Mai szerzőnk, Kata elsősorban azért ment Hollandiába, hogy megtanulja a nyelvet. Ma, 3 év után igényesnek és kissé zárkózottnak tartja a hollandokat, akik ugyanakkor hangosan énekelnek a biciklin.
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ahol még elérhetsz és ahová a személyes történeteket várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)
"A mi történetünk, azt hiszem 3 éve kezdődött. Turistaként jöttünk ki a párommal Amszterdamba egy pár napra. Persze imádtuk.
Mivel jól beszélek németül és angolul is, többször is voltam hosszabb-rövidebb időre külföldön és mivel édesapám kicsi koromtól fogva hangoztatta, hogy fontos, hogy világot is lássak, az egyetemi éveim elfogytával erősödött bennem az ötlet: külföldre kellene költözni, legalább egy kis időre.
Nem állítom, hogy nem játszott közre a tény, hogy a diplomám maximum dísznek jó, de nem ez volt a fő motiváció. Én már az elején is sejtettem, hogy a nagy betűs Élet harca máshol is kemény lehet, illetve lesz is. Én nem menekültem és még ma se menekülök. Én keresek. Magamat, a jövőmet, a lehetőségeimet.
A legfőbb motivációm a következő volt: német és angol nyelvtudásom mellet luxusnak éreztem nem megtanulni hollandul. Hihetetlen kincs a későbbi munkavállalás szempontjából. Otthon is, máshol is.
Mi lesz, ha...?
No, de vissza az elejére: páromban is megérett a távozás gondolata. Máig becsülöm érte. Neki nem volt külföldi tapasztalata, angolul se igen tudott. Mégis, a januári ábrándozás után, februárban megvettük a repjegyet. Innentől nem volt visszaút, de nem is igen néztünk hátra.
Persze sokan nem értették, hogy merünk belevágni, néhányan egyenesen szkeptikusak voltak. A ˝mi lesz, ha..˝ kezdetű kérdések mindennaposak voltak. Mi valahogy mégis, el se tudtuk képzelni, hogy nem lesz hol aludni, vagy hogy nem lesz mit dolgozni. Ilyen nincs, és tudjátok mit? Az út vége felé is azt mondom, ilyen nincs! Kifogásnak persze jól hangzik...
Dobozba csomagoltuk az életünk
Már otthonról elkezdtem munkát és lakást keresni, kiérkezésünk első hetére már le volt beszélve két állásinterjúm és két lakásmegnézés. A párom még az utolsó hónapokra gyorsan beiratkozott angol nyelvtanfolyamra. Munka mellett.
Aztán dobozba csomagoltuk az életünket, kiszorturoztuk a 23 kilónyi legfontosabbat, felültünk az utolsó hetek érzelmi hullámvasútjára, amin keresztül egy kora hajnalban az akkor még Ferihegyi reptéren találtuk magunkat.
Az első 3 éjszakát egy olcsó, koszos hostelben töltöttük. A negyediket már egy saját szobában, egy bérelt albérletben. Két hét alatt találtam munkát (mivel mindkét helyre felvettek, még kicsit válogathattam is :)). A párom minden bátorságát (és akkori angol tudását) összeszedve, az önéletrajzát szorongatva járt hotelról hotelra, állás ügyben. Végül egy ismerősön keresztül ugyan, de két hét alatt neki is lett munkája.
Hárman ugyanabban a szállodában
Apropó segítség. Volt egy leányzó, aki kint élt egy évig, tőle sok infót kaptunk, mi az a Sofi-szám, eszik-e vagy isszák... de ő már haza ment, mire mi kijöttünk. Az interneten, barátokon keresztül találtuk a kedves segitőt, aki a páromat beajánlotta a saját munkahelyére. Mára már együtt lakunk öten egy kiskertes, két emeletes, sokszobás lakásban (ikerháznak mondanám), amit közösen bérlünk: mi a párommal, a kedves segitő az élettársával plusz a párom egyik legjobb barátja.
Ő minket követett, mára már szintén a Hotelben dolgozik, összességében tehát közülünk hárman is ugyanannak a helynek a megbecsült dolgozói. Hollandul tanulunk, fel-alá biciklizünk, aggódva hallgatjuk az otthoni híreket...
Akaraterő kérdése
Lehet úgy tűnik, hogy az életünk egy tündérmese, de nem erre szeretnék rávilágitani. Sok utánajárást, sok kérdezősködést, erőfeszitést és nem utolsósorban akaraterőt igényel az, hogy az ember sikerrel járjon. Valamint pozitiv gondolkodást.
Az elején rongyosra forgattuk a térképet, költöztünk már négyszer, volt olyan, hogy megfogadtuk, hogy felmondunk az adott munkahelyen, számolgattuk a centeket is, hogy vajon elég lesz-e a hó végéig és bizony nem egyszer elvesztünk a holland bürokrácia mosolygós, ámde tőlünk teljesen idegen rendszerében.
Akadt honfitársunk, aki utánunk érkezett az országba, maradt hosszabb-rövidebb ideig, dolgozott talán egy napot, megállapította, hogy ez az ország se jobb, a hollandok bunkók és itt ráadásul nyomorult bevándorlónak számitunk... Hazament. Nem egy ilyet láttam.
Milyenek a hollandok?
Ugyanakkor én kedves embereket látok, akik hangosan énekelnek a biciklin, akik hősiesen viszik a drótszamáron a kisherceg-tejszőke gyerkőceiket esőben, szélben is, akik becsülik a napfényt és ha tehetik, olyankor minden idejüket a szabadban töltik. Igényesek magukra, ugyanakkor zárkózottak is kicsit.
Megszokták, hogy a színesbőrű, az elfágyolozott vagy az igazi holland nő gyermekei egyazon iskolába járnak. Perfektül beszélnek angolul, és még akkor is átváltanak arra a nyelvre, ha te épp hollandul próbálsz makogni. Igy persze a gyakorlásnak lőttek, de ők csak neked akarnak segiteni. Eltűrik a szemetelő, olykor cenzúrázatlanul viselkedő turistákat, nem hőbörögnek, ha piros a lámpa, vagy ha épp az orruk elött kezdik el emelni a hidat.
Tisztelik a változatosságot, vonatkozzon az bármire is, bárkire is. Amszterdam pedig igencsak változatos, sokszínű, sosem áll meg, vasárnap reggelenként talán csak kicsit lassít. Reggel ködös, este neon-zajos, tele van macskakővel, bámészkodó túristával, kanyargó csatornával.
Fél éve vagyunk kint. Még messze van a történet vége.
Direkt nem irtam konkrétumokat, noha a blog célja a konkrét tanácsadás lenne. Van is belőle bőven ahogy látom. Nem szerettem volna minden részletet marcangolás áldozatává tenni. Nem az a lényeg.
Én az egész bejegyzésen keresztül csupán egy valamit szeretnék tanácsolni:
Gondolkodj cselekvő emberként és cselekedj gondolkodó emberként. /Henri Bergson/"
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Egyesült Államok, Finnország, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Sri Lanka, Svájc és Svédország. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Ideiglenesen vagy végleg menjünk?
Aki most akar jönni, az jöjjön
Megpróbáltatásaink – a lakáskeresés
Magamból kiindulva gondoltam szólok, hogy az országonkénti csoportosítás kikerült a lap szélére jobb oldalra. Ha esetleg valaki keresné... :)
Utolsó kommentek