Nem szokványos írás a mai, hiszen szerzője, Beatrix, nem a saját történetét meséli el, hanem két olyan ismerőséét, akinek ő segített (szállással, vagy közvetlenebbül is) Angliában megragadni. A két történet két különböző kiindulópontot és hozzáállást is bemutat, így nem minden tanulság nélkül való. Olvassátok, szóljatok hozzá!
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on, komoly közösségi élet zajlik ott is, sok érdekes kérdéssel, kéréssel, beszélgetéssel. Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com. Ígérem, mindenkinek válaszolok, most ismét meglehetős lemaradásban vagyok, de kis türelmet kérek! Előre - illetve utólag - is kösz!)
Én még tizenévesen a 90-es évek közepén kerültem Angliába, így itt kezdtem felnőtt életemet. 15 év után tavaly történt először, hogy nem egy, hanem két magyarországi ismerősöm is úgy határozott, hogy szeretnének külföldön szerencsét próbálni és az én segítségemet kérték. Ez az ő történetük.
Az első ismerősöm esetében az elhatározás kényszerből született. Párjával két pici gyereket (1,5 és 2,5 évesek) neveltek és csak egyikőjüknek volt munkája (minimálbérért Budapesten), amiből egyszerűen nem tudtak megélni és egyre inkább adósságba süllyedtek.
Első külföldi próbálkozásukként a párja 1,5 évig Németországban dolgozott villanyszerelőként egy magyar cégen keresztül. Sajnos olyan munkakörben, ami állandó helyváltoztatással járt, így nem volt esélye, hogy a család kövesse, haza pedig csak 3 havonta tudott menni (és németül sem beszélt).
Ez nagy teher volt mindkettőjük számára és a gyerekeknek is, ezért más megoldást kezdtek keresni. Ekkor jött az angliai ötlet, mert angolul mindketten beszélnek alapfokon, más nyelven pedig nem. A németországi munkát arra használták, hogy összegyűjtsenek annyi pénzt, hogy ki tudjon az egész család jönni Angliába.
Próba élesben
Már otthonról is kerestek munkát, de nem kaptak választ sehonnan, így nem volt más megoldás, minthogy élesben itt megpróbálni. Ismerősöm 2011 júniusában érkezett hozzánk. A család otthon maradt és a terv az volt, hogy pár héten belül talál munkát és szállást és ők is jöhetnek utána. Én próbáltam egy kicsit reálisabb lenni, hiszen tudtam, hogy ez nem fog ilyen gyorsan menni, de nem akartam a kedvét szegni. 7 év vendéglátóipari gyakorlata volt, viszont az angol tényleg csak alapszinten ment.
Amint megérkezett, vett egy mobiltelefont és elküldte/elvitte az önéletrajzát mindenhová a környéken (információképpen nem Londonban lakunk, hanem egy Londontól kb. 70 km-re lévő közepes nagyságú városban). Közben regisztrált a munkaügyi központban és társadalom biztosítási kártyát (national insurance card – N.I. card vagy mostanában már NINO) is kérvényezett.
Minimálbéren egy étteremben
Teltek a hetek és nem kapott semmilyen visszajelzést, így elég stresszes volt az első időszak. Ezután kibővítette a keresési környéket és végül egy hónap múlva kezdhetett egy étteremben 30 km-re tőlünk (de legalább ekkor már megvolt az N.I. card, ami nélkül mint kiderült nem is alkalmazták volna).
Nagyon szerencsés volt, hogy a nyelv hiányában is kapott állást, ezt főleg a pozitív hozzáállásának és optimizmusának köszönheti. Úgy egyeztek meg az étterem főnökével, hogy két nap próbamunkát kap és ha elégedettek vele, akkor kap szerződést.
Így is lett, két nap után kapott egy heti 20 óras szerződést, amit pár hónap után teljes munkaidőre (heti 40 óra) változtattak. 6 fontos órabérrel kezdett, ami akkor 7 penny-vel volt a minimálbér felett, most 6.08 fontot keres, ami a mostani minimálbér. A munkaidő változó reggel 9 és este 9 között, általában 5 - 6 nap egy héten (van lehetőség túlórára, amit fizetnek).
A (szinte) lehetetlen küldetés
A nagyobb bonyodalom ezután kezdődött – a lakáskeresés. Minél olcsóbban akart lakást bérelni, de nem sokan adnak ki albérletbe lakást egy családnak két gyerekkel, főleg, hogy külföldiek, referenciák és kezesek nélkül. Munkakezdésétől kb. 6 hétbe tellett, mígnem sikerült egy lakást kibérelnie.
Magánembertől, nem ügynökségen keresztül és csak azután, hogy 2 hónapi foglalóban egyeztek meg a szokásos 4-6 heti helyett, plusz az első hónapot is ki kellett előre fizetni. A lakás kicsi, de kezdetnek megfelelő, 1 pici nappali, háló, konyha, fürdőszoba, kert havi 455 fontért, plusz rezsi (ami kb. 150 font).
Szerencsére a lakás félig be volt rendezve, a többi szükségeset az e-bay-en olcsón be tudta szerezni. Azért írok árakat, hogy érzékeltessem, hogy mennyi pénz kellett a kijövetelhez. A lakásuktól be tud járni közvetlen busszal a munkahelyre (bár kb. 45 perce alatt).
Amint megvolt az albérlet, a párja lefoglalta a repülőt és a család végre csatlakozott hozzá 3 hónappal kijövetele után. Azóta sikerült támogatást kapniuk a helyi önkormányzattól (housing benefit és council tax benefit), valamit child tax credit-et és családi pótlékot is igényeltek.
