Megrázó történet következik ma, melynek szerzője, Sylvia, a szerelem miatt költözött Angliába, feladva itthoni biztos egzisztenciát, karriert. Bár kint ismét sikerült felépíteni a szakmai életét, közben elvesztette a legfontosabbat, a férfit, akiért kiment. Vajon megérte?
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)
"Azt hiszem, a kezdetektől (lelkes) olvasója vagyok a Határátkelőnek. Rengeteg olyan történetet olvastam, amelyben kicsit magamra ismertem, sokszor gondolkodtam azon megírom a saját történetem, de valahogy mindig elmaradt. Aztán az "A tipródó szerelem..." nagyon elgondolkodtatott és azt gondoltam most vagy soha. Íme a tipródó szerelem a másik szemszögből. (A kép illusztráció - Határátkelő)
A történet több, mint öt évvel ezelőtt kezdődött. Jelenleg Angliában, London egy ún. "posh" village-ben élek, 30 percre a belvárostól és egy világcégnél vagyok elismert munkatárs (most csinálom a manager tréningemet). Szeretem a munkám, jobban élek, mint az emberek otthon, remek perspektíváim vannak a jövőre nézve, tehát látszólag okom nem lehet panaszra, de...!!!!!!!!
Öt évvel ez előtt nem saját indíttatásból, hanem az akkori párom (nagy szerelmem) álmainak valóra váltása miatt jöttem ebbe az országba. Otthon egy nagyon jó szakmában dolgoztam és emellett saját vállalkozásom is volt, amely szintén nagyon jól ment.
Teljes, boldog életem volt
Volt egy lakásom, autóm, igaz hitelre, de a fizetése nem jelentett gondot. Voltak barátaim és családi életem. Rengeteget jártunk színházba, moziba, kirándulni, vagy csak a munka után beültünk valahová. Rendszeresen sportoltam és hastáncoltam. Azt hiszem teljes és boldog életem volt.
Amikor a párommal összejöttem, soha sem titkolta előttem, minden vágya az, hogy külföldön élhessen, hiszen már próbálta és bejött neki. Ahogy az idő telt, mi éltünk boldogan, de Ő nem tett le róla, így döntenem kellett megyek, vagy maradok. Úgy gondoltam, teljesen egyértelmű, hogy megyek, mert szeretem, bár elejétől fogva voltak kétségeim és azt is hozzá kell tennem, Ő sohasem erőszakolta.
Rengeteg negatív példát láttam a környezetemben is, hogy a távolságot nem bírja ki a szerelem, így ez is egy érv volt mellette. Azt hiszem, egy ideig megy, de hosszú távon a két élet el kezd más síneken futni és a végén már ami addig összekötött, megszűnik létezni. Szóval elkezdődött az életem, életünk felszámolása. Úgy gondoltuk ez végleges döntés, mivel már mind a ketten 30 év körül voltunk és az ember ugye nem kezdheti állandóan újra az életét.
Kiskosztümből raktárt pakolni
Mi viszonylag egyszerűen kezdtünk, hiszen munkára jöttünk, igaz én a kiskosztümös állásomból mentem egy raktárba pakolni. Elképzelhető, mit éreztem akkor, amikor egy vezetői állást hagytam ott ezért, és ez csak a munka része volt. Eleinte kritikán aluli, koszos lakásban, igénytelen külföldiekkel voltunk elszállásolva, amit a foglalkoztatónk biztosított számunkra. És hiába volt pénzünk, hogy esetleg sajátot béreljünk, mivel nem volt múltunk, referenciánk esély sem volt rá.
Minden nap bőgtem és amikor nem, akkor is csak azért, hogy ne keserítsem el a páromat még jobban. A lényeg az, kemény munkával két hónap alatt elértük, hogy jobb munkát kapjunk és irodában dolgozhassunk, négy hónap után már biztos munkahelyi referenciával és persze sok pénzzel kibéreltük az első pici lakásunkat és úgy tűnt, végre minden jó lesz.
Ahogy könnyebb lett az életünk és több lett a pénzünk, egyre többet veszekedtünk, hosszas kínlódás és két és fél év kinntartózkodás után szakítottunk (megjegyzem, otthon semmi komolyabb vitánk nem volt). Nyolc hónapig éltünk külön, majd újrakezdtük és én utánaköltöztem Londonba.
A magánéletem romokban hever
Számomra kezdődött minden elölről. Munkát kellett találnom, ami a válság miatt nehezebb volt. Két hónap után találtam is, de az jóval kevesebbet fizetett, mint az előző állásom és Londonban az élet sokkal drágább, így anyagi gondjaink is adódtak.
Újabb két és fél év után, tele csalódással és fájdalommal ismét itt vagyok egyedül és bár közben a munkámban felfelé megyek, a magánéletem romokban hever. Erre sajnos nem Mi vagyunk az egyedi példa, a környezetemben nincs olyan párkapcsolat, amelyik kibírta volna Angliát és ez azért figyelemre méltó.
Tudom, mindenki azt gondolja, velünk ez nem történhet meg, mi leszünk a kivétel, de ezt én is így gondoltam, így gondoltuk. Most mégis mind a ketten csalódottak, keserűek vagyunk és azon gondolkozunk, hol rontottuk el.
Elvesztettem önmagam
Hogy megérte-e kijönni? Nem tudom. Sok új dolgot tanultam, viszonylag jól beszélek egy világnyelvet, flexibilisebb lettem, megtanultam a semmiből újrateremteni egy életet, de elvesztettem a legfontosabbat, a társamat, akiért végigcsináltam ezt az egészet, amiért nekem megérte volna.
Elvesztettem önmagamat, azokat a dolgokat, amelyek az életemet teljesebbé tették és most azon gondolkozom, hogy valahol máshol megint újra kezdem az életemet, mert ez az egész nem az én álmom volt és valójában csak pillanatokra éreztem jól benne magam.
S hogy mi ebből a tanulság? Dönthetsz bárhogyan, vezethet bármilyen jó szándék nem tudhatod, hogy mi lesz a vége. A szerelem és a szeretet sokszor nem elég egy ilyen "kalandhoz". És bár a legtöbben Magyarország ellen szavaznának, azért higgyétek el, sok minden átértékelődik.”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Sri Lanka, Svájc, Svédország és Törökország. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Amikor már ép ésszel nem lehet felfogni
Miért nem tudunk összetartani?
Semmi pénzért nem mennénk haza éhezni
Egy élhető és bonyolult ország
Utolsó kommentek