Nagyon sok furcsaságot lehet mostanában olvasni Egyiptomról, ezért is örültem meg Kriszmösz újabb írásának, aki az első posztját követő nagy érdeklődésre való tekintettel szerencsére ismét billentyűzetet ragadott. Úgyhogy most jöjjön ismét Kriszmösz és Kairó!
(Gyere a Facebookra, ahol egyre nagyobb a közösségünk, csatlakozz hozzánk Te is! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, ne habozz! A cím: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
„Egyiptomban teljesen más kultúráról van szó. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Kairó legnemzetközibb „kerületében” élek. A neve El-Maadi. Rengeteg a külföldi, akik itt dolgoznak, többnyire a brit és amerikai olajcégeknél, de sokan vannak britek, akik nemzetközi iskolákban tanítanak.
Ennek az expat körnek különböző klubok is rendelkezésre állnak, ahol „nyugati” módon ki lehet ülni egy kertbe élő zenét hallgatni és közben minden gyanús tekintet kísérete nélkül az ember megihat egy sört a saját nyugati ruháját viselve. Ez tényleg sokat jelent néha lelkileg. Legalábbis nekem. Bár én nem vagyok tag, mert az én fizetésem - bár otthoni viszonylatban is jó - mégsem „oil contract” viszonylatú.
Nyitottak a világra
Az én egyiptomi családom nem jómódú, helyi viszonylatban középosztálynak számít, de pl. a férjemnek munka mellett kellett az egyetemeket elvégezni,mert a szülők nem tudták finanszírozni a felsőoktatást. A férjem a HR szektorban dolgozik HR menedzserként. Én személyi edző és sport oktató vagyok papíron és gyakorlatban is.
A család vallásos, de nem szélsőségesek, nyitottak a világra és helyesen értelmezik a iszlámot. Több vegyes házasság is van nálunk és sok rokon él külföldön. Tehát ezzel is nagy szerencsém van. Az első pillanattól kezdve befogadtak és szeretnek. Más itt a „befogadnak” jelentése, mivel a család a legalapvetőbb egység és mindennél fontosabb. Így én is többet kapok, mint egy európai szituációban, ugyanakkor nekem is többet kell nyújtanom.
Nehéz a nyelv
Az arab nyelv egy év után is iszonyú lassan megy, szinte pár szót beszélek, amennyi elég a bevásárláshoz és a közlekedéshez. Ez nagyon rossz, de a munkám miatt folyamatosan az angolt használom, ahogy otthon is.
Itt egy átlag fizetés 800-1000 EGP, ami hihetetlen alacsony. (Vannak, akik azonban pár 100 fontból élnek és ők az igazi átlag!!!!!) Mérnök barátaim között is van olyan, aki 3000 EGP-t keres havonta. Ezt kb. 40-el szorzom, ha éppen forintra akarom váltani, bár most épp nem ellenőriztem az árfolyamot.
Minden egyre drágább, de az élelmiszer így is olcsóbb, mint otthon, főleg, hogy én nem a szupermarketben vásárolok, hanem rászánom az 1-2 órát és megyek a helyi piacra, ahol minden friss és olcsó és nem import árú, ami irreálisan drága, de tényleg.
2 kg krumpli, egy kg hagyma került éppen ma 4 fontomba, azaz kb 160 HUF-ba.
Bérelt lakásban
Mi egy rokonunktól béreljük a lakást,amiért, ha jól tudom, 1200 EGP-t fizetünk -150 nm - és mivel mi építettük fel belülről (burkolat, festés,bútorok), ezért a bérleti díj is baráti. Egy ekkora új lakás bérleti ára 3-5 ezer EGP, attól függően, hogy hol van és én most a saját kerületünkről beszélek, ami alapvetően drágább a külföldiek miatt.
Az iszlám szerint a férjem viseli az anyagi terheket és én azt kezdek a saját pénzemmel, amit akarok. De európai lévén nekem ez máig sem megy, így a konyha és tisztítószer költség az enyém, plusz minden extra, amit magamnak szeretnék megvenni, azt én finanszírozom. Így is tudok még spórolni többet-kevesebbet, amit otthon nem tudnék megtenni.
Ugyanígy nem kötelező dolgoznom, ha akarnám, akkor vidáman otthon üldögélhetnék, de egyrészt ez nekem nem megy, másrészt nem tartunk ott anyagilag, hogy ezt teljesen nyugodt szívvel vállaljam.
Hiányzik az otthoni közbiztonság
Ami nekem nehéz, az a meleg és hogy illik felöltözni, legyen akár 45 C fok. Továbbá, hogy néha túl sok lelkesedést teszek egy-egy, a férjem által bemutatott baráttal való ismerkedésbe, ami egy konzervatív vallásos ember számára fura. Bár mivel külföldi vagyok, elnézik.
Hiányzik az otthoni közbiztonság és nagyon nehéz, hogy ha egyszer-egyszer elmegyek a kollégáimmal este valahová, akkor azt össze kell szerveznem a férjemmel, aki odajön és felvesz, mert egyedül egyáltalán nem biztonságos.
Fárasztó, hogy folyton résen kell lenni az utcán, mit viselek, hogy áll rajtam, a táskámat az út belső oldalán hordjam, gyakran nézzek magam mögé, mert mindig hirtelen támadnak a motoros és az autóból kinyúló bűnözők. Próbálkoztam a helyi öltözékkel, de az nem én vagyok, így aztán külföldinek nézek ki, mivel: külföldi vagyok!!!
