Nagyon érdekes és pozitív írást kapott a blog Bulgáriából. A szerzője, BalkanStar szerint az ország sok mindenben nagyon hasonlít Magyarországhoz, ezért szerinte érdemes erre nekiindulni, hiszen könnyebb a beilleszkedés. Következzen az írás, utána pedig kíváncsi lennék, szerintetek is ez-e a jó irány.
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
„Az én történetem dióhéjban a következő: otthon rendkívül jó állásom volt nekem is és a feleségemnek is, de az élet úgy hozta, hogy egy nap a főnökeim (akik nem magyarok) kitalálták, hogy a cégcsoport bulgáriai részének eredményét fel kell hozni európai szintre és erre a feladatra én lennék a legmegfelelőbb.
Mivel már régóta terveztük a feleségemmel, hogy elhagyjuk az országot, úgy döntöttem, hogy elfogadom. Soha sem gondoltuk volna, hogy pont Szófiába, a Balkán közepére mennénk, de mivel Budapestről röpke 8-10 óra az út kocsival, repülővel pedig hazafelé egy időugrás (15 perc), idefelé 2 óra, ráadásul egy uniós főváros, külföldi élet próbájának megéri. Ennek már lassan 2,5 éve és meg kell, hogy mondjam, az utóbbi 2 évben nem is bánom, hogy nem vagyok otthon.
Én munkára jöttem ki, de a feleségemnek is kellett itt állás. Sikerült is neki még Magyarországról szereznie, tehát már ő is úgy érkezett ide, hogy van hova. Emiatt sajnos nem tudok pontos útmutatót adni, hogy itt hogy mennek ezek a dolgok, minket a hr-es kollégám elvitt egy hivatalba (ami az otthoni adóhivatalnak felel meg, de itt nemcsak adó, hanem tb ügyekkel is foglalkozik), ahol be kellett mutatni a munkaszerződésünket és megkaptuk az un. EGN számot. Ez itt a TB, az adó és mindenféle célú azonosítási számod, enélkül nem is létezel itt.
Ezt követően elmentünk a rendőrségre az itteni lakcímünkkel (sima albérleti szerződés is jó), munkaszerződéssel és EGN számmal, befizettünk fejenként 10 vagy 15 levát és egy hét múlva mentünk a tartózkodásiért. Házaspároknak anyakönyvi kivonat is kell, ha angol nyelven is van, akkor fordítás nem kell hozzá.
...és akkor a bürokrácia
Innentől viszont elkezdődött a kanossza-járás a bürokrácia útvesztőjében. Otthon OTP-számlánk volt, gondoltuk, hogy itt is náluk nyitunk számlát. Negyedik nekifutásra sikerült. Külön műsorszám volt, mire sikerült elérni, hogy Mastercard-ból ne a hitelkártyát adják, hanem a betéti típusú kártyát.
Ezután jött a mobiltelefon. Mivel külföldiek vagyunk, csak úgy akartak velünk szerződni, hogy előfizetésenként 500lv-t (kb. 70000 forint) leteszünk kaucióként, amit 1 év után visszaadnak kp-ben. Nem lebeszélni, nem jóváírni, hanem 1 év után visszaadják. Nehezen, de ezt is sikerült leküzdeni, azóta a feleségemmel ingyen beszélünk egymással és a havi számla ált. 50lv összesen. Sikerült második nekifutásra internetet is szerezni a lakásba, árban 30lv havonta, 40/20Mbit.
Lakás
Mi céges lakásba jöttünk, de pár hónap után úgy gondoltuk, hogy jobb nekünk egy saját, mint a cégest időnként megosztani más, külföldi kollégákkal. Albérletek mindenfélék vannak, gyakorlatilag csak a rá szánt összeg szab határt. Külföldinek jobban szeretnek kiadni, mint bolgárnak, mert egyrészt többet lehet elkérni, másrészt pedig a bolgárok csak lepusztítják a lakást. Ezt a mi lakásunk tulajdonosa mondta...
Mi ügynökségen keresztül vettünk ki lakást, a kaució ált. 1 hónap, de az ügynökség jutaléka 1 havi lakbér, amit felesben fizet a kiadó és a bérlő. Cserébe bolgár és angol nyelvű a szerződés és némelyik ügynökség garanciát is vállal, hogy a tulaj nem rakja ki a bérlőt, ha éppen egy olyan kósza gondolata támadna...
Bolgár nyelv
Az igazság az, hogy valójában, ha a megfelelő angoltudás (esetleg német) megvan, Szófiában nem kell tudni bolgárul. Mi ugyan 2 évig tanultuk a nyelvet, de sajnos hiába szólnék bolgárul, nem gondolják, hogy beszélem és ezért nem is akarják megérteni. A bevett gyakorlatom már, hogy én angolul mondom és bolgárul válaszolnak. Angolul gyakorlatilag mindenki ért, az egyik szupermarketben például a 60-70 év közötti pénztáros hölgy olyan angollal válaszolt, hogy azt hittem hirtelen Oxfordba kerültem.
