Mai szerzőnk, Krisztián története alighanem sok szempontból tipikus. Banki alkalmazott (és a munkahelyéről elbocsátott) társ, sok hitel, hónapról hónapra növekvő adósság - ugye, sokan magukra ismernek benne? És a kilátástalanság. Ami miatt mégsem tipikus az írás, az a hozzáállás és a remény. Olvassátok és szóljatok hozzá!
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
„Amióta rátaláltam a blogra olvasom, hiszen a téma egyrészt érdekes és tanulságos (ugyebár más tapasztalataiból tanul az ember), másfelől engem is nagyon érint a téma, hiszen épp határátkelésen gondolkozom. Elöljáróban annyit tennék hozzá, hogy egyetlen poszthoz sem szóltam még, csak jó érzéssel olvasom azt, hogy ennyien rendszeresen visszatérnek, kommentelnek és támogatják a másikat, szóban vagy esetleg tanácsokkal, e-mail címmel.
Történetünket (igen, ugyanis itt nem csak rólam, hanem a Kedvesemről is szó van) nem tudom, hogy szokványosnak mondjam vagy inkább csak szomorúnak, a lényeg a lényeg, hogy sok hezitálás után virtuális tollat ragadtam és gondoltam, lesz ami lesz, megosztom Veletek miért is akarjuk magunk mögött hagyni a mai Magyarországot.
Még mielőtt bárki is azt hinné, hogy most egy „Jaj, úristen, de vacak itt minden, bezzeg nyugaton…” típusú poszt következik, kérem olvassa végig és ezután mérje rám a penitenciát, avagy törjön felettünk pálcát.
Felvett hitelek és munkanélküliség
Kedvesem 28 éves lesz idén, én januárban múltam el 27. Mint a mai magyar családok/emberek többségének problémáink a felvett hitelek és a munkanélküliség miatt alakultak ki. Párom 8 évet dolgozott bankban, majd múlt év október 31-vel elbocsájtották állásából, mert leépítés volt és őt áldozta be a főnöke. Nem szakmai hozzáértés híján, mindenki előtt világos volt, hogy irigy rá, hiszen szerették, a fiókokból mindig kapta a csokikat, köszönőleveleket stb.
Azóta se sikerült neki munkát találnia, de szerintem a magyar munkaerőpiacot nem kell és nem is szeretném ecsetelni. Végzettségét tekintve két okj-s bizonyítványa van, külker és marketing valamint reklám ügyintézői. Ezek mellett természetesen mindenféle bankban használatos tanfolyamokat elvégzett, okmányazonosító, értékpapír jogi és így tovább. Lényeg a lényeg, nem tud elhelyezkedni.
Jómagam fegyveres szervezetnél dolgozom, tiszti beosztásban, gépészmérnöki végzettséggel, NC-CNC gépkezelő és programozói vizsgával, angol nyelvtudással. Megjártam már Afganisztánt (mielőtt bárki elítélne, nem harcoló alakulatnál voltam, tárgyaltam a helyiekkel, projektek kivitelezésében segítettem) jelenleg az új beosztásomba tanulok be.
Gondolom most meg fognak ezért kövezni, hogy én felesküdtem, mekkora gusztustalan dolog ez stb. Én elfogadom a véleményüket, de nem értek velük egyet, de ezt itt most nem fejtem ki, mivel nem ez a poszt lényege, esetlegesen a kommentek részben kulturáltan megvitathatjuk a dolgokat.
Csak a mínuszok termelődnek
Mindkettőnknek van hitele, Kedvesemnek a lakásra, amiben élünk, nekem pedig édesanyám miatt. Nem sikerült a vállalkozását beindítania, amire a hitel kellett, így ő is munkanélküli, 50 felett szintén nem kell taglalnom a lehetőségeket.
Kettőnk hitele jelenlegi árfolyam alapján körülbelül 30 millió forint alsóhangon és 32 évig kell még fizetnünk. Ezt az egészet tetézi édesanyámnak vállalkozóként felhalmozott különböző kisebb-nagyobb összegű tartozásai, melyek most már szintén jó pár milliós nagyságrendűre rúgnak.
Ugye egyedüli keresőként, mondanom se kell, hogy nem jövünk ki hónapról hónapra a fizetésemből, sőt masszív mínuszokat termelünk csak, hiszen a fizetésem a kettőnk törlesztő részletére sem elég. Most májusban házasodunk, szeretnénk gyerekeket, közös jövőt, de ezt itthon egyértelműen elfelejthetjük.
Az hogy eddig nem süllyedtünk el, van mit ennünk, párom szüleinek, illetve az Afganisztánban megkeresett pénznek köszönhető, de mindannyian látjuk, hogy ez így csak biztos hanyatlás, esély egy prosperáló, boldog életre vajmi csekély. És itt most nem akarom behozni a mostani abszurditásokat a politikában, az adórendszerben, egyértelműen mennünk kell.
Hogy hova? Jó kérdés...
Vannak vágyaink, álmaink és lehetőségeink. Mivel szó szerint a penge élén táncolunk, így se időnk nincs sok már a váltásra, se pedig pénzünk, hiszen addigra nem marad annyi kezdőtőkénk, ami a kinti élethez kell mindenképp.
Nincsenek illúzióink, bátran merem állítani, hogy sok mindent megértem már a 27 évem alatt, ahogy páromnak sem jelent gondot az, hogy dolgozni kell akármiről is legyen szó.
Tudjuk, hogy kint sincs kolbászból a kerítés, tudjuk, hogy ott is el lehet bukni és nem könnyű a felállás, de hiszem azt, hogy erővel, kitartással és azzal a tudattal, hogy csak előre mehetünk, mert mögöttünk már nincs semmi, megtaláljuk a számításunkat, még ha kínkeservvel is.
Mi elsősorban Angliára gondoltunk, egyrészt a nyelvtudásunk miatt, másrészt pedig az ottani nagyszámú magyar közösségben (is) bízva. Gondoltunk a hajós munkára is, de arról sajnos lemaradtunk, legalábbis azon ügynökségek szerint, akiket felhívtunk, legközelebb novemberben lehet jelentkezni.
Ma már mi sem tennénk
Nem taglalom tovább azt, hogy mekkora gondban vagyunk, szerintem, aki hasonló cipőben járt már vagy kellően emocionális tudja, átérzi. Kérem kíméljenek meg azok a kommentelők, akik ellenállhatatlan vágyat éreznek arra, hogy kifejtsék, mekkora ostobaság volt anno svájci frank alapú hitelt felvenni.
Mai eszünkkel mi se tennénk, de a probléma már megvan és a filozófiai síkon való eszmecserével a jelenlegi gondjaink nem oldódnak meg. És kérem, hogy ha valaki úgy érzi, tudna segíteni nekünk, nem számít hova és milyen munkára, jelezze itt nekem illetve Határátkelőnek, hogy adja meg az email címemet.
Köszönöm, hogy elolvastátok a posztomat, jól esett egy kicsit kiírni magamból a dolgokat! Várom a kommenteket, ígérem, figyelni fogom és válaszolok is rá!”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Beleragadtunk a nagy sáros maszlagba
Kiderült, itt a túlélést tanítják
Most kezdem érezni, hogy megszoktuk
A gyökértelenség megviseli az ember lelkét
Nem sikerül felvenni a ritmust
Tíz dolog, amiért érdemes felmondani
Nem bántam meg, hogy belevágtunk
Az első pillanattól kezdve befogadtak
Csak sikeres magyarokkal találkoztam
Utolsó kommentek