Határátkelő

Sok-sok vita zajlott már arról itt, a blogon is, arról, hogy aki külföldre települ, melyik országot érzi otthonának. Ezek a viták néha érvekkel, néha érzelmekkel telve zajlottak. A mai posztban leginkább az ragadott meg, hogy szerzője, Betty mennyire természetesnek veszi, hogy Anglia és Magyarország is lehet az otthona, és ha belegondolunk, miért is ne? Rendszeresen jár Budapestre, mert még akad némi tanulnivalója, de közben a munkája és a magánélete már Angliához köti. Kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok minderről...

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on, ahol már több mint 10 ezren vagyunk! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Ha a mai történetet egyetlen szóval kellene jellemeznem, akkor az őszinteség jutna az eszembe. Ha jól meggondolom, szerzője, Róbert a legtöbb elkövethető hibát elkövette angliai munkakeresése során, valahogy mégis sikerült kikaparnia magának egy megfelelő munkát. Többet nem árulok el előre, de engem a történet magával ragadott.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com. Kis türelmet kérek mindenkitől, minden levélre válaszolok, de mostanában - már megint - rengeteg dolog jött össze, remélem, ennek hamarosan lesz látszatja is! Amit vehettek titokzatoskodó felvezetésnek is... :D)

Egyebek mellett azért is szeretem csinálni ezt a blogot, mert nap nap után olvasok olyan történeteket, ismerkedem meg (némi, de azért nem olyan hatalmas túlzással) olyan élethelyzetekkel, ami nekem speciel eszembe sem jutna. Ki gondolná például, hogy egyszer csak kap egy levelet egy Angliában élő magyar önkéntes rendőrtől? Nos, egészen pontosan ez történt, Zlot írását most nagy örömmel osztom meg veletek. Azt hiszem, megint egy olyan hozzáállásról olvashatunk, amin talán érdemes elgondolkodni.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Meglehetősen provokatív írást tárok elétek így, pénteken, de azt gondolom, GBoogie fontos véleményt és nézőpontot fogalmaz meg, még ha néha kissé nyersen is. Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, úgyhogy a sztori után Ti jöttök!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Ma tulajdonképpen egy kalandos történetet tárok elétek. Legalábbis nekem Jane történetét olvasva végig ez a jelző visszhangzott a fejemben. Sztorija valójában egy olyan ember története, aki feladva a viszonylag biztos magyarországi megélhetést a semmiből építi fel újra az életét és talán kicsit önmagát is. Íme!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

A cím ellenére egy nagyon pozitív történet jut így hétindítóra, méghozzá Írországból és Angliából. Azt hiszem, számomra az a legnagyobb tanulság, hogy mindig fel lehet és kell állni - mert a jelek szerint Dennisthemenace és családja sok nehézség után megtalálta a számítását. (A kép természetesen csak illusztráció...)

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com. Apropó: mindenkinek válaszolok, egy kis türelmet kérek, birkózom a levélcunamival...!)

Lilián Londonból levelez - a nagyon gyenge alliterációt félretéve, mai posztunk bizonyos szempontból érdekes esszenciája sok mindennek: a nem túl színvonalas magyarországi idegennyelv-oktatásnak, a fölösleges "büfé-ruhatár"-szakos diplomáknak, melyeket szinte törvényszerűen követ a kiábrándulás és az újrakezdés (esetünkben a takarítás), végül egy szakma elsajátítása. Na, ha elég homályos voltam, akkor nekivághattok Lilián írásának. :)

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

A mai történet az újrakezdésről szól. Újrakezdésről Magyarországon és Angliában. Nehéz nem csodálni azt az elszántságot, amivel Rozamami és családja felállt a földről és szó szerint mindent hátrahagyva új életet kezdett Dél-Angliában. Kíváncsi vagyok, Ti mit gondoltok...

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Ma Angliába látogatunk, kalauzunk, Vbea egy könyvelőcéget hagyott hátra Magyarországon, amikor fogta magát és nekivágott Londonnak. Most idősápolóként dolgozik és pozitív tapasztalatokat szerzett, de azt is látja, hogy nehéz egy bizonyos szint fölé jutni.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

A tegnapi posztban Orsi azon töprengett (és kért ötleteket), hogy miként juthatna ki Angliába művészi ambícióival. A mai írás részben válasz, még ha nem is a legpozitívabb, a tegnapiakra. Laca a magyarországi próbálkozások után a londoni vendéglátóiparban, és egy közvetítőcégben bízva indult neki - az ő tapasztalatai következnek most.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)