű azzal, hogy elnyerte a tetszésünket.
8. Erős éntudat
Az erős éntudat lehetővé teszi, hogy kiérkezőként egy másik emberrel vagy kultúrával úgy érintkezhessünk, hogy ne kelljen attól félnünk, hogy elveszítjük az identitásunkat.
Fontos az önkritika és a mások visszajelzéseire való nyitottság. A kudarcra megfelelő módon kell reagálni: inkább tanulási tapasztalatként kell felfogni, mint olyan élményként, ami aláássa az önbecsülésünket vagy a külföldihez "ellenségesen" viszonyuló világból fakad...
A visszajelzések "kiértékelése" egyébként, főleg kezdetben elég nehéznek bizonyulhat. A kulturális sokkot sokan élik át identitáskrízisként: nem tudják eldönteni, hogy a feléjük áramló jelzésekből mi a fontos és mi a lényegtelen, mert a kiköltözéssel eltávoztak abból az ismerős közegből, amiben ismerték a jelzések jelentését és jelentőségét egyaránt.
Az erős éntudattal rendelkező emberek stressztűrő képessége erős, és az esetleges kudarcok után is erősebb marad. A stressztűrés erősítéséhez külföldön is fontos, hogy legyen egy "hely" (szakkifejezéssel stabilitási zóna), ahova átmenetileg visszahúzódhatunk. Ezt biztosíthatja a partner, a család, egy hobbi, egy sport, bármi, aminek a segítségével feltöltődhetünk.
9. Humorérzék
Ennek kettős szerepe van: fontos mint beilleszkedési mechanizmus és mint a kapcsolatépítés lehetséges eszköze.
A humorérzék megőrzésével a csillapítható a frusztráció, a bizonytalanság, amit az ismeretlen környezet kivált, hiszen a jól időzített humor feloldja az embereket, illetve a feszültséget. A hibáinkon való nevetés képessége pedig néha a végső védekezés a kétségbeesés ellen.
Másfelől a humor nemcsak összekötni képes, de elválasztani is, mert megértése nagyfokú nyelvi érzékenységet igényel. Sok külföldi (sokszor még az is, aki folyékonyan beszéli a nyelvet) kirekesztettnek érzi magát, ha viccelődnek körülötte.
Fontos kiemelni, hogy a vicc is kultúrafüggő. Vagyis: ami viccesnek számít egy kultúrában, nem biztos, hogy ugyanúgy hat egy másikban!
Honnan tudhatjuk...?
Külön szerkentyű nincs, ami jelezné, hogy a fenti képességek, készségek megvannak-e bennünk, amikor úgy döntünk, hogy kipróbáljuk magunkat külföldön. Rendelkezésünkre áll viszont egy beépített mechanizmus: az önismeret...
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Rejtői kalandok egy egzotikus országban
Tudtam, hogy nekem is mennem kell
Mindennap sírva telefonáltam haza
A szívem miatt költöztem Romániába
Két hónap után tudtam, nem térek vissza
Szülés Svédországban 14 ezer forintért
Utolsó kommentek