Ismét jelentkezik Emese, akinek első írása meglehetős vihart kavart. Ritkán írok ilyet, de a mai poszt megértéshez alighanem célszerű elolvasni az előzményeket is. Mindenesetre Emese posztjából sok egyéb más mellett az is kiderül, nem árt, ha az ember képes tanulni a saját hibáiból.
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
„Mindenekelőtt szeretném megköszönni a hozzászólásokat, a kritikákat is! Lehet egyes emberek számára úgy jött le a poszt, mintha egy szerencsétlen, síró-rívó nő lennék. Ez nem így van, mindig kőkeményen dolgoztam, volt mikor 2-3 munkahelyen is egyszerre és aludni sem volt időm. Tehát unalmamban soha nem rágtam a körmöm.
Való igaz, nem írtam le részletesen mindent, és ezért elnézést kérek mindenkitől. Remélem a mostani írásommal kicsivel több információ jut el a blog olvasóihoz!
Problémák
Tehát mivel otthon a sok adósság miatt kezdtek összecsapni a fejem fölött a hullámok, ezért rákényszerültem arra, hogy fizessek az irodának a közvetítésért. Beszéltem németül, másképp nem jöhettem volna ki dolgozni, ráadásul az osztrák iroda munkatársa fölhívott telefonon és leinterjúzott.
A problémám az akcentussal volt, sok idős beszél teljesen más akcentussal, mint amit tanultál. Ma már egyáltalán nem probléma, mindent megértek. A másik probléma az volt, hogy a 8 oldalas, németül írt szerződés elolvasására 5 percem volt. Ez még az anyanyelveden írt szöveg elolvasására is kevés, tehát ezért nem tudtam akkor pontosan, mit íratnak velem alá, nem azért, mert nem értettem.
A néni olyan akcentussal beszélt, hogy szinte alig értettem valamit és kétségbeesésemben sírtam, illetve az ottani áldatlan állapotok miatt. Kértem az irodától segítséget, de azt mondták, oldjam meg egyedül.
Robotoltam éjjel-nappal
Otthagyni a nénit nem nagyon lehetett, vásárolni is egy héten egyszer mehettem, akkor is alig adott pénzt élelemre, nagyon sóher volt a néni. Aki dolgozott idős emberekkel, az tudja, mit jelent a 24 órás szolgálat. Bármilyen fáradt vagy, akkor is türelmesnek, kedvesnek kell lenned.
Szóval én robotoltam éjjel-nappal, fát vágtam a begyújtáshoz, de az én szobám attól még hideg maradt. Takarítottam, főztem (abból a kevésből, ami volt - nekem alig jutott), és naponta 3-3,5 órát aludtam, mindezt 2 hétig. Nem volt könnyű, de aztán hála a sorsnak, megkaptam a segítséget a mostani páromtól.
Ennél a néninél 2x2 hetet dolgoztam, aztán a párom közbenjárására áttettek egy másik helyre. No ez sem volt álom, fél zsömle reggelire, dolgoztattak és parancsolgattak egyfolytában. Onnan a párom 1 hét után elhozott, ezután sikerült megszabadulni az irodától.
Van állandó munkám
Kicsi pihenő után ismerős segítségével egy rendes családhoz kerültem, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot. Sajnos a néni 2 hónap után meghalt, így megint nem dolgoztam csak körülbelül két hónapot nővérként. Aztán ennek a családnak az ajánlásával kerültem egy másik, szintén nagyon rendes családhoz.
Már 1 éve, hogy folyamatosan visszahív a család, nagyon szeretnek és ragaszkodnak hozzám. Minden alkalommal mikor vigyázok a nénire, havonta 10-15 napot, ajándékkal lepnek meg, és mást nem hívnak csak engem.
Tehát van állandó munkám és szeretettel várnak mindig vissza. Rengeteget köszönhetek a páromnak és az itteni ismerősöknek, hiszen az ő segítségük nélkül nehéz lett volna. Befogadtak az itteni emberek, összejárunk, segítünk egymásnak, jókat főzök, beszélgetünk és ha jó idő van közösen kirándulunk.
A munka végét én is megfogom, a fiúkkal kimegyek az erdőre dolgozni és megtanultam a motorosfűrésszel is bánni. Sok férfi nem tudná utánam csinálni azt a munkát, amit nő létemre megcsinálok. Mondják is az itteniek, nagyon aktív csaj vagyok, nem is néznek annyinak, amennyi vagyok.
Boldog vagyok
Szeretem Ausztriát, az itteni embereket és szeretek barangolni a természetben. A párommal van szép kertes házunk, kocsink, de nem élünk pazarlóan! Két otthonom van, de egy szülőhazám. Szeretem a hazámat és ha ez baj, kövezzenek meg érte! Szeretetben, békében élünk és nem utolsó sorban Boldog vagyok!
Vétettem hibákat, de pont azért írtam le ezt a történetet, hátha valaki tanul belőle. Minden ember hibázik és ez olyan tanulság is lehet, amire később alapozhatod az életed.
Minden helyzet más
Egyébként kb. 4-5 évvel ezelőtt kerestek nővéreket Amerikába, én is jelentkeztem, mert beszélek kicsit angolul is. Az akkori árak szerint cirka 560 ezer forintot kellett volna fizetni a 3 hetes intenzív felkészítőért, plusz kiutazni Németországba interjúra, plusz az amerikai út. Ki lehet számolni, mennyibe került volna.
Az egyik ismerősöm mindenét feladva nekivágott, kiment, 1 év után sírva jött haza, mert kihasználták, megalázták. Itthon dolgozott másfél évet, mikor egy barátnője hívta Angliába dolgozni. Azóta kint van és megkereste azt a pénzt, amit előzőleg elvesztett.
Minden helyzet más és mindenki másképp éli meg, van akinek sikerül, van akinek nem. Egyébként azóta már én is segítettem pár embernek kijönni dolgozni, próbálok mindenben segíteni, ha konfliktus adódik.”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Egy londoni zsidó pékség titkai
Kihasználtuk az ölünkbe hullott lehetőséget
Különösen szerencsések vagyunk
Belekóstoltam az igazi függetlenségbe
Nagyon haragszom Magyarországra
Fojtogatónak érzem ezt a légkört
Érzékeltették, mi csak külföldiek vagyunk
Menni haza a biztosba, vagy maradni a bizonytalanban?
Utolsó kommentek