Szokatlan helyre repít a mai poszt, hiszen Londonban sok magyar él, de emellett zsidó pékségben dolgozni – egészen különleges történet. Engem legalábbis nagyon magával ragadott, remélem, nektek is tetszik majd Luna írása (a kép illusztráció).

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Már több, mint másfél éve egy londoni zsidó pékségben dolgozom cukrászként. A munkát az interneten találtam, és miután életrajzot és néhány képet küldtem a munkámról, telefonon is hívtak. El sem tudom mondani, milyen boldog voltam, hirtelen azt sem tudtam, mit tegyek, habár nagyon akartam a szakmámban munkát találni.

Szóval egy szombati nap megérkeztem Londonba, ahol a férjem már dolgozott. A magyarországi munkahelyemről egy hét szabadságra jöttem el, mert nem tudtam, mi vár rám, és csak egy e-mailt küldtem vissza, hogy nem jövök többet. Nem volt valami fair lépés, de ez van, mindent a jobb életért.

Kedden kellett mennem az első személyes találkozóra, ami nagyon kellemes volt, az első kérdés az volt, hogy mikor tudok kezdeni. Természetesen már másnap tudtam. Kaptam egyenpólót, sapkát, pár hónappal később nadrágot is varrtak, addig nekem kellett megoldanom.

Angol, skót, lengyel, román...

Azt hittem, nem fogadnak majd be, kinéznek, de ennek az ellenkezője az első nap kiderült, amikor a Főnök bácsi azzal jött oda, hogy boldog, mert végre megismerhet és kezet fogott velem, szép napot kívánt. Egyébként nem sokat látjuk, van, hogy napokig nem, mindent a menedzser és a helyettese intéz. Szombatonként természetesen nem dolgozunk, én vasárnap sem, és pénteken a bolt 1500-ig van nyitva, a pékek és én is legkésőbb 1330-kor megyünk haza.

A munkatársaim közül a Főnök bácsi angol, a menedzser és az egyik pék skót. A többiek lengyelek, románok és sri lankaiak. Nincs velük semmi bajom, eleinte kellett azon felülkerekednem, hogy akár előttem is kibeszélnek, de már ez sem érdekel, boldog vagyok, hogy jó helyen dolgozhatok.

Egyébként nagyon szeretnek, abból tudom, hogy viccelődnek, bevesznek a beszélgetésbe, kikérik a véleményem. Ha valaki hibázik – mert ilyen is van –, nem az üzletben, a vendégek füle hallatára ordítják le a fejét, még csak nem is ordítanak, hanem szépen elmondják, hogy ha lehet, akkor legközelebb próbálja meg körültekintőbben.

Nincs mindig a vendégnek igaza!

Volt már olyan, hogy a Főnök bácsi vitt ki egy rendelést a vendégnek, aki mindenbe belekötött – valószínűleg bal lábbal kelt – és a Főnök bácsi azt mondta: sajnálom, nincs üzlet, ha ilyen udvariatlan a vendég és eladtuk a tortát később másnak.

Az itteni élelmiszer-előírások különböznek a magyarországitól. Egy fontos szabály van: nem lehet ugyanazon asztalon, tálban, üstben, kancsóban mérni a tejes és nem tejes dolgokat. Mivel ez egy zsidó pékség, tehát a Rabbi is jön és meglátogat, ellenőriz minket a nap bármely pillanatában. Csak Ő kapcsolhatja be a fánksütőt, gyújthatja meg a gázt.

Azt mondták a többiek, arra is van joga, hogy bezárassa a boltot, ha valami olyan hibát talál, ami ellenkezik a törvénnyel. Nagyobb a tekintélye, mint egy egészségügyi felügyeletnek.

Az egészségügyi vizsgát egyébként az interneten csináljuk és 3 évig érvényes. Ez számomra mókás volt, 10 modul, amiben először elmondták a tudnivalókat, majd válaszolni kellett (lehetőleg hibátlanul) 10 kérdésre.

Nem lehet minden sütit megcsinálni

Egyrészt mert az angolok kissé földhözragadtak, másrészt a saját vallási törvényük nem tesz lehetővé mindent – nem esznek ugyanazon a napon húst és tejes dolgot, erre nagyon figyelnek, és persze mindenre külön edény van (tejes és nem tejes). A flódnit például nem is ismerték, de nagyon ízlik nekik.

A születésnapi tortákkal egyszerű a dolgom, csak piskóta vagy csokis piskóta a hozzá illő ízű krémmel – vaníliás vagy csokis. Marcipánt nem használunk bevonásra, csak egy színezett cukormasszát.

Eddig nem csináltak esküvői tortát, mert nem volt rá emberük. Az első, amit készítettem nekik, nagyon izgalmas dolog volt, mert a Genesis együttes gitárosának csináltam. Az édesanyja egy rendkívül kedves és intelligens hölgy, hozott nekünk CD-t is, amikor visszajött, még egyszer megköszönni a tortát.

Cserébe annyit kért, tanuljak sokat

Ami nagyon jó érzéssel tölt el, hogy nem érzem a szakmai irigységet. Tavaly augusztusban például két hétig a kanadai Torontóban voltam a Főnök bácsi unokatestvérénél új sütiket tanulni. Ideadták a recepteket, elleshettem néhány engem érdeklő technológiai dolgot. Ott is egy magyar lány a cukrász, így egy kicsit könnyebb volt. Sok mindent, amit eddig csak elméletben tudtam, megtanulhattam a gyakorlatban is, nagyon hasznos volt.

A szabadnapomon elmehettem a Niagara-vízeséshez, vagy a belvárosba, ahová akartam. Mindezt a Főnök bácsi fizette, aki cserébe annyit kért, tanuljak sokat és alkalmazzam itt is, nálunk – ezt teszem.

Az egész életük a segítségnyújtás és támogatás körül forog. (Ezt megtapasztaltam a saját bőrömön is, amikor nagy baj ért minket, de ez egy egészen más téma.) Most például március 8-ra esett a Purim, ami kicsit hasonlít a farsanghoz, az emberek jelmezben járnak az utcán, mi több, mindenki jelmezben dolgozik, idén például a Charlie és a csokigyár volt a téma.

A Purim az adakozás, segítés és támogatás ünnepe, ajándékokat adnak egymásnak, az utcán énekelnek, kántálnak, és adományt gyűjtenek jótékony célokra.

Bíztam a döntésemben

Egyszóval nagyon-nagyon hálás vagyok, hogy mertem váltani, mert az életünk végre óriásit fordult a legpozitívabb irányba. A gyerekeink nagyon szeretnek itt élni, imádják az iskolát, ahol osztályelsők. (Talán egyszer majd leírom, ők hogyan kerültek ide, röviden annyit: nagyon körülményes volt, és egy kicsit szomorú történet.)

Eleinte mindenki azt kérdezte, hogyan találtam a munkára, milyen ügynökség segített, ők hogyan tudnának kijutni, nem bántam-e meg... Szerencsémre nem volt ügynökség, egyszerűen bíztam benne, hogy jól döntök.

Egyetlen percre sem bántuk meg azóta sem, egyedül azt sajnáljuk, hogy nem 10 éve döntöttünk így...”

Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország,  Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

Olvass és szólj hozzá!

Kihasználtuk az ölünkbe hullott lehetőséget

Különösen szerencsések vagyunk

Az angol menedzser és a fakír

Hogyan béreljünk lakást?

Miért jó Genfben?

Belekóstoltam az igazi függetlenségbe

Nagyon haragszom Magyarországra

Fojtogatónak érzem ezt a légkört

Érzékeltették, mi csak külföldiek vagyunk

Hogyan írjunk Határátkelőt?

Otthon nincs kilátásom

Menni haza a biztosba, vagy maradni a bizonytalanban?

Felpezsdíteni rutinná vált életem