Nehezen tudok bármit is mondani a mai poszt előtt, és feleslegesen inkább nem fecsegnék. Zuzimama tavaly novemberben, tragikusan hirtelen veszítette el a férjét és maradt két gyerekkel egyedül Hollandiában. Az ő története következik.
(Gyere és találkozzunk a Facebook-on! Csatlakozz hozzánk, élénk élet zajlik ott is! Leveleket, a te személyes történeted a következő címen várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)
„Sajnos az én történetem nem lélekemelő, ugyanis 1 hónapja veszítettem el a 35 éves férjemet, Hollandiában. Norasz, aki a "Szültem angolul, majd németül" posztot írta, jó barátnőm, az ő írását láttam meg, így döntöttem el, hogy megírom az én történetemet.
Bő két éve, 2009 november 12.-én érkeztünk Hollandiába két kisgyermekkel. Mindent felszámoltunk Magyarországon, nem terveztük, hogy visszamegyünk.
A férjemmel létrehoztunk egy vállalkozást, egy olyan cégformát, amiben minimum két főnek kell lennie, de ezt a céget csak ő használta, én nem, ennek a későbbiekben lesz jelentősége.
A férjem 2011. november 15.-én, tragikus körülmények között hunyt el.
Itt álltam két kisgyerekkel és azt sem tudtam, hogy mi fog történni velünk.
Rengeteget segítettek
Először is a hollandokról. A legtöbben azt hiszik, hogy hideg, távolságtartó népek, de azok után, amin keresztülmentem és amit tapasztaltam, azt kell, hogy mondjam, hogy ez nem így van. Ennyi segítséget soha nem kaptam még életemben, vadidegen emberektől meg főleg nem.
A férjem egy keddi napom hunyt el itthon. Én nem voltam itt, a lányaink iskolában voltak. Amikor hazaértem és megtaláltam a férjemet először a mentőket hívtam és megpróbáltam mindent megtenni érte, de sajnos a mentősök nem tudtak már segíteni rajta.
Nem szeretnék részletekbe menni, mert nagyon friss, élénk és rendkívül fájdalmas az emlék. Elég annyi, hogy mivel a férjem csak 35 éves volt rendőrségi helyszínelés is volt, hogy kizárják az idegenkezűségek és a sajátkezűséget. (Mindkettőt kizárták.) Majd' 2,5 órán keresztül tartott a helyszínelés. A lányaink addig az iskolában voltak. A rendőrök felhívták az iskolát, hogy a lányokat tartsák ott ameddig csak lehet. Végül az igazgatónő a saját kocsiján hozta haza őket.
A helyszínelő rendőrök átkísérték a férjemet Bredába, mert ott végezték a boncolást még aznap. Az este folyamán visszajöttek és elmondták a boncolás eredményét. Megadták a névjegykártyájukat, hogyha kérdések merülnek fel bennem, akkor a későbbiekben tudok nekik telefonálni.
A segítőkész szomszédasszony
Másnap a szomszédasszonyom bement reggel a munkahelyére és közölte a főnökével, hogy jön is haza, mert segíteni akar nekem. Délelőtt 10-től este 11-ig velem volt, segített intézni az ügyeket. A temetkezési vállalkozó a férjem halála utáni napon jött az esti órákban. Már az ajánlattal együtt érkezett, és mivel tudta (a szomszédasszonyom váltott vele néhány szót előzetesen), hogy nem vet fel bennünket a pénz, ezért már eleve egy nagyon kedvezményes kalkulációt hozott.
Egy átlag temetés költsége 6-7000 euró körül van, az ő ajánlata számunkra 3400 euro volt. Ebben benne volt az, hogy a férjemet Bredából Vught-be szállítsák, ahol a vállalkozás központja van és ahol a legjobb körülmények között, hááááát........, lehet tárolni a klienseket. Benne volt az ilyenkor szokásos öltöztetés, sminkelés, koporsó, ravatalozás, 45 perces búcsú, szállítás a ravatalozóból a krematóriumba, hamvasztás, 2 urna, papírok és még pár apróság.
És akkor a bukta. Amikor idejöttünk, akkor javasolták a gemeentehuis-ban (kb. városháza) hogy regisztráljuk be magunkat az emigrációs irodák egyikén. Gondoltunk is rá, de aztán ez elmaradt, tekintve, hogy minden egyéb juttatást (toeslagen) megkaptunk regisztráció nélkül is. Gyakorlatilag teljesen úgy funkcionáltunk, mint a született hollandok.
Sajnos nem regisztráltunk
Amikor a férjem meghalt, a temetkezési vállalkozó javasolta, hogy menjek el a városháza szociális osztályra és érdeklődjek egy ún. bijzondere bijstand felől, amit tulajdonképpen egyfajta különleges juttatásnak lehet fordítani. Ez azt jelenti, hogyha az ember megkapja ezt a juttatást, akkor a város állja a temetéssel járó összes költséget, visszatérítés nélkül.
Akkor derült ki, hogy gond, hogy nem vagyunk beregisztrálva az emigrációs irodán, ugyanis nem vagyok jogosult a bijzondere bijstand-ra. A regisztrációval ugyanis megváltozik az emigráns kódja.
Vagyis az emberek be vannak kódolva. A született hollandoknak vagy egy bizonyos kódjuk, az ideházasodottaknak van kódjuk, az uniós tagállamokból jövőknek van kódjuk ésatöbbi...
Aki regisztrál a emigrációs irodán az kap egy ún. stickert, amivel megváltozik a kódja, jogosult lesz pl. a bijzondere bijstand-ra.
A regisztráció feltétele egy munkaszerződés, vagy elég pénz egy holland bankszámlán. Ez érdekes kérdés, hogy mi az elég, ugyanis erre konkrétan rákérdeztem, hogy mégis mennyi az elég pénz? De azt mondta a telefonban a munkatárs, hogy nem tud összeget mondani. Javaslom azoknak, akiknek van munkaszerződésük, hogy regisztráljanak, mert sajnos az ördög nem alszik.... :(
Szomorú, de kötelező tennivalók
Szóval a különleges juttatást nem tudtam igénybe venni. Viszont így nem maradhatnak a dolgok, senki nem marad temetetlenül. A szociális osztály javasolta, hogy egy másik juttatást vegyek igénybe, ami abban különbözik az előzőtől, hogy vissza kell fizetni.
Első lépésként a város kifizeti a hamvasztás/temetés összegét. Majd a szociális osztály megvizsgálja az örökös anyagi helyzetét és attól függően szabja meg a kifizetés havi összegét. Ilyenkor is sokszor előfordul, hogy az örökösnek csak az összeg egy részét kell visszafizetnie. Itt az én történetem nem tart, még nem kerestek meg a szociális osztálytól, hogy hogyan és milyen formában kell visszafizetnem a temetés költségeit. A temetkezési vállalkozó tehát ebben a második esetben a szociális osztálynak nyújtja be az ajánlatot. Ez az én esetemben így is történt, az összeg pedig 2900 euróra módosult.
Miután ez anyagi szinten megoldódott jött a nehezebb, maga az érzelmi oldal, a búcsú és a hamvasztás.
A temetkezési vállalkozó mindig eljött és személyesen informált a történésekről. Eljött a ruhákért, amibe a férjemet öltöztették, elvitte a rajzokat, amiket a lányok készítettek az apukájuknak, a búcsúzó leveleket, amiket mi (szülők és én) írtunk, amit a párom mellé fektettek a koporsóba, és a lányokról egy fényképet amit a szíve fölé helyeztek.
Külön kértem, hogy a hamvasztás iskolaidőben legyen, a lányokat nem akartam elvinni. Ők úgy tudják, hogy apa az égben van az angyalokkal, nem értették volna, hogy akkor miért alszik ott a koporsóban.
Csak négyen voltunk a búcsúztatáson, a párom szülei, anyám és én. 45 perc állt a rendelkezésünkre, hogy elbúcsúzzunk a páromtól. Ebbe nem mennék bele, mert most is ömlenek a könnyeim a fájdalomtól.
45 perc után lezárták a koporsót, betették az autóba és együtt átmentünk a krematóriumba. Ott még kaptunk lehetőséget egy utolsó búcsúra, de a koporsót már nem nyitották ki. A búcsú után megkaptuk a holland és a nemzetközi halotti bizonyítványt. A kérésem az volt, hogy a párom hamvait két urnába helyezzék el. Az egyik otthon lesz eltemetve a szülővárosában, a másik velem marad életem végéig, majd halálom és hamvasztásom után a két urnát együtt fogják eltemetni.
A holland törvények értelmében a hamvasztás után 1 hónappal adják ki az urnát, de mivel én hamarabb elhagyom az országot, ezért a temetkezési vállalkozó egyeztetett a krematóriummal, és a hamvasztás napját követő harmadik napon személyesen hozta el az urnát az összes engedéllyel, ami a szállításhoz illetve a magyarországi temetéshez szükséges.
A szociális munkások is segítettek
Akik szintén a haláleset utáni napon jöttek segíteni azok a szociális munkások voltak. Ők érzelmi támogatást is tudnak nyújtani, tehát igénybe vehetek lelkisegélyt, pszichológust, de az anyagi támogatásokat is kiaknázzák. A szociális osztályon van egy kontakt személy, ő felhív időnként, érdeklődik a hogylétem felől, személyesen is meglátogat vagy én megyek be hozzá.
A cég a párom halálával megszűnt, legalábbis nem volt jogosult létezni, mivel minimum két tagnak kell a cégben lennie, így az én munkahelyem is megszűnt. Ennek fényében az özvegyi járulék bruttó 1400 euro/hó, ebben benne van a két kislányunk juttatása is. Ehhez nem kellett például a fentebb említett sticker, elég az, hogy uniós tagállamból jövünk.
A cég megszüntetése nagyjából 15 percet vett igénybe a Kamer van Koophandel-ben (Iparkamara) ahol annak idején kb. ennyi volt bejegyezni is. Bementem a saját útlevelemmel, a párom halotti bizonyítványával és kész. Az, hogy a cég könyvelője mind a mai napig dolgozik a 2011-es év lezárásán, és a cégnek még most is vannak elvarratlan ügyei az sem volt gond, a céget meg tudtam szüntetni gond nélkül.
