Határátkelő

A Facebookon találkoztunk Évával, aki Izraelben él és ír és szerkeszt egy érdekes és jó honlapot. Ott (is) írt rólunk (amiért köszönet), és a magam részéről eléggé érdekesnek és fontosnak találtam az írását, nem utolsósorban az általa felvetett kulturális kérdések miatt, hogy megkérjem, hadd adjam közre itt is.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Sok szempontból elgondolkodtató írás következik ma. Beküldője, gye immár négy éve próbál beilleszkedni a családjával Manchesterben, saját bevallása szerint sem sok sikerrel. Érzésem szerint gyors, de pontos látleletet kapunk két kultúra eltérő vonásairól, a magyar neveltetés és a brit szokások közti különbségekről. Kíváncsi vagyok, mit szóltok hozzá!

(Egy kis újdonság: küldj képet a lakóhelyedről, a városról, ahol élsz, bárhol is legyen az - valami jellemzőt, szívednek kedveset, vagy csak egyszerűen érdekeset! Ne csak beszélgessünk róla, lássuk is! Ha írsz hozzá pár sort, akkor kikerülhet ide a blogra, vagy mehet a Facebookra, ahol csatlakozz is hozzánk, ha még nem tetted volna meg! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, ne habozz! A cím: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Több posztban is felmerült már, hogy akadhatnak feszültségek egy adott országban a már régóta kint élő és az újonnan érkezett magyarok között. Talán ebből a szempontból is érdekes lehet a mai írás, melyet Eddie küldött Ausztráliából (meg persze némileg a tegnapi Wilhelmus-poszt folytatása). Akad pár jó tanácsa, amit érdemes megfogadni...

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Még valamikor november végén került ki egy poszt, amely azóta a blog történetének egyik legtöbbet hivatkozott írásává vált. A Határátkelőt rendszeresen követők alighanem ennyiből is kitalálták, hogy Wilhelmus a kultúrsokk különböző szakaszairól szóló írására gondolok. Nos, kíváncsi vagyok, hogy szerzőnk újabb posztja milyen visszhangokat kelt majd - ezúttal a beilleszkedéshez szükséges készségekről.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Mármint a beilleszkedés - ezt a témát boncolgatja rendkívül élvezetes stílusban (és nagyon elgondolkodtatóan) mai szerzőnk, JuditAu, aki - mint nicknevéből is kiderül - Ausztráliából írt. Vágjunk is bele!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ahol még elérhetsz és ahová a személyes történeteket várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Vajon léteznek-e korlátok a más országban boldogulást keresők előtt? Tényleg van-e egy karrierszint, ami fölé a kívülről érkezettek nem kerülhetnek? Mai vendégposztunk szerzője szerint igen.

Anna és párja eddig már 17 országban élt és dolgozott hosszabb-rövidebb ideig, a Szahara közepétől egészen az Északi Sarkkörig. Emailben küldött levele két dologra hívja fel a figyelmet.