Van a határátkelésnek egy különleges formája, ez pedig a munkavállalás különböző óceánjáró hajókon. Töprengtem egy ideig, vajon mennyire illik a blog tematikájába, aztán úgy gondoltam, miért ne illene. Így van ma soron Potato Face írása, olvassátok, szóljatok hozzá!
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
„Az én történetem 6 évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor is leérettségiztem. 18 éves fejjel az volt az álmom, hogy egyetemre megyek és állatorvos leszek…sajnos ez a tervem alapjaiban dőlt össze, amikor néhány pont miatt lecsúsztam az állami helyről, pénz meg már akkor sem volt arra, hogy milliókat fizessünk azért a rengeteg évért…így hát nem maradt más, el kellett mennem dolgozni, amit azóta sem bánok, sőt igazából azoknak az éveknek köszönhetem azt, ahol most tartok.
Az érettségit követő ősszel, apukám közbenjárásával, munkát kaptam az ország legnépszerűbb gyorséttermében, mint hostess – igen, nem a legjobb hely, de nagyon sokat tanulhat ott is az ember, főleg, ami a fizikai ellenálló képességet illeti. Négy és fél év után azonban besokalltam, azt hiszem, nem kell részletezni, miért.
Valami nagy és őrületes
Mindig is úgy éreztem, hogy többre vagyok hivatott, és ha valamit szeretnék kezdeni az életemmel, arra nem biztos, hogy ebben az országban lehetőségem van. Közben megismerkedtem egy velem egyidős fiúval, együtt is éltünk majd 3 évig a szüleim házában, és együtt tervezgettük a közös jövőnket. Tudtuk, hogy valami nagyba és mások számára őrületesbe kell vágnunk, ha meg akarjuk mutatni a családunknak, barátainknak, mire is vagyunk képesek.
Már több közös ismerőstől is hallottunk a dologról, így némi gondolkodás után úgy döntöttünk, belevágunk…hogy mibe is? Hajózásba – egészen pontosan óceánjáró hajón való felszolgálói munkába. Rengeteg utánajárással és tanulással járt, ami nagyon sok pénzbe került, hitelből hitelbe másztunk bele, aminek most jómagam iszom a levét, de hát ez van.
A kijutásban 2 magyar közvetítő cég is segített, az első az alapokban, míg a második már a konkrét ügyintézést, felvételit, a szükséges papírok beszerzését intézte. Velük kapcsolatban semmi rosszat nem mondhatok, igaz néha nem voltak a helyzet magaslatán, de a lényeg, hogy a felvételtől számított 4 hónapon belül kijutottunk.
Állják a költségeket
A cég amerikai, jelenleg 17 hajó van a tulajdonában, és én csak jót mondhatok róluk…minden költséget ők állnak, még a repülőjegyet is, ami mondjuk Alaszkáig 2 átszállással azért nem két fillér.
A hajón számunkra minden ingyen van: van kabinunk, ami nem nagy, de jórészt csak aludni járunk oda, ingyen eszünk, ingyen van a munkaruha, nem kell rezsit fizetni…az egyetlen dolog, amit tennünk kell, az a munka – ezt most általánosságban írom, de a ledolgozandó órák száma 11-13-ig terjed, ami néha lehet több is, DE! Ezt nem úgy kell elképzelni,hogy megállás nélkül nyomni kell a munkát, napközben többször van hosszabb-rövidebb szünetünk, és persze ha kikötőben vagyunk,ugyanúgy kimehetünk, mint az utasok.
Ahogy azt sokan megjósolták, a kapcsolatom a párommal nem élte túl ezt a fél évet. Ő bejárta Alaszkát és a Panama-csatornát, míg én Alaszkát és a Hawaii-szigeteket.
Nehéz a visszatérés
Hazajönni borzasztóan nehéz volt. Benne élsz egy közösségben 6-8-9-10 hónapig, ők a családod, akik melletted állnak, és egyszer csak vége, haza kell jönni. Február végén ismét felszálltam arra a hajóra, amin az első szerződésemet töltöttem, de ezúttal 8 hónapra megyek. A célom az, hogy a munkaköröm nyújtotta legmagasabb pozíciót elérjem, amihez azért elég hosszú és rögös út vezet, de ha kitart az ember, hosszú távon megéri.
Abban már egyáltalán nem vagyok biztos, hogy itt szeretnék maradni, letelepedni Magyarországon, főleg azok után, amit láttam odakint, az Egyesült Államokban. Azt már most tudom, hogy nagyon megszerettem ezt a munkát és legalább 4-5 évig szeretném csinálni, pénzt keresni, majd valahol családot alapítani.”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Két otthonom van, de egy hazám
Egy londoni zsidó pékség titkai
Kihasználtuk az ölünkbe hullott lehetőséget
Különösen szerencsések vagyunk
Belekóstoltam az igazi függetlenségbe
Nagyon haragszom Magyarországra
Fojtogatónak érzem ezt a légkört
Érzékeltették, mi csak külföldiek vagyunk
Utolsó kommentek