Határátkelő

Nagyon érdekes írást küldött Új-Zélandról Helga, aki saját bőrén (pontosabban két lányán keresztül) tapasztalta meg, milyen a világ másik felén a közoktatás. Hát mit mondjak, egészen más. Nekem nagyon érdekes volt bepillantani az ottani suliba, remélem, nektek is tetszik majd!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on, ahol már több mint 10 ezren vagyunk! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Nem mese az, ami ma következik, noha szerzője, Helga annak adja el, de mi tudjuk, amit tudunk... Szóval egy kalandos családi történet következik, két (már nem kicsi) lánnyal, Anyukával, Apukával és a végén egy csattanóval. Szívből ajánlom!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

A mai poszt ugyan Új-Zélandon született, de íródhatott volna máshol is. A szerző, Balázs által felvetett kérdések ugyanis szinte mindenhol érvényesek lehetnek, ezért őszintén szólva erősen remélem, hogy ismét egy jóízű beszélgetés (esetleg vita) alakul ki róluk. Mindjárt a legnagyobb (és a magyar nyelv sajátosságaiból adódóan nem is feltétlenül ritka) kérdés: lecserélnénk-e a (kereszt)nevünk, ha az hátrányt okoz a munkakeresésben? Egyáltalán: hátrányt okoz? Először Balázs (akinek blogját itt olvashatjátok), aztán Ti jöttök!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

A mai posztot komoly figyelmeztetéssel vagyok kénytelen indítani: lehet ugyan nyilvános helyen olvasni, csak éppen nem tanácsos, ha pedig éppen a munkahelyeteken ültök (amit persze a magam részéről maximálisan... izé... elítélek, mármint munka közben tessenek dolgozni, vagy mi), akkor vigyázzatok, mert hangosan fogtok röhögni. Én legalábbis ezt tettem, de legalább otthon. Nem húzom tovább az időt, jöjjön Pappito írása az Új-Zélanddal kapcsolatos tévhitekről! Öveket becsatolni, indulunk!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com. Annyit hadd jegyezzek meg itt, hogy folyamatosan válaszolok a levelekre, de nem mindig sikerül elég gyorsan, szóval kitartás, a hétvégén behozom a lemaradást, ígérem!)

Széles körben elterjedt gondolat, hogy Új-Zéland unalmas, innen csak elvágyni lehet, pláne egy európainak - kezdődik mai szerzőnk, Pappito posztja, aki cáfolja, hogy az ország ingerszegény lenne, mi pedig a poszt végén máris indulnánk, annyira hiszünk neki. Úgyhogy nem is dumálunk tovább. :)

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Ismét régi ismerősöket üdvözölhetünk, aki elég ideje követi a blogot, az bizonyára emlékszik Péterre és párjára, akik nemrég költöztek Új-Zélandra, tulajdonképpen egy minden mindegy alapon megpályázott álláshirdetést elnyerve jutottak el a világ másik végére. Élményeikről itt és itt olvashat az, aki már nem emlékszik, vagy aki akkor még nem volt velünk (feltétlenül érdemes elolvasni!). Péter ismét írt, ezúttal egészen gyakorlati dolgokról, sok-sok konkrét árral (úgyhogy akik a tegnapi svéd poszt esetében a konkrétumokat hiányolták, most jóllakhatnak :D).

(Ha szeretnél egy napról napra bővülő közösség - már több mint háromezren vagyunk! - tagja lenni, csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ahol még elérhetsz és ahová a személyes történeteket várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Folytatjuk Péter történetét, aki minden mindegy alapon megpályázott egy új-zélandi állást, aminek felmondás, egymillió forintos repülőjegy és házasság lett a vége (az első részt ide kattintva olvashatjátok). Ott kapcsolódunk be, ahol tegnap elvarrtuk a történet szálát, jelesül, hogy hőseink gépe leszáll Új-Zélandon.

Mai vendégszerzőnk, Péter minden mindegy alapon megpályázott egy új-zélandi állást, aminek felmondás, egymillió forintos repülőjegy és házasság lett a vége. Irány a világ vége! - 1. rész.

Ismét némi újdonsággal rukkolunk elő (ez egy ilyen hét), hiszen mai posztunk szerzője, Pappito saját oldalt ír lakhelyéről, Új-Zélandról. Munkavállalással kapcsolatos tapasztalatait már ott megírta, én viszont annyira érdekesnek tartom az írását, hogy engedelmével itt utánközlöm. Számomra több döbbenetes megállapítást is tartalmazott, és van egy olyan sanda gyanúm, hogy ezek nem csak Új-Zélandra érvényesek. Vigyázat, kemény történet következik!