Igazán különleges poszttal indítjuk a hetet, hiszen Pétert a sors megakadályozta, hogy elhagyja az országot, helyette – mint ő fogalmaz – belül lépte át a határt. Hogy miként? Mindjárt kiderül!
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
ÚJDONSÁG – INDULÓ FÓRUMOK!! Szóljatok hozzá! Részletek itt!
"Picit más módon közelíteném meg engedelmetekkel a határ és ezáltal a határátkelés fogalmát. Mielőtt belevágnék ízlelgessük nyelvészetileg, nyalogassuk kicsit körbe ezt a sokat sejtető szót, lássuk kinek mi ugrik be: ....határtalanság, ismeri a határait, határ a csillagos ég, határozott, feszegeti a határait, határeset és ugye határátkelő, hogy csak néhányat említsek... Számomra a határ, már maga a szó jelenleg a mezőgazdasági határ fogalmát jelenti, ahová én nap mint nap kimegyek.
Kicsit talán ki fogok lógni az eddigi történetek közül, de talán történetemből látni fogjátok, hogy nem feltétlenül kell külföldre menni ahhoz, hogy az ember kissé átlépje a határait. (Na, már megint egy határ...) Na, dobjuk a gyeplőt a lovak közé, robogjunk, mert sosem lesz vége...
Péternek hívnak, közel 40 éves vagyok Viola (Vilcsi) párom férje és 7 éves Lilla lányom apukája. Német nyelvtanár szakra jártam anno de miután láttam, hogy szorít a katedra, viszont úgy éreztem jók a képességeim átnyergeltem az üzleti világba.
Hova álljanak a belgák?
Sok éves üzletkötői múltamat egy ruházati cégnél, nem túl nagy előképzettséggel felcseréltem a mezőgazdaságra, (erről picit később) de előtte, mint oly sokakat ezen a blogon, megcsapott a határainkon túli egzisztencia teremtés szaga. Nem éreztem jól magam a bőrömben idehaza, nem tudtam mi lesz itt az elkövetkezendőkben és az itthoni politikai-társadalmi beilleszkedésemet leginkább a "hova álljanak a belgák" állapot jellemezte és jellemzi.
Jómagam Norvégiát szemeltem ki áldozati országnak - egy német felmérés alapján 10 németből 5 oda disszidálna, ergo olyan rossz hely nem lehet. Gondoltam, ha nem is tudok beilleszkedni, de legalább igyekszem olyan alapfogalmakat megismertetni a "lelkes" halevőkkel, mint mangalica, erős pista, szürke marha, stb. illetve úgy éreztem annyival tartozom a hazámnak, hogy ha nem is tudom elérni az ő szintjüket, legalább igyekszem lehúzni őket a miénkre :-)
Igyekeztem felkészülten nekivágni, olvastam lelkesen különféle blogokat, fórumokat és mivel norvég-magyar nyelvkönyv nem nagyon van, vettem német-norvégot. Aki tud németül, annak szerintem nem nehéz. Igyekeztem lehámozni a kinti legendákat a valóságtól.
A legjobban az tetszett, hogy a vikingek birodalmában annyira nincs buszvezető, hogy menekült csecsen nőket képeznek ki buszsofőrnek akkora hiány van belőlük (mármint buszvezetőből). Legenda vagy nem, majd hozzászóltok.
… és akkor jött a betegség
Folyamatosan gyúrtam párom lelkét (róla tudni kell, hogy a Budapest vége táblánál messzebbre nem szívesen megy), néztem az iskolai rendszert a pujának, letettem nagyobb kategóriájú jogosítványokat (buszt is, mert ki tudja, hátha nem lesz több csecsen nő..).
Életem során vezettem kisebb-nagyobb autókat és mivel úgy gondoltam almát még jó darabig nem lehet e-mailben küldeni, ezért ha másra nem, teherautó-vezetőre biztos mindig szükség lesz. Elkezdett felderengeni az éjféli nap lassan, de biztosan állás is lett volna, feleségem is hajladozott, de aztán hopp váratlanul a Jóisten lerakott elém egy stoptáblát.
Miképpen lenni szokott a sok munka, hajtás, stressz hatására vagy ki tudja miért váratlanul vállon veregetett egy PSC azaz primer sclerotizáló cholangitis nevű autoimmun betegség. Lényeg a lényeg, némi várakozás után májátültetés lett a dologból 5 évvel ezelőtt.
Kicsit izgatott csak a dolog, utánaolvastam, beszélgettem emberekkel, informálódtam és ennek hatására úgy toltak a műtőbe, hogy altatás előtt viccesen megkérdeztem segíthetek-e. Nagyszerű orvosaim voltak plusz hittem abban, hogy az életnek mennie kell tovább (méghozzá ha lehet velem). Mára minden OK, élek (ha nem is mint Marci Hevesen, de) mint Peti Rákoscsabán.
Hogyan tovább?
Azt beláttam, hogy az oslói komp elment, mert vissza kell járnom kontrollvizsgálatokra, egy kis gyógyszerszedés életem végéig, apróságok...
Lábadozásom alatt sokat agyaltam hogyan tovább, nem voltam csüggedt, SŐT.. Volt 1,5 hektár földünk - kinek sok, kinek kevés. Nem nagyon foglalkoztunk vele, igyekeztünk lekaszálni, hogy ne büntessenek meg ennyi. Némi mellékszál, hogy a földből egy kis darabot kicsípett az épülő M0 autópálya, majd némi családi hezitálást követően (viacolorral lerakni az udvart vs. mezőgazdaságba belevágni) úgy döntöttünk, hogy az érte kapott kis pénzt igyekszünk lassan, de biztosan és lehetőleg fáradtságos munkával elbukni.
Úgy döntöttem a szó nem csak képletes értelmében, hogy vissza a gyökerekhez, ergo növényt termesztek. A némi alapot az adta, hogy nagyszüleim és az ő nagyszüleik is mind a földből éltek és gyerekként sokat segítettem a kertben. (Nem ijedek meg, ha gőzölgő trágyadombot látok, mert az ÉLETET látom benne és nem a sz.rkupacot).
Igyekeztem infókat begyűjteni, mi az a növény, amit egy magamfajta botfülű picit nagyobb területen gazdálkodni óhajtó mezőgazdász (hobbyzsellér) is sikeresen termesztésbe tudna vonni értsd: nem lopnak el, nem kell agyba-főbe permetezni, kevés betegség stb. majd a csipkebogyó/ som/ homoktövis kombóból kiválasztva homoktövist kezdtem el termeszteni Budapest szélén a XVII. kerületben Rákoscsabán immáron 3 éve.
Keresem a lehetőségeket
Kellő szakmai alázattal felvértezve, mint a vándorló iparoslegények, kimentem Németországba és ott gyűjtögettem infókat, mert nemesítésben, termesztésben ők a tűntek a legprofibbaknak. Voltak kisebb-nagyobb hullámvölgyek induláskor, és ugye mondják okos ember nem dicsekszik a péniszével, de nekem egyelőre bejött ez a tüskeböki növényke.
Egy rotakapával indultunk, meg sok izzadságcseppel, de most van egy nálam 1 évvel idősebb traktorunk, ami teszi a dolgát plusz a szükséges eszközeink. Közben annyira belejöttem, hogy a meglévők mellé még 6 hektárt bevállaltam (hozzábéreltem területet) és ott tolom életem talicskáját.
Keresek közben más mezőgazdasági lehetőségeket is. Föld van mifelénk annyi, amennyi nekem kell, mert a fiatalok még nem foglalkoznak vele, az öregek meg már nem. Ha valaki kérdéssel fordul hozzám szívesen adok tanácsot, sokan kijönnek.
Ha azt nem is tudom pontosan elmondani, hogyan csinálják, az legalább megy, hogy hogyan ne csinálják, mert a hibákat, amiket elkövettem, legalább ők kerüljék ki. Igyekszem nem beszűkülni, levelezek 6 nemzet csodabogár tagjaival Franciaországtól - Kínáig, igyekszem minél többet erről a jóképességű növénykéről megtudni. Van, aki segít, van aki nem.
Nincs titok, munka van
Ez egy kis közösség, pont olyan, mint a bélyeggyűjtők vagy a galambászok. Nem lépünk egyelőre egymás lábujjaira, hiszek a közösség erejében, vagyok olyan naiv. Nagyon tetszik, amikor olyanokat írtok, hogy vállalj karitatív munkát, légy önkéntes, mert hiszem hogy ilyen alkalmakkor ha az ember életrevaló mindig kinyit az élet egy ajtót vagy ajtókat. Arról nem beszélve, hogy segítőkész emberekkel vagy. Ja, itt egy cikk "munkásságomról".
Tanulság, titok? Nincs tanulság, nincs titok. Munka van. Valahol olvastam, hogy 2 dolgot adhatsz a gyerekednek, ami biztosan hasznára válik, az egyik a fizikai kondíció a másik a nyelvtanulás. Ha ezt a kettőt anno nem kapom meg anno, most biztosan nem írnék ide.
Ha kimentünk volna most biztos lennének lengyel, bolgár, litván stb. ismerőseink, de echte norvég aligha. Fél évig sütne a nap, fél évig sötétség, persze lenne némi pénzünk, néznék vízesést, sziklát, tán még gyönyörű norvég mintás pulcsim is lenne, de nem tudnék bemenni egy könyvesboltba, nem tudnám egy hölgynek bizton azt mondani: "Figyeljen ide, drága..." és még sorolhatnánk....
Nem rohanok, élek
Nem bántam meg, hogy idehaza maradtam, ha kint traktorozok, kapálok, megáll az idő, hallgatom a rádióban, hogy baleset az M0-n, áll a kocsisor. Na és, érdekel?
15 percre van a föld traktorral, onnan, ahol lakom, kimegyek reggel, délután elhozom a lányomat a suliból, az emberek szeretik a terméket, amit előállítok.
Ha politikáról beszélnek kikapcsolom vagy arrébb megyek. Nem értek hozzá, nem érdekel.
Nem rohanok, élek. Kell ennél több?”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Meglepő irányban hagytam el az országot
Kényszeremigránsok vagyunk mi is
Nem volt kétség: visszamegyünk
Itt nagyon sok minden nem egyértelmű
Nem tudok azonosulni a hazámmal
Úgy érzem, nem itt van a helyem
Gyönyörű nők és kolduló gyerekek
Szürke hétköznapok és ami megfizethetetlen
Utolsó kommentek