Az itteni szociális háló elég jó, ha egy pár van gyerek, legalább az egyik szülő dolgozik és nem sok a havi családi bevétel. Egyébként nagyon sok információt lehet találni a következő hivatalos honlapon: www.direct.gov.uk. Ezt mindenkinek ajánlani tudom aki Angliába készül. Visszatérve az ismerősömre, így elég jól kijönnek anyagilag és már most sokkal boldogabbak, hiszen nincs stressz a pénz miatt és együtt a család.
A nagyobbik gyermek most januárban kezdte el az óvodát napi 3 órában (3 éves kortól minden gyereknek jár heti 15 óra ingyenes óvoda), a párja pedig otthon van a kisebbel egyenlőre. Nem élnek nagy lábon, de tudnak mindent fizetni és valamennyit félre is tudnak rakni (a valamikori hazaköltözésre – bár ezt én úgy gondolom, hogy messze van még).
Aki lelki okok miatt indult el
A másik ismerősöm költözésének az okai teljesen mások. Neki van otthon lakása és volt egy nagyon jól fizető állása Budapesten, viszont egyedülálló volt már évek óta és teljesen depressziós lett az otthoni légkörtől (ennek és a miérteknek a kielemzése azt hiszem talán egy másik blogba tartozik).
Változást és kalandot akart, amíg nem túl idős (30-as éveiben jár). Kiadta otthoni lakását és szeptemberben megérkezett hozzánk (OFF: teljesen úgy működött, mint egy hotelben – 12-kor check-out az első ismerős, délután 3-tól check-in a másik ismerős, közben ágynemű csere és gyors takarítás).
Szóval második ismerősömnek két bölcsész diplomája van (angol nyelvtanári és angol irodalom masters – valami ilyesmi), felsőfokon beszéli az angolt és multiknál szerzett gyakorlata van főleg pénzügyi területen. A probléma az volt, hogy nem akart se pénzügyi területen, se a diplomája területén dolgozni.
Rengeteg önéletrajzot elküldött (minimum 100-at) londoni kreatív munkákra, de csak egy helyről kapott választ, onnan is negatívat, a többi nem is válaszolt. Egy hónap után már kezdett hozzáállást változtatni és pénzügyi valamint ”más unalmas” helyekre is jelentkezett, de sikertelenül.
Még interjúra sem hívták
Szerencsére a párom munkahelyén november elejétől kerestek egy új munkatársat és párom beajánlotta az ismerősünket. A beajánlás persze mindig rizikós, mivel én sem dolgoztam soha az ismerősömmel, de egyenlőre jól megy minden. Így két hónappal itteni tartózkodása után végre volt munkája.
Nem a legjobban fizetett munka, az órabér csak 7 font, de ha jól megy minden és beindul az a részleg, ahová felvették akkor van lehetőség, hogy többet keressen (konkrétan egy kereskedelmi honlapot kell felfuttatni, ami a meglévő boltok mellett fog árusítani és ő lesz felelős az eladások adminisztrációjáért).
Itt szeretném megjegyezni, hogy ha ez az állás nem lett volna, akkor nagy valószínűséggel még most sem dolgozna. A mai napig nem kapott pozitív visszajelzést sehonnan ahová jelentkezett, még interjúra sem hívták. Amint dolgozni kezdett, a következő lépés neki is az albérlet volt. Egy héten belül talált egy szobát London 2-dik zónájában havi kb. 420 fontért rezsivel együtt (azért volt sürgős, mert tőlünk Londonba bejárni nem igazán olcsó).
Nem a legjobb szállás, de új építésű épületben van, busszal könnyen be tud járni a munkahelyre a központba és neki is megfelel átmenetileg. Hogy mindez segít-e neki leküzdeni a depresszióját, az más kérdés...
Hiányszakma, jó nyelvtudás
Szeretném hangsúlyozni, hogy ez megint egy szubjektív írás és sok embernek sokféle tapasztalata van. Általánosságban azt szeretném még hozzátenni, hogy ha valaki hiányszakmákra jelentkezik (orvos, nővér, szociális munkás, séf, különböző mérnöki állások, stb) és beszél angolul, akkor nagyobb eséllyel talál munkát. Olyan diploma viszont, ami otthon használhatatlan, az nagy valószínűséggel itt is és megfelelő gyakorlat nélkül szintén nehéz bármit találni.
A második ismerősöm például úgy gondolta, hogy ha nem veszik fel sehová, akkor elmegy felszolgálónak. A probléma az, hogy Londonban minden felszolgálói állásra van 100 jelentkező és nem fogják a diplomás, de gyakorlat nélküli embert előnyben részesíteni.
A másik dolog, amit még szeretnék kiemelni, hogy mindkét ismerősömnek saját magának kellett munkát keresni, intézkedni, utazni, stb. Bár én biztosítottam szállást, ellátást és tudtam tanácsot adni, a többi rajtuk múlott és nekik kellett utána járniuk/olvasniuk mindennek. Ezt csak azért írom, hogy nehogy valaki azt higgye, hogy én intéztem mindent és nehogy ezt várják azok, akik ismerőshöz jönnek ki.”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Egy veterán határátkelő tanácsai
Rejtői kalandok egy egzotikus országban
Tudtam, hogy nekem is mennem kell
Mindennap sírva telefonáltam haza
A szívem miatt költöztem Romániába
Utolsó kommentek