Átíratni mindent
Mivel az összes szolgáltatónál a férjem nevén futott (és némelyik fut még ma is) a szerződés, ezért természetesen mindet át kell íratnom a nevemre. A szociális munkások mondták, hogy itt az a szokás (szolgáltatói szinten is), hogyha az ember elküldi a halotti bizonyítvány másolatát a céghez, és kéri, hogy adjanak neki időt (mert elég sok mindent kell intézni) akkor 3 hónapig is békén hagyják az embert. Nincs felszólítás, hogy elmaradt a számla, és nincs büntetés sem emiatt.
Mondjuk én ezeket szerettem volna mihamarabb lerendezni, ezért már majdnem mindent átírattam a nevemre.
A legnagyobb gondot (a sticker-en kívül) a párom személyes bankszámlájának lezárása okozott. Bementem a bankba az útlevelemmel, a halotti bizonyítvánnyal, de elsőre nem sikerült lezárni. Ugyanis a banki dokumentum egyik sora csakis holland állampolgárokra vonatkozik, legalábbis nekem első körben ezt mondták. Azt mondták, hogy hozzak egy igazoló papírt a jegyzőtől ami bizonyítja, hogy mi házasok voltunk, mert csak mint jogos örökös zárhatom le a párom számláját. Az ironikus az volt, hogy a férjem bankszámlája 127 euró mínuszban volt, de azt sem "örökölhettem" meg. Az igazolás természetesen több száz euró...
A második opció (a bank szerint) hogy feltöltöm a számlát a 127 euróval nullára, majd feltöltök még annyi eurót ami 2 évig a számla fenntartását biztosítja, és ha 2 évig nem történik ki- és befizetés, akkor a számla automatikusan törlődik. De hadd ne mondjam, 2 évig jönnek a levelek, egyenlegek ugyanúgy, mintha a párom élne. Ezt elmondtam pár embernek itt, mindenki kiakadt, hogy milyen szemét a bank, hogy még így is csak nyerészkedni akar.
Közben eszembe jutott, hogy amikor kiköltöztünk, akkor hoztuk magunkkal a Magyar Köztársaság által kiadott nemzetközi igazolást a házasságunkról. Szóval vissza a bankba és szó nélkül lezárták a számlát.
Jogi segítség
Jogi kérdések is felmerültek, ebben is nagy segítséget kaptam a Juridisch Loket-ben ill. az Advocaten Collectief-ben. Az első alapvetően ingyenes, bárki bemehet jogi tanácsért. Az utóbbi fizetős, de mindennap 10 órától 12-ig gratis inloopspreekuur van, vagyis be lehet menni, előadni a problémát és jön az ingyenes jogi segély.
És akkor vissza az emberekre. Nagyon jólesik még a rettenetes lelki szenvedés mellett is, hogy az összes szomszéd, az iskola (az előző is, mert iskolát váltottunk az idei tanévvel) küldött részvétkártyát, mindenki, de szó szerint mindenki felajánlotta segítségét, ha bevásárolni kell, ha a gyerekekre vigyázni, csak szóljak és jönnek.
Vagy ha csak nem akarok egyedül lenni, akkor menjek át egy kávéra, vagy átjönnek ők, beszélgessünk, ne legyek egyedül. Mivel a szülők 1600 km-re élnek és nincs rokonom itt.
Azonnal az ember hóna alá nyúlnak
Egyszerűen az az érzésem, hogy olyan szociális és társadalmi háló működik itt, hogy amint tapasztalják, hogy valaki bajban van, csúszik ki a lába alól a talaj azonnal a hóna alá nyúlnak és emelik fel, nem hagyják, hogy ellehetetlenüljön egy család. A hollandok nagyon segítőkészek, pedig talán első látásra nem ezt gondolná az ember róluk.
Sokan megkérdezték, hogy visszamegyek-e most Magyarországra. Egy pillanatig sem gondolkodtam ezen, a válaszom csípőből nem.
Ahol ennyire fontos az egyén, a család, így védik a bajbajutottat, ennyire összefog mindenki egyért, onnan nem akarok elmenni. Inkább be akarok még jobban épülni, hogy legközelebb én is tudjak egy bajbajutott emberen, családon segíteni, mert a saját tragédiámon, életemen látom, hogy ez mennyire fontos.”
Én a magam részéről csak egyet tudok kívánni, ha már a dolgokat nem lehet meg nem történtté tenni: sikerüljön minél hamarabb kialakítani a hétköznapokat és a szép dolgokra emlékezve megpróbálni tovább működni, akármilyen nehéz is legyen!
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Egyesült Államok, Finnország, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Sri Lanka, Svájc és Svédország. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Erőszakkal, pénzért adták férjhez
Hogyan jussunk munkához Svájcban?
Ideiglenesen vagy végleg menjünk?
Megpróbáltatásaink – a lakáskeresés
Utolsó kommentek