Fárasztó, hogy mindenkit alapból gyanúsnak kell kezelni és nem lehetek az az amúgy nagyon is nyitott személyiség, aki vagyok és ez időnként szétzúz belülről. Annak ellenére, hogy ezt mind tudom, gyakran kezdeményezek beszélgetést a magam szintjén, így sikerült szert tennem 3 megbízható taxi sofőrre is, akik jönnek, amikor kérem, pontosak, kedvesek és férfiak!
Mert hát itt idegen férfiakkal szóba elegyedni barbár gondolat. 1. ha nyugati vagy, miért tennéd? Ki ő neked? Ha muzulmán vagy, akkor meg eleve nem kezdeményezel ilyen kétes kimenetelű szituációt. Sokszor nagyon-nagyon fárasztó és mentálisan megterhelő ez a kultúra ezek miatt az apró, „sosemgondolnád” szabályok miatt.
A kollégáim egyiptomiak, a főnököm brit. A kollégáim átlagos európai életet élnek, eljárnak bulizni, alkoholt is fogyasztanak alkalmanként és néhánynak volt már kapcsolata is, bár ez koránt sem jelent egyúttal szexuális kapcsolatot is, mivel Egyiptom konzervatív és hiába a nyugati életmód, sok fiatal nem lépi át ezt a bizonyos határt. (Nyilván nagyon sok pedig átlépi...)
Különleges tömegközlekedés
Mivel a tömegközlekedés a metrótól eltekintve a kormányzat által nem megszervezett, ezért A és B pont között mikrobuszok, vagy szerencsés helyzetben valódi „járatos” busznak tűnő gépjárművek közlekednek. A mikrobusz ára 25-50-75 piaszter. Ez nagyon baráti ár, sajnos azonban mi annyira kieső részén élünk a kerületnek, hogy a taxi az egyetlen megoldás, ha pontosan akarok érkezni az óráimra.
Ez napi szinten 20-40 EGP, ami ha kiszámolom havonta már nagyon nagy összeg, ezért nem is szeretem kiszámolni... Igyekszem a táv felét lesétálni, ami ugye már tudjuk, hogy nem egyszerű feladat.
A mikrobuszon utazás nem kényelmes dolog. Nagyon sok ember zsúfolódik össze, sokszor nem is ül le mindenki, mert nem tud, hanem állva, a kocsira felkapaszkodva utaznak a népek. Ez leszállásnál okoz extra kényelmetlenséget, főleg, ha mindehhez 40 C fok is társul.
További furcsaság, hogy nincs melegvíz-rendszer. Van egy elektromos fűtő a fürdőben és kész. Ez a normál állapot. Fűtő a konyhában, az már extra dolog. Nálam nincs, így sokszor melegítek vizet. A vezetékes gázt is pár hete vezették be.
Tenger helyett klubok
A meleg elől a tengerhez lehetne menekülni, ha nem dolgoznánk. Kb 8-9 óra busz út és már ott is van az ember. A városiaknak maradnak a „klubok”. Ezek hatalmas területű, parkosított, medencés, éttermes, játszóteres-edzőtermes komplexumok, melynek tagsága megfizethetetlen, viszont örökölhető.
Így juthat be sok sok olyan család, aki ezt nem tehetné meg, de a szülőktől és nagyszülőktől megkapták a jogosultságot. Na most, a mi családunkban nem tag senki sem. Külön borzalom számomra így a nyár. Egy-egy vendégemnek köszönhetem az alkalmankénti klubos rendszerbe jutás lehetőségét. A semminél ez is több.
A klubokban női medencék, koedukált medencék, illetve női napok vagy/és órák vannak. Az ember választhat, hogy keveredik-e a férfi egyedekkel vagy sem. Főleg a gyerekeseknek hasznos ez a klubozás, mivel itt nincsenek parkok, vagy játszóterek. Nincsenek!!! Emiatt aztán ha az ember szocializálódni szeretne, akkor elmegy és eszik.
Mi mennyi?
Az éttermi árak is változóak. Egy cappuccino 15-22 font körül van. Ugyanakkor egy egyiptomi kenyérszendvics 2-3 font. A piacon a frissen facsart 2.5 dl-s narancslé 3 font, ami étteremben 8-12 is lehet. Egy desszert átlagosan 20-25 font. Ugyanaz érvényes, mint otthon: főzni 2 személyre olcsóbb. Bár lehet, hogy ez otthon már nem is igaz….
Egyiptomba nem meggazdagodni jön az ember, hacsak nem magyar.:)))))))) (Ezt nem hagyhattam ki, az otthoni helyzet tényleg kritikán aluli!)
Viszont többen is megerősítik azt a gondolatot, hogy kisvállalkozóként elboldogulhat még itt az ember. Szinte minden megtalálható, mégis rengeteg a lehetőség. Hozzá tenném, hogy nem külföldiként!!!! Csakis állampolgárként.
A forradalom óta minden kaotikus, a jog, a bürokrácia, a közbiztonság. Sajnos én nem ismerem azt a Kairót, amit mindenki emleget, amikor még a világ egyik legszuperbiztonságosabb helye volt az éjszakai városi utca….. Remélem ez változik majd, mert tényleg sokat kivesz az emberből a félelem és a stressz az alapvető testi épségért…”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Csak sikeres magyarokkal találkoztam
Úgy éreztem, többre vagyok hivatott
Két otthonom van, de egy hazám
Egy londoni zsidó pékség titkai
Kihasználtuk az ölünkbe hullott lehetőséget
Különösen szerencsések vagyunk
Utolsó kommentek