Hogyan is lehetne jobban kezdeni egy hetet így december közepén, mint egy brazíliai látogatással? Aki ebben segítségünkre van, nem más, mint a blog helyi országfelelőse, hyppia. Szólni sem tudok hozzá, fantasztikus utazás következik, ráadásul részletes adatokkal, árakkal – hadd szóljon a szamba!
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ahol még elérhetsz és ahová a személyes történeteket várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)
„Történetem egy éve kezdődött, Milánóban, ahol is erasmusos diákként nyaraltam fél évet. Itt ismertem meg brazil barátomat, aki szintén itt tanult egy évig. A szemeszter gyorsan eltelt - ahogy ez lenni szokott a jó dolgokkal ugye -, és mi döntés előtt álltunk: hogyan tovább? A Budapest-Rio távolság mintegy 10.000 km, ami azért akárhogy is, de baromi sok. De együtt akarunk lenni. Jó, de akkor ki költözik? Gondolom, kitaláltátok, tekintve, hogy épp ennek okán ragadtam “tollat”.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindig is vonzott Brazília, valójában addig, amíg nem ismertem meg néhány brazilt, nem foglalkoztatott a dolog, messze van, mi keresnivalóm lenne a világ másik felén? Viszont az úgy mindig is a fejemben volt, hogy jó lenne ezt az otthoni klímát lecserélni valami jobbra, meg az óceán is csábító, persze. De azért magamtól nem valószínű, hogy lépek. Ehhez kellett az, hogy megismerjem ezt a fiút, és elvigyen magával.
Szóval, meghoztam a döntést, költözök Brazíliába, egészen pontosan Rio de Janeiroba! Juhhuu! Még a végleges költözés előtt két hónappal kimentem felmérni a terepet, meg a cuccaim egy részét kivittem (amit jól tettem egyébként, mert a végére igencsak ki lett centizve az a 2x24kg, nagy bánatomra a pálinkakészlet egy jelentős részéről le kellett mondanom...). Tetszett nagyon az egész. De voltak akkor még kérdőjelek, pl. hogy mit fogok ott csinálni?
Minden halad a jó irányba
A portugál még finoman szólva nem megy anyanyelvi szinten, otthon tanultam két hónapot, itt is van már tanárom, de igen lassú a folyamat. Szóval az elhatározás megvolt, és ennyi. De azt tapasztaltam, hogy ha az ember meghoz egy ilyen nehéz döntést, utána valahogy minden alakul már, halad a jó irányba. Nem azt mondom, hogy nem kell érte tenni, de kell. De amikor egy reménytelennek tűnő helyzetben nyújt valaki segítő kezet, egy nagy és idegen ország kellős közepén, az azért jól tud esni.
Ez történik itt is. Lett munkám, ráadásul végzettségemhez passzoló munkakör, nagyon jó helyen (közgazdászként végeztem, régi álmom megcsinálni a PhD-t és tanítani egyetemen, így a számomra legideálisabb helyen, egy egyetemen dolgozok, kutatóként). Még várok a munkavállalói vízumra, ami viszont kész rémálom! Azt gondoltam, hogy aki a magyar bürokrácia különböző útvesztőit már jó párszor végigszívta, azt nem érheti meglepetés. Elmondanám, hogy a brazil bürokráciához képest a magyar szinte már skandinávnak számít. Ha végre túl leszek a megpróbáltatásokon, ígérem, megírom, de most még beszélni sem akarok róla.
A család rengeteget segít, nagyon rendesek voltak már a kezdetektől, és támogatták a döntésünket. Ők São Paulóban laknak egyébként, így kicsit már megismertem azt a várost is.
Na de milyen is Brazília?
Bármilyen messze is van tőlünk, és úgymond kiesik a látókörünkből, azért Brazíliáról és a brazilokról egy csomó sztereotípiát össze tudunk szedni: foci, szamba, jó nők, karnevál, gazdag-szegény, szappanoperák, caipirinha, Pelé, Ronaldo, Coelho, Gisele Bündchen, capoeira, ...
Nem is tudom, hány évig kéne itt élni, hogy az ember legalább kicsit jobban megismerje ezt a gyönyörű, sokszínű, hatalmas országot. Van Amazonas, esőerdő, van 7000 km hosszú óceánpart, van egy 20 milliós metropoliszuk, São Paulo, ami az ország motorja, van egy kicsit kisebb, de még így is óriási Riójuk, ami a karneváljával, szépségével, látnivalóival rengeteg turistát vonz, vannak egészen európai stílusú városaik délen, és vannak városok, ahol sosem megy a hőmérséklet 25 fok alá.
Vannak fehérek, feketék, barnák, sárgák, nagy portugál, olasz, japán közösség, vannak őslakos indiánok, és vannak mindezek keverékei. Vannak szegények es vannak gazdagok. Azonban nincs nagyon a kettő között átmenet. Nincs fehér karácsony, nincs vasút és villamos, nincs tejföl, és nincs kolbász(ból a kerítés sem).
‘Cidade Maravilhosa’, a csodálatos Rio de Janeiro
Rio egyszerűen eszméletlen! Még most is minden nap csak bámulok, hogy mennyire szép! Nagyrészt a természeti adottságoknak köszönhetően ugyan, az építészeti “stílusuk“ még mindig nem jön be (a változatosság kb. csak abban van, hogy 10 vagy 20 emeletes batárnagy házat húzzanak fel... európai lelkemnek hiányoznak a szép, régi, izgalmas házak).
Az emberek kedvesek nagyon, bár tény, hogy a portugál tudás erős hiánya megnehezíti az ismerkedést, mivel a helyiek nem nagyon beszélnek angolul. Ugyanakkor már vagy öt kollégám elkezdett angol tanárhoz járni, mert zavarta őket, hogy nem tudnak velem rendesen kommunikálni. Ahelyett, hogy mondjuk engem cseszegetnének (teljesen jogosan), hogy tanuljak már meg az ő országukban az ő nyelvükön! Hát ilyenek ezek a brazilok!
Egyébként nagyon nyugis nép, attól függetlenül, hogy a temperamentum azért megvan bennük, de nem izgatják magukat felesleges hülyeségekkel, nem panaszkodósak, nem sietnek, nem terveznek előre, csak simán jól elvannak. Nem is hedonisták, mint mi, vagy mondjuk portugál testvéreik. Nem isznak sokat (annyit biztos nem, mint a magyarok :D), nem nagyon dohányoznak. Ha le akarsz szokni a dohányzásról, ide kell jönni, sima ügy! (Tapasztalat.)
Közlekedés
A közlekedés kész káosz! Nyilvánvalóan a lámpáknak szinte semmi szerepük nincs. Zebránál megállni? Ugggyan! Örülök, ha a zöldnél nem csapnak el! Dugó az konstans, van huszonhatezer taxis, van sok busz, amit most már biztonsággal merek használni, már tudom, melyik visz kb. haza, és melyiken nagy a valószínűsége, hogy a mobilomat utoljára láttam... Metró is, van, másfél vonalnyi (végülis egy 7 millás városra minek több ugye...).
Egyébként általában a közlekedési eszközök tiszták, a legtöbbön van légkondi, és nem drága. Szóval azért el lehet lenni velük. A taxi olcsó, és mint említettem, rengeteg van. Van éjszakai közlekedés is egyébként (itt minden van éjszaka is: non-stop supermarket (nem kisbolt!) csak a házunk 300 méteres körzetében 2, non-stop könyvtár, csomó bár, talponálló éjjel is nyitva tart).
A metrón van egy női kocsi, ahol többnyire tényleg csak nők utaznak. Kívülről rózsaszín, és tele van nőknek szóló hirdetésekkel. A nőket egyébként minden szempontból jobban védik, törvényekkel is.
A buszokon/metrón sárgával/pirossal jelölik az időseknek biztosított helyeket, amit az emberek tényleg nem foglalnak el. Tudom, hogy az otthoni buszokon is van ilyen, de szerintem ezt soha senki nem tisztelte.
Árak, bérek
Az árak Rióban és São Paulóban legalábbis elég magasak. Szinte minden drágább, mint otthon. Kivételt képez ez alól a hús, néhány egyéb élelmiszer. Más városokról nem tudok nyilatkozni sajnos, de ahogy hallottam, messze nem olyan drágák, mint ez a két város.
Az ingatlanárak az egekben vannak. Rióban ma normális helyen (Zona Sul, tehát a város déli, fejlettebb része – Flamengo, Botafogo, Copacabana, Ipanema, Leblon) egy 80 m2-es lakás ára 40-60 millió forint, Leblonban (ami a legdrágább kerület, de egyben a legbiztonságosabb is) ez akár 80-100 milliót is kitesz.
Minden import termékre magas adót pakolnak, így a műszaki cikkek, autók is jóval drágábbak, mint otthon, de emiatt pl. a borok is 2000-rol indulnak (itt nincs a borkészítésnek nagy hagyománya). Viszont a konyhai eszközök hasonló áron vannak.
Összefoglaltam egy táblázatba néhány termék, szolgáltatás árát. Illetve találtam néhány infot különböző munkakörben dolgozók (kezdő) fizetéséről.
(Zárójelben csak annyit, hogy elég későn jutottam hozzá, hogy feltegyem a posztot és ez volt az első táblázat. Így némi szenvedés után végül fényképként tettem fel, de hogy olvasható legyen, ezért hyppia néhány megjegyzése lemaradt. Ezúton is elnézést tőle és tőletek is - Határátkelő)
A minimálbér kb. annyi, mint otthon. A tanárokat itt sem fizetik agyon (kivéve az egyetemi tanárok, akik jól keresnek, illetve a magániskolákban rendszerint magasabbak a bérek, mint az állami iskolákban, és a munkakörülmények + a ‘’hozott anyag’’ is jobb). Az orvosok viszont már pályakezdőként is jól keresnek, a mérnökök, közgazdászok, jogászok szintúgy.
Az adózási rendszert is beletettem a táblázatba. Elég egyszerű a rendszer: minél többet keresel, annál többet adózol. Bizonyos jövedelemszint alatt pedig egyáltalán nem.
Amit ebből leszűrhetünk, az az, hogy a bérezési rendszer nem segít a gazdagok és szegények közötti szakadék csökkentésén, épp ellenkezőleg. Itt még sokkal rosszabbul lehet megélni egy 100 ezer forint körüli fizetésből. Tehát Brazília nem az az ország, ahova megéri kijönni mosogatni. Ellenben a magasan képzett munkaerőt értékelik, portugál tudás is kell, de esetemben pl. nem volt követelmény. Nagyon sok külföldi mérnököt ,,importálnak”.
Ahol én dolgozom, ott 8 órás a munkaidő, +1 óra ebédszünet. Rióban lazábbak a munkakörülmények, São Paulo hajtósabb. Évi 30 nap szabadság van, és még ezen felül van vagy 15 munkaszüneti nap: állami ünnepek, vallási ünnepek, stb.
Oktatás
A BSc általában nem fizetős, cserébe viszont a jobb általános és középiskolák igen, méghozzá nem is kevés pénzt fizetnek azért a szülők, hogy a gyerek jó suliba járjon, más, jó családból származó gyerekekkel, és ne mondjuk a fél favelával.
A gimi itt csak 3 év, 17 évesen végeznek. A BSc viszont 4 év, majd Masterre akkor mehetsz, ha van minimum 2 év munkatapasztalatod. Úgyhogy ezért sokan már BSc alatt is dolgoznak. Rióban az összes állami iskolában (általános+közép) ugyanaz az egyenruha. A privát sulikban is van, de az iskolánként eltérő.
Foci
Szinte mindenki szereti a focit, a nők is! A brazilok fanatikusak tudnak lenni, ha a csapatukról van szó. Gyakorlatilag már csak az utcai hangokból is lehet követni a meccset, ha riói csapat játszik!
Minden brazil városban van legalább egy futballstadion. Mind közül a legnagyobb, a rioi Maracanã stadion épp felújítás alatt áll, 2013-ban nyitják meg újra. Az 1950-es brazil foci VB-re épült, és akkoriban 200.000 (!) volt a befogadóképessége.
Brazíliában normális, hogy az emberek különböző csapatok mezeiben mászkálnak, mennek suliba, stb. Ez az egyik leggyakoribb viselet fiúkon: focimez, bermudagatya és papucs/sportcipő – amit tenisnek hívnak.
Egyéb tudnivalók, érdekességek
Elég sok bevándorló van, akiknek a nagy része illegálisan van itt. Volt már rá példa, hogy amnesztiát adott nekik az elnök, de erre nem lehet apellálni, tehát, aki kijön, annak valamilyen tartózkodási engedélyt szereznie kell! Munkavállalói vízum, ha van szerződés egy céggel, tanulói vízum, házasság, stb. Nem érdemes kockáztatni, mert a brazil börtönök a legkevésbé sem barátságosak – habár állítólag a diplomásoknak külön cellát adnak... azért inkább nem próbálnám ki...
A parlamenti választáskor minden 18 és 70 év közötti brazil állampolgár számára kötelező a szavazás. 16 éves kortól már lehet szavazni.
Sűrű időszak következik Brazília életében: 2013: Konföderációs Kupa, 2014: foci VB, 2015: Copa America, 2016: Riói Olimpia.. már csak a téli olimpia hiányzik... :D
Az emberek itt nagyon szeretnek sétálni. Vasárnap lezárják a part menti autósávot, amit így elfoglal a rengeteg gyalogos, biciklis, futó.
Nagyon sok érdekes és szép park van, meg egyébként is Rióban sok a zöld, ettől a levegő is sokkal jobb, mint általában a nagyvárosokban.
Rióban rengeteg ember él az utcán. Itt nem fagynak meg télen sem.. Néha meg egész normális embereket lehet látni az utcán aludni. Ők munkások, akik így sziesztáznak… (hivatalosan nincs szieszta egyébként).
Itt minden épületnek nevet adnak. A számozás pedig aszerint megy, hogy hány méterre van a ház az utca elejétől.
A közbiztonságról sok mindent hallottam, mielőtt kijöttem, riogattak, hogy mennyire vigyázni kell. Valóban vigyázni kell, de a helyzet nem olyan szörnyű! Vannak helyek, ahova ne menj, emberek, akiket el kell kerülni, ez a nagyvárosokban általában így van, itt talán egy picivel jobban igaz ez. De az olimpiára meg a vb-re való tekintettel tisztogatják a várost rendesen, egyre jobb lesz a helyzet, reméljük!
Végszó
Ettem már sok finomat, ittam sok caipirinhát (szigorúan cachaçával (cukornád pálinka)), voltam tipikus szórakozóhelyen, ahol brazil funkot nyomnak, voltam meccsen (vamos Flamengo!), ami hatalmas élmény, láttam az összes turistalátványosságot, mert az kell, és mert szép a város fentről a Pão de Açucar tetejéről, a Krisztus-szobor pedig valóban lenyűgöző! Fürödtem már az óceánban, bár Riónal elég hideg és nagyon erős, megismertem jó néhány helyit, és hozzám hasonló gringókat is.
Láttam, mi az a szegénység, amit otthon sehol nem látni, és mi az a gazdagság, amivel szintén nem volt dolgom kis hazánkban. Látom, milyen egy fejlődő országban élni. Jó érzés, hogy látszik, hogy akarnak, hogy néhány év múlva ők lehetnek az egyik vezető gazdaság. Ehhez még sokat kell fejlődni persze, de jó úton járnak, azt gondolom.
Még csak három hónapja vagyok itt. Még szokom, még egymillió dolog van, amit nem tudok, nem láthatok, még biztos, hogy érni fog rengeteg jó dolog, és csalódás is. De én most nagyon élvezem, hogy itt vagyok, hogy egy ilyen szép és klassz helyen élhetek, beleszerettem a városba (is).
Nem tudom, hogy ha nem így alakul az élet, és nincs ilyen lehetőségem, akkor eljöttem volna-e Magyarországról. Vannak gondok otthon, nem is kevés. Ettől függetlenül én nagyon szerettem ott élni. Mindhárom városomban. És akárhova is sodor az élet, azt sosem fogom elfelejteni, hogy hol az igazi hazám.”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Finnország, Franciaország, Hollandia, India, Izrael, Kanada, Kanári-szigetek, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Omán, Spanyolország, Svájc és Svédország.Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) ahataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Felfegyverzett csajok és őrületes balagan
Elképzelhetetlen ennél nagyobb kaland
Borzasztóan kell tudni alkalmazkodni
Egy szál bőrönddel elindulni őrültség
Chile másképp – kilátás az Andokra
Az első két hónap kínszenvedés volt
Hollandia szubjektív – a kezdetek
A kilátástalanság miatt léptem le
A magyar maffia kalandjai Izraelben
Utolsó kommentek