A hiánypótlás napjait éljük, hiszen a tegnapi olasz poszt után ma először olvashattok itt a blogon Belgiumról, ami tekintettel arra, hogy az Európai Unió központjáról van szó, tulajdonképpen meglepő. Viszont rögtön országfelelősi bemutatkozással indítunk, jöjjön tehát Adyeh, aki elsőre a legfontosabbakat meséli el nekünk!
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Leveleket, a te személyes történeted pedig a következő címen várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)
„Mivel Belgiumról még nem született bejegyzés a blogon, először talán a konkrétumok lehetnek a leghasznosabbak az olvasók számára. Szóval miért éppen Belgium?
Nos, bár a magyarok többsége EU-s munka, gyakornoki állás vagy nemzetközi (sokszor logisztikai)cégnél kapott pozíció miatt kerül ebbe a nem éppen egzotikus és napos országba, engem egy kapcsolat hozott ide. Brüsszel helyett Antwerpenben élünk, és ennek megfelelően francia helyett az itt sokkal hasznosabb hollandot kezdtem tanulni.
A nyelv
Munkavállaláshoz (szellemi munkához mindenképpen) nagyon fontos tudni, hogy itt abszolút hátrányban van mindenki, aki nem beszél legalább 2 idegen nyelven. Belgium kétnyelvű ország, a 4 millió vallonnak és a 6 millió flamandnak minimum (!) 8 éven át kell át egymás nyelvét tanulni az iskolában, és ezek mellett természetesen az angol is kötelező, vagyis mire leérettségiznek, a helyi gyerekek tudnak hollandul, franciául, angolul.
Aki a gimnáziumban nyelvi fakultációt választ, annak még két nyelv társul ehhez (leggyakrabban a német és a spanyol), amivel aztán a többi európainak (így a magyaroknak is) irtózatosan nehéz felvenni a versenyt. Emiatt Belgiumba csak akkor ajánlatos kijönni, ha legalább egy idegennyelvtudásnak a birtokában vagyunk, és még egyet hajlandóak vagyunk „út közben” megtanulni.
Ha fizikai munkára jön ki az ember, akkor persze e nélkül is elboldogulhat, de a konyhanyelvet mindenképpen el kell majd sajátítania. Az építőiparban dolgozó munkások és a takarító személyzet között egyébként rengeteg a közép- és kelet-európai, akik túlnyomó részben lengyelek.
A belga állam nagy hangsúlyt fektet arra, hogy ezeket a sokszor fekete munkákat „kifehérítse”, és bevezették például az ún. „szolgáltatás utalványokat”. Ezeket az étkezési utalványhoz hasonlóan béren kívüli juttatásként kaphatja az ember, viszont csakis olyasfajta (közvetítőirodán keresztül megbízott személy általi) szolgáltatásra költhet el, mint pl. takarítás, ablaktisztítás, főzés, mosás-vasalás, stb. (Ettől függetlenül persze én is ismerek olyat, aki illegális marokkói bevándorlóként több éve feketemunkából, takarításból él, szóval a rendszer nem tökéletes.)
Alaposan megosztott ország
Az ország nyelvileg tehát ketté-, területileg viszont háromfelé osztott: a 3 régió Vallónia, Flandria, és a köztük elhelyezkedő (elvileg kétnyelvű, de gyakorlatilag mára frankofónná vált) Brüsszel. Bizonyos történelmi és gazdasági okokból kifolyólag Flandria jelenleg jelentősen jobb gazdasági helyzetben van, mint Vallónia, de mindkettőt megelőzi a brüsszeli régió.
A 2009-es bruttó átlagkereset Belgiumban 3027 EUR volt, de a régiók között nagyok az eltérések, mert ugyanez Brüsszelben 3493 EUR, Flandriában 2977 EUR és Vallóniában 2802 EUR volt. A belga jövedelemadók magasak, 40-50% körüliek az adókulcstól függően, tehát a munkavállalók a fizetésük 60%-t vagy a felét viszik haza (a 3027 EUR bruttóból 1800 EUR nettó körül).
Bár a helyiek sokat panaszkodnak emiatt, a magyarhoz képest elképesztően jó színvonalúak például az egészségügyi szolgáltatások. Eddig két kórházban voltam (mindkétszer újszülött-osztályon voltunk, látogatni), de olyan állapotokat lát az ember, mintha Magyarországon egy wellness hotelban (de legrosszabb esetben is egy magánkórházban) járna.
Az egészségügyi rendszer eltér a magyartól abból a szempontból, hogy itt a (házi)orvosnál fizetni kell, és azt a biztosító megtéríti az embernek. Persze nem az egészet: a kifizetett 25 EUR-ból körülbelül 17-18 jár vissza, ami pont elég arra, hogy nem szaladgálnak az emberekkel mindennel az orvoshoz. Komoly vizsgálatokért vagy „extrább” fogászati kezelésekért többet kell fizetni, de attól függően, hogy melyik biztosítónál vagyunk (és milyen csomagban), gyógyszerekért vagy kontaktlencséért is kaphatunk pénzt vissza.
Sok park, kerékpár...
Általában véve az a tapasztalatom, hogy az ország (és ezen belül Antwerpen), nagyon „élhető”. Én különösen azt szeretem, hogy rengeteg park van, hogy biztonságos (és ajánlott is) biciklivel közlekedni, és hogy a városvezetés nagy hangsúlyt fektet a (sokszor szabadtéri) kulturális programokra.
Nekem egy kicsit speciális a helyzetem abból a szempontból, hogy a flamand barátom miatt talán hamarabb és könnyebben tudok helyiekkel ismeretségeket kötni, de persze nagy általánosságban elmondható, hogy a belgák (flamandok) is zárkózottabb nép, mint amihez otthon „szokva vagyunk”. Nekem rengeteg ismerősöm lett a nyelviskolán keresztül, akikkel nem számított, hogy ki honnan jött, hanem csakis az hozott bennünket össze, hogy „egy cipőben járunk”, szóval ilyesféle elfoglaltságot (akár szükségből, akár hasznos időtöltés végett) csak ajánlani tudok.”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Sri Lanka, Svájc, Svédország és Törökország. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Miért maradjak Magyarországon?
Aki teheti, menekül az országból
Adóbevallás magyar és svéd módra
Tipródó szerelem: menni vagy maradni?
A mindent eldöntő 30 másodperc
Áldom a sorsom, hogy idevetett
Utolsó kommentek