Mai szerzőnk, Andrea már tíz éve, a válása óta foglalkozik a gondolattal, hogy elmegy Magyarországról. Most mindent belead, terveket sző és fizikailag is megpróbálja felkészíteni magát. Egy céltudatos nő írása következik.
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
„Én már jó ideje Magyarországon érzem magam kissé "kakukktojásnak" és azt tervezem, hogy Nagy-Britanniában próbálok szerencsét. Már vagy 10 éve foglalkoztat ez a gondolat, mióta elvált nő lettem, de valahogy sosem voltak alkalmasak a körülmények.
Kicsi volt a gyerek, édesapám beteg volt, nekem biztos állásom. Nos, a gyerek megnőtt, az édesapám sajnos meghalt, és a biztosnak tűnő munkahelyemet pillanatok alatt felszámolták. Szerencsére lett másik, de azóta ezt nem veszem természetes állapotnak, sőt!
Miért mennék?
A legfontosabb okokról viszont még nem beszéltem. Egyrészt, hogy az utóbbi időben bármennyire próbáltam magam kivonni az általános rossz politikai és gazdasági közérzet hatása alól, nem sikerült. Egyszerűn fojtogatónak érzem ezt a légkört, arról nem beszélve, hogy rettenetesen belefáradtam a hónapról-hónapra való megélhetési gondokba. A jövőképem pedig katasztrofális.
Életkoromnál fogva most kellene tudni "szárnyra bocsátani" az utódomat és támogatni idős édesanyámat, valamint félretenni nyugdíjas éveimre, hogy ne kelljen majd arról dönteni éltes koromban, hogy eszek vagy fűtök. Már ha egyáltalán lesz még olyan,hogy nyugdíj. Ehhez képest örülök, ha a rezsit-kaját biztosítani tudom kettőnk számára.
Miért most?
Másrészt pedig mióta elhatároztam, hogy közepesen erősnek mondott nyelvtudásomat rendszeresen fejlesztem és rendszeresen tájékozódom minden fórumon a kinti munka és életkörülményekről,valamint munkahelyekről, egyre felszabadultabbnak érzem magam.
Mintha kezdenének helyre kerülni a dolgok. Hiszen mindig is utazni akartam, új helyeket látni, helyzeteket kipróbálni. És ha tovább várok, egyszer csak kifutok az időből és még ha anyagilag valamilyen csoda folytán tudnám is finanszírozni az utazásaimat itthonról, már nem lesz hozzá erőm, hogy megtegyem.
Hogy milyen munkával keresem meg a betevőt, nem igazán fontos. Számomra nincs alantas munka, csak értelmes munka. Úgy tűnik, külföldön még a legalacsonyabb rendű munkát is megbecsülik és van előrelépési lehetőség. Itthon a közhiedelem szerint "megbecsült"szakmám van, de egyre inkább betemet minket az adminisztráció, tönkretesz a felülről jövő egymásnak ellentmondó koncepciók váltogatása, az előbbre jutást pedig teljesíthetetlen feltételekhez kötik, illetve az anyagi felemelkedést majd akkor várhatjuk, "ha az ország helyzete lehetővé teszi".....
Hogyan készülök?
Szóval nagy levegőt vettem és szépen kidolgoztam a magam programtervezetét a külföldre való átköltözésre és munkavállalásra. Kifizettem a hiteleimet, leszoktam a dohányzásról, gyűjtöttem induló tőkét.
Most jön a fizikai felkészülés: minden eshetőségre felkészülve, akár a kétkezi munkát is bírni kell, tehát ebből az enyhe tespedtségből ki kell rángatni magamat és elkezdeni az esti edzésprogramomat. :) Hozzáfogtam a hivatalos ügyek rendezéséhez, írtam CV-t, felkészülök az állásinterjúkra, figyelem a hirdetéseket a neten, és hamarosan felveszem a kapcsolatot néhány megbízhatónak tűnő munkaközvetítő céggel is.
Augusztus végén, szeptember elején szeretnék kimenni legkésőbb. Van elképzelésem arról, hogy mit szeretnék csinálni, de ahogy mondani szokták, minden megoldás érdekel. Magyarul: van B tervem is. És mindenek előtt tudatosan készülök arra, hogy bár biztosan lesznek nehéz helyzetek is, azok megoldását fogom keresni és alapvetően jól akarom érezni magam.
B-faktor...
Az utóbbi időben azt vettem észre magamon, hogy már a kiutazás puszta gondolata is örömmel és izgatottsággal, tettrekészséggel tölt el. Persze lehet, hogy nálunk ez a vándor szellem genetikailag kódolt, hiszen édesanyám 56 évesen próbálta ki a külföldi munkát. Ami furcsa módon egy kis bizonytalanságot kelt bennem mégis, hogy a mai viszonyok közt egy közel 50 éves nő nem túlkoros-e egy ekkora váltáshoz?
Szeretném megosztani gondolataimat minél több emberrel és a véleményeteket kérni a témával kapcsolatban.”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Érzékeltették, mi csak külföldiek vagyunk
Menni haza a biztosba, vagy maradni a bizonytalanban?
Felpezsdíteni rutinná vált életem
Lecserélnéd-e a neved a boldogulásért?
A szüleim imádkoznak, hogy ne sikerüljön
Határátkelés Magyarországon belül
Meglepő irányban hagytam el az országot
Kényszeremigránsok vagyunk mi is
Nem volt kétség: visszamegyünk
Itt nagyon sok minden nem egyértelmű
Utolsó kommentek