Őszintén szólva a blog indításakor sok minden eszembe jutott, de hogy eljön majd egy pillanat, amikor a Fülöp-szigetekről érkezik írás – azt nem. Márpedig ez a pillanat is elérkezett, méghozzá Marci jóvoltából, aki alapvetően komoly, néhol pedig megmosolyogtató posztot küldött. Olvassátok, szóljatok hozzá!
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
„Fél éve jöttem ki a Fülöp-szigetekre, hogy egy kicsit felpezsdítsem a nem túl mozgalmas rutinná vált életem – a terv 110 százalékosan sikerült. Ez idő alatt szerzett tapasztalataim szeretném megosztani a leendő határátkelőkkel, hátha valaki épp most csomagolja a bőröndjét és még van ideje 1-2 dolgot kivenni - betenni. Nem is pazarlom a sorokat, ugorjunk fejest a Fülöp-szigetekre.
Informatikusként már 5 éve ültem ugyanabban az épületben, ugyanazon az emeleten, ugyanazon a 3 nm-en és kezdett nagyon elegem lenni belőle. Szabadulni akartam a munkából és rutin dolgoktól, amiket unok. Megpróbáltam Spanyolországot, de az nem jött össze, aztán hallottam, hogy egyik volt főnököm itt van Manilában és felkerestem, hogy kell-e neki ember. És kellett :).
Így kijöttem két évre és abszolút nem bántam meg. Persze elején mindenki féltett, hogy harmadik világ, földrengések, árvizek, tájfunok, cunamik, malária, emberrablások - hozzáteszem ezek mind valós fenyegetések, ha rossz helyen vagy rosszkor - de úgy éreztem, hogy ezek ellenére meg kell próbálnom.
No para
Metro Manilában lakom, közel 15 millió fülöppel együtt. Elég barátságosak és mosolygósak a helyiek. Az életfilozófiájuk az, hogy ha valami gond van no para. Majd megoldjuk – rosszabb esetben várnak, hogy megoldódik – nem kell aggódni. Van holnap is. Ezért általában nem stresszelik magukat semmin, ami egyrészről nagyon kellemes másrészről idegesítő is tud lenni.
Az angol hivatalos nyelv és többé kevésbé mindenki beszéli, ezért angol tudással már el lehet itt élni, nem kell megtanulni a tagalogot, ami a fülöp nyelv. Nagyon udvariasak, ezért ha beszéd közben nem értik amit mondasz nem szólnak, nehogy kellemetlen helyzetbe hozzanak, hogy nem értik az angolod – legalábbis ez az ő hivatalos magyarázatuk. Emiatt a fontos dolgokat jobb 2-3-szor letisztázni különben érdekes meglepetések érhetnek.
Gettók és felhőkarcolók
Metro Manila nagyon zsúfolt. A város maga nem szép, sok a bádogház és a gettós rész - az elmúlt pár 100 évben az építészeik nem nagyon erőltették meg magukat ezért nincs sok történelmi negyed -, de ettől eltekintve ügyesek, mert óriási felhőkarcolókat, bevásárlóközpontokat és autópályákat húztak fel.
Fontos a megfelelő lakhely kiválasztása. A bérlés nem túl rögös, az ingatlanpiac dübörög, de érdemes bróker segítségét kérni, mert sokkal több lehetőséget ad, mint a netes hirdetések.
A helyi pénz a peso, jelenleg 1 peso kb 5 forint. Elhelyezkedésétől és bútorzattól függően lehet bérelni már 10.000 pesótól, de az ár simán megszaladhat, és meg sem áll akár 30.000-ig. Már ebből látszik, hogy itt lehet nagyon olcsón élni, ami több kalandot is jelent – pl., hogy hazafele a sötétben nagyon gyorsan gyalogolsz – és nagyon drágán is.
Ez a kettősség az élet minden területén igaz. Attól függetlenül, hogy harmadik világbeli ország, sokat lehet itt költeni, nem dobálnak az emberhez mindenféle földi jót fillérekért az utcasarkokon. A jobb környékek Makati business center, Fort Bonifacio, Eastwood, Ortigas. Szerintem 15.000 pesótól már lehet bérelni jó lakást – általában kérnek 2 havi előleget és 2 havi kauciót úgyhogy nem árt ha bepakoljátok a dolláros zsákokat indulás előtt – nincs közvetlen forint/peso átváltás, mindenképp kell harmadik valuta.
Sajátos közlekedési viszonyok
Az infrastruktúra itt megrekedt a fogalom szintjén. Tömegközlekedni a városban lehet magasvasúttal – van kb. 5 vonal, elég zsúfolt tud lenni, előfordult, hogy elengedtem 2 vonatot mire a 3-ra felfurakodtam – jeepneyvel (a legfelső képen látható), triciklivel, pedicabel, FX-el szóval elég sok mindennel, de legjobb ha saját kocsid van, mert néha a kalandból is megárt a sok, pláne ha flip-flopban mászkálsz és elered az eső.
A kocsi mellé pedig nem árt egy sofőr, mert a hivatalos KRESZ mellett van egy gyakorlati is, amivel az utakon találkozhattok. Ennek kb. két szabálya van: 1. ha van helyed mehetsz, 2. aki belemegy a másikba az a felelős – elég talán annyit mondanom, hogy nincs jobbkéz szabály és közlekedési lámpát is csak elvétve látni. Taxival mindenhova el lehet jutni, ha másképp nem megy, kb. 200 peso elég rá, csak szólni kell, hogy kapcsolja be a taxi-metert.
Csodálatos környék
Vidékre mindig jó lemenni, gyönyörűek a tájak. Hegyek, tengerpart, lehet szörfözni, búvárkodni, kajakozni, hegyet mászni, biciklizni, futni egyszóval ha nekiduráltad magad és a kiruccanás utazásos részen túl vagy – az átlag sebesség 50 km/h, az elmúlt hétvégén 18 órát utaztam autóba, hogy lássam a rizsteraszokat, a 18 óra alatt kb. 700 km-t tettünk meg - akkor az élmény nem marad el. Híres helyek pl. Donsol, Boracay, Bohol, Palawan, Cebu stb.
Ezeken a helyeken lehet már szobát bérelni 1-2 ezer pesóért éjszakánként. A turista helyekre sokszor jellemző, hogy megy a lehúzás de ez főleg a fővárosban és környékén igaz. Kicsit rámenősebbnek kell lenni.
Az időjárás kellemes. Kiutazásom előtt attól féltem, hogy reggeltől estig izzadok majd, és ezt folytatom estétől reggelig, de mostanra már az óriási bevásárlóközpontoktól kezdve a legócskább taxiig mindenhol van légkondi, ezért inkább a megfázástól kell félni. Van, hogy pulcsit viszek munkába. A nyár márciustól-júniusig tart, utána jön októberig a tájfun és esős időszak, aztán pedig a nyugisabb „tél”.
Mit együnk?
A gasztronómiai élmények is megtermik saját kalandjaikat. Általában nem túl nagy adagokat esznek, amit úgy reklámoznak, hogy 3 személynek elég szerintem egy európai simán megeszi egyedül. A nagy gyorsétterem láncok itt is megvannak, McDonalds, KFC, Jollibee de van sok távol keleti étterem, koreai, kínai, japán egyszóval nagy a választék.
Itt is igaz, hogy ehetsz jót 60 pesóért, de akár 200 pesót is ott hagyhatsz. Meg kell nézni mire költesz. Az élelmiszer boltokban nagy választékban van zöldség-gyümölcs a húsok nekem annyira nem jönnek be, inkább halat veszek. Minden tele van cukorral, szerintem még a sót is cukrozzák. A sörök jellemzően 0,33-asok.
Normális egészségügy
Az egészségügyi ellátás egész jó. Azért mert a harmadik világ még nem kell úgy elképzelni, hogy a sebészek véres köpennyel és bárddal a kezükben jönnek-mennek a kórház folyosóin. Ha jól tudom akkor évi 10.000 pesoért már lehet eü biztosítást kötni, de ezt ne vegyétek konkrétnak és ezek nem a legjobban felszerelt kórházak.
Persze ha van céges biztosítás az azért jobb helyekre szól, mint a fentebb említett. Oltások közül ajánlott a HEPA A+B és hastífusz. Ezek itt egyébként nem olcsók. Nekem az utolsó HEPA A+B ismétlő 3x annyiba került itt – 18.000 HUF – mint amennyi otthon volt.
Phililiputines
A Phililiputines nem más, mint az angol Philippines és a "nemzetközi" Liliput keveréke. Gondolom sok magyarázatra nem szorul a dolog.
Amikor megérkezel a Fülöp-szigetekre, sok minden szembetűnik, ami más mint otthon - persze ez nem is meglepő ha a világ végére mész másik kontinensre, másik kultúrába. Rögtön észreveszed, hogy teljesen más az emberek arca, olyan amilyet eddig csak a National Geographicon láttál - de nincs kis sárga keret körülöttük ;).
Észreveszed, hogy nagy a páratartalom ami finom lepelként körbevesz, észreveszed, hogy milyen kicsi és lepukkant a repülőtér - pvc padló - észreveszed, hogy bármerre nézel teljesen más a háttér - pálmafák, felhőkarcolók - és észreveszed, hogy sokkal több fülöp van körületted, mint amennyit eddig észrevettél, mert olyan kis kiadásban vannak jelen, hogy fel sem tűnnek. Először azt gondoltam lehet, hogy nyílt nap van a reptéren és ellepték a gyerekek, aztán rájöttem, hogy nem.
Munkahely vagy napközi?
Elég zavaró volt ez nekem, illetve furcsa, de már hozzászoktam. A munkahelyen is sok ilyen hobbit méretűre nőtt ember dolgozik - egyébként nem is tudom a Gyűrűk Urában miért nem ők játsszák a hobbitokat, nem kellett volna semmi trükköt alkalmazni a forgatás során. Fülöp-szigetek hivatalosan is lehetne Középfölde része.
Tehát a munkahelyen is vannak ekkora kiadásban fülöpkék bőven. Eleinte, mikor bementem az ebédlőbe, ahol csak úgy hemzsegnek, és megláttam a sok félszerzetet úgy éreztem magam, mintha nem is egy munkahelyen lennék, hanem egy napközibe csöppentem volna.
Pláne, hogy van egy xbox játékgép is bent és azon elég sokszor játszanak, meg vannak kis hajók, amikbe be lehet ülni enni - van egy asztal középen, meg két pad. Csak álltam és néztem, hogy hova kerültem. Hajók, játék, pici mosolygós emberkék. Kaja után mi jön majd, csendespihenő?
Nem a méret a lényeg...
Amikor azt mondom, hogy kicsik ez alatt azt értem, hogy a nők átlagos magassága 5 láb. Egy láb 30 cm tehát ez 150 cm-t jelent. Egyik helyi sráccal beszélgettem erről és mondta, hogy az Ő csaja 4 láb valahány inch. Teljes hosszában 140 valahány cm lehet talpától a feje búbjáig feje búbjától a talpáig. Mondom ilyen nincs. Persze azért vannak magasabbak is, de az ritkább.
Ezek után nem kézenfekvő azt feltételezni, hogy a kosárlabdának nagy hagyománya lenne itt, inkább valami kókusz hajító versenynek vagy a sakknak. De nem így van. Nagyon szeretnek kosarazni! Van nekik rengeteg kosárcsapatuk is, én nem láttam de gondolom azért oda magasabb embereket válogatnak be. Különben csak akkor lenne esélyük a pályán egy nemzetközi meccsen, ha nem darabszámra, hanem kilóra vagy összmagasságra állnának fel a csapatok. Mondjuk még így is jamaikai bobosokról szóló film jut eszembe.
Előfordult már olyan, hogy álltam a sorban, lassan én következtem a pénztárnál, gondoltam ideje előszednem a pénztárcám. Nos miközben hátranyúltam, hogy kihalásszam a farzsebemből - felelőtlen mozdulat volt - lekönyököltem egy mögöttem álló csaj fejét és nem gyerek volt! Felnőtt nő - múltkor mondjuk egy gyereket is lekönyököltem, akkor csak az oldalzsebembe nyúltam, hiába veszélyes fickó vagyok.
Azoknak, akik szeretik a kalandot
Az, hogy kinek mennyire tetszik a hely és az életmód természetesen nagyon változó. Ismerek olyat, aki két hétre jött ki és itt ragadt vagy éppen most tervezi, hogy átköltözik ide otthonról. Ismerek olyat is, aki nagyon szabadulna pedig a város legmenőbb helyén lakik. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a kalandot, kocsi tetején utazni, tengerparton sütkérezni, egzotikus ételeket enni, amiről ránézésre nem tudod megmondani, hogy micsoda. Mesélni valód biztos lesz mikor hazamész.
Egy szó mint száz, aki idejön készüljön fel az újra, érdekesre, izgalmasra, szépre, igénytelenre, csúnyára és az egeket verdeső korrupcióra és rendezetlenségre is. Itt tényleg van minden, a folyó egyik partján felhőkarcolós szórakozó negyed, a másikon pedig a folyóban meztelenül fürdőző kisgyerekek, akik talán egy hónapban annyi pénzből élnek, mint amennyit mások elisznak egy este a túlsó parton.
Ha bővebben is szeretnétek olvasni a Fülöp-szigetekről, akkor látogassatok el Marci blogjára!
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Lecserélnéd-e a neved a boldogulásért?
A szüleim imádkoznak, hogy ne sikerüljön
Határátkelés Magyarországon belül
Meglepő irányban hagytam el az országot
Kényszeremigránsok vagyunk mi is
Nem volt kétség: visszamegyünk
Itt nagyon sok minden nem egyértelmű
Nem tudok azonosulni a hazámmal
Úgy érzem, nem itt van a helyem
Gyönyörű nők és kolduló gyerekek
Utolsó kommentek