Forradalmi helyen még úgysem jártunk (eltekintve Magyarországtól, ugye, de most ezt hagyjuk...), úgyhogy alighanem épp ideje volt egy jó kis egyiptomi posztnak, ami most itt is van, méghozzá Kriszmösz jóvoltából. Kiderül, milyen állást keresni forradalom idején, mit tegyünk a csótányinvázió ellen és hogyan kell gyalogosként túlélni egy 20 milliós városban, ahol gyakorlatilag nincsen járda.
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
ÚJDONSÁG – INDULÓ FÓRUMOK!! Szóljatok hozzá! Részletek itt!
„Azért élek itt, mert a férjem egyiptomi állampolgár. Helyi szokás szerint az élettársi viszony társadalmilag nem elfogadott. Ennek nem csupán a muzulmán vallás az oka, hanem a sokkal inkább szövevényes és nem eredeztethető kulturális háttér. Ebben az országban nagyon sok minden nem egyértelmű. Maguk az itt élők sincsenek többnyire tisztába azzal, hogy mit tesznek a vallásnak megfelelően és mit tesznek a helyi szokások szerint. Itt a kettő szinte kézben jár és hihetetlen zűrzavart okoz.
A muzulmán vallás maga, felvilágosult, nyitott és főként egyértelmű. Azonban a nemzeti prüdéria, a tudatlanság - mely köszönhető a gondosan megtervezett népbutításnak és agymosásnak - olyan intenzíven van jelen, hogy ember legyen a talpán, aki nap mint nap képes megküzdeni vele.
Álláskeresés forradalomban
Ahogy ide költöztem, elkezdtem munkát keresni (kb. egy éve) és be kell vallanom, akkoriban nagyon zöldfülű voltam még minden téren. Erre a feszült állapotra rátett még az éppen kitörő forradalom is. Nehéz időszak volt, de mivel minden új volt, az adrenalin kompenzálta a helyzetet. Akkor még nem gondoltam, hogy az igazi mindennapi élet lesz majd nehéz és tele kihívással.
Itt az a – számomra szerencsés – helyzet, hogy angol nyelvtudással és végzettséggel lehetséges munkát találni. Sőt! Sok esetben előnyös, ha az ember nem egyiptomi.
Három hónap elteltével egy külföldi tulajdonban lévő személyi edző stúdióba végül sikerült edzőként elhelyezkednem, mi több, egy másik, kimondottan külföldiek részére létrehozott szervezetnél is óraadó oktató lettem.
Azonban ez még mindig nem segített abban, hogy a valódi Egyiptomot átlássam. Külföldiekkel naphosszat összezárva nem tárul fel az ország igazi mivolta.
Maga a zűrzavar
El kellett telnie jó egy évnek, le kellett folytatni ezer és ezer beszélgetést keresztényekkel, muzulmánokkal, külföldiekkel, fiatalokkal és idősebbekkel ahhoz, hogy rádöbbenjek: Egyiptom maga a zűrzavar. Nincs egység semmilyen szinten. Mondhatnánk, hogy a magyarok széthúznak. Az egyiptomiak pedig keresik a helyüket a hirtelen rájuk zuhant „hightech” valóságban.
Keresik a mozaikokat a zárt és konzervatív társadalmuk és a nyugat beszivárgása - internet-tv-külföldön tapasztalt dolgokból - összeállt turmixban. Hogyan is birkózhatna meg ilyen sebességű változással az egyiptomi fiatalság? Nincs mögöttük felzárkóztató képzés, sem program.
A magyar közösség jó. Viszonylag sokan vagyunk, több fórum is létezik, ahol online kapcsolatot tartunk, segítünk egymásnak és aki teheti össze is jár a többiekkel.
Nem hiszem el
Hogy a minden napi dolgokra is kitérjek és írjak pár részletet, összegyűjtöm a tipikus „nem hiszem el” típusú, kezdő egyiptomi rácsodálkozásokat.
Por
Takarítani otthon is kellett, de még Budapest közepén élve is kielégített a heti egy portalanítás. Itt az ember gyorsan rájön,hogy gyakorlatilag a sivatagban él. Nem túlzok! Naponta többször kell ahhoz takarítani,hogy az otthoni színvonalat fenn tartsuk.
Megoldás: megbarátkozunk a kissé poros felületekkel, vagy kerítünk egy bejáró takarítót, illetve arra szánjuk az egyiptomi éveket, hogy szarrá dolgozzuk magunkat otthon.
Csótány, hangya
Ezek a kedves lények a mindennapjaink részévé válhatnak, egészen egyszerűen azért, mert iszonyú meleg van, plusz sajnos Egyiptom nem Svájc. Kosz van. Mindenhol.
Megoldás: mindent a hűtőben kell tárolni a meleg hónapokban. Olyasmit is, amit egyébként sosem tennél a hűtőbe. Cukor, liszt, tea és egyéb nem hűtőbe való dolgokat is.
Szigetelés
Itt az épületek téglából épülnek. Helyesbítek. Csak téglából épülnek. Az ablak”rendszer” maga egy beépíthető fém keret, amibe a műanyag tolóablakot belepattintják és természetesen a két anyag között sincsen semmilyen szigetelés, azaz rés, mi több, hézag tátong minden esetben. Újabb ok a takarításra.
Megoldás: nincs
Járda
Kairóban, ahol én is élek 20, azaz 20 millió ember él. Viszonylag kis helyen tömörül ez a létszám, és rengeteg autó van. A forgalom kaotikus. Nincsenek szabályok. Az egyetlen szabály:életben maradni! Mivel járdát nem építettek, azaz ha néhány kivételes helyen látható is egy-egy méternyi, az sem jól használható, ezért mindenki az úton közlekedik.
Megoldás: Határozottan kell a cél irányába közeledni, láttatni kell magunkat az autóssal, így élve meg lehet úszni.
Imaidő
Imaidőben megáll az élet. Imaidőben bezárnak az üzletek, de legalábbis felváltva elvonul a személyzet. Más esetben az egész személyzet együtt imádkozik és olyankor ténylegesen várni kell, amíg befejezik, majd folytatódik a munka.
Megoldás: Meg kell tanulni ezzel együtt élni.
És ez az a mondat,ami az egyiptomi életre tökéletesen alkalmazható recept is egyben: Meg kell tanulni ezzel együtt élni.
Szeretek-e itt élni? Egyik nap igen, a másik nap pedig sikítva menekülnék haza. Mégis. Van munkám, jó fizetésem, tervezhető a jövőnk - nem a politikai viszonyokra gondolok természetesen -: egyelőre nekünk itt célszerű élni. Azonban sosem hoznék olyan döntést, hogy végleg itt maradok. Insaalah.”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Nem tudok azonosulni a hazámmal
Úgy érzem, nem itt van a helyem
Gyönyörű nők és kolduló gyerekek
Szürke hétköznapok és ami megfizethetetlen
Jöttünk, láttunk, visszamennénk
Nem akartuk elfogadni a helyzetet
Utolsó kommentek