Ha már elérkeztünk a bevásárláshoz, akkor szólnék pár szót az árakról is. Gyakorlatilag minden ugyanannyiba kerül, mint Magyarországon, kivéve talán az arányok egy kicsit mások. Ami itt 1 lv-ba kerül, az nem az otthoni 145 forintnak felel meg, hanem kb. 100-nak.
A "luxus" jellegű dolgok itt is sokkal sokkal többe kerülnek, mint az alap dolgok, de ami alapnak számít, azt mindenki, még a nagyon szegény nyugdíjasok is meg tudják venni a boltban.
Néhány példa a bolti árak közül:
- Tej >> kb. 2 lv / liter
- Kenyér >> 0,5-2,5 lv minőségtől függő
- felvágottak >> átlag 1-2,5lv / 10dkg.
- csomagolt bacon >> 3lv / 250g
- szénsavas üdítők >> 2-2,5 lv / 2,5 liter
- 100% narancs >> 2,5 lv / liter
- sör >> Heineken - 2lv / doboz, bolgár sör - 1-1,5 lv / doboz (fél literesek)
- csirkemell >> 7-8 lv / kg
- csirkecomb >> 5-6 lv / kg
- marhanyak >> 8-10 lv / kg
- hátszín, felsál >> 14-20 lv / kg
- csülök >> 7-8 lv / kg
- sertéscomb >> 7-8 lv / kg
A kínálat szinte teljes mértékben ugyanaz, mint Magyarországon, a globalizáció alól Bulgária sem kivétel.
Pár gondolat az országról és a lakóiról
Bulgária gyönyörű ország, minden megtalálható, ami otthon nincs - kivéve talán a sivatagot; van tengerpartjuk, vannak magas hegyek hófödte csúcsokkal. Az egyetlen gond, hogy nem egyszerű eljutni ide. Az infrastruktúra messze le van maradva az otthonihoz képest.
Szófia - tengerpart (Burgas) távolsága 400km, mindössze 240km autópálya van, az is két részletben: Szófia - Stara Zagora kb. 200km és utána Burgas előtt 40km-el indul az újabb pálya. Ez így nem tragikus, de 4 óra volt a legjobb időm egy irányban, éjszaka, nappal ez min. 5 óra úgy, hogy az autópálya kivételével nagyjából betartva a sebességhatárokat.
Ennél sokkal nehezebb eljutni mondjuk a hegyekbe, hacsak nem egy ismert síparadicsomba akar az ember menni. Mi elmentünk egy hosszú hétvégére a Rodope hegységben található Trigrad városába, több, mint 7 óra volt az út, pedig nem mentünk többet 200km-nél, de a leghosszabb egyenes szakasz a hegyekben nem volt több 50 méternél.
Viszont ha egyszer eljutsz a célhoz, azt mondod, megérte. A Fekete-tenger csodás, nyáron meleg, mélyebb vizeknél hűvös, csodás homok a tengerparton, tiszta víz, sós, de nem kell azonnal zuhanyozni, ha kijöttél a vízből (sőt, nem is kell), megéri, akár csak nyaralni is eljönni ide.
A hegyekben csodás a levegő, erdők ameddig a szem ellát, síliftekkel (gondolás) nyáron is fel lehet jutni pikk-pakk 2000 méteres magasságokig és onnan még van felfelé, gyalog. Rengeteg barlang van még, szebbnél szebbek - mi eddig 7 barlangba jutottunk el, de van még bőven felfedezni való.
Ha itt valaki nem talál magának szabadidős elfoglaltságot, akkor az nem is akarja elfoglalni magát, nem is akarja megismerni a helyet.
Vendégszerető bolgárok
Amit még feltétlenül kiemelnék, hogy itt a belföldi turizmus valóban az, amit jelent. A bolgárok is rendszeresen utaznak mindenfelé az országukban, emiatt a szállás és a szolgáltatások árai is igen kedvezőek, nem olyanok, mint az egy-nyarunk-van-meggazdagodni című balatoni lángosos története.
A bolgár társadalom rendkívül hasonlít a magyarhoz. A bunkó itt is bunkó, az újgazdag bunkó itt is az, sőt!!, de a legtöbb bolgár ember rendkívül nyitott és vendégszerető. Szófiában ez annyira nem mutatkozik meg, de vidéken teljesen más a helyzet. Néha nem tudom biztosan, hogy Pekingben vagy Szófiában vagyok-e, amikor a szembejövő elém köp a járdára, ellenben például Etropoleban a vadidegen pék megkínál az utcán a frissen sült portékájából.
Közlekedés
KRESZ itt is van, azonban csak azt a passzust ismerik belőle, amelyikben az van, hogy a nagyobb-gyorsabb-drágább autónak van elsőbbsége, pláne, ha a sofőrje még meg is van győződve róla, hogy az egy sávos úton ő nyugodtan mehet a középsőben, a szembe jövők (busz is) majd félreáll, amíg ő elhalad.
Legjobb példa erre, amikor a tengerhez mentünk, a szófiai utolsó lámpánál mellettem állt egy stuttgarti csúcsmodell limuzin és a végén hamarabb értem Burgasba, mint ő. A nem autópálya szakaszon minden falu elején utolértem amíg a rendőrrel "beszélgetett", majd a falu végén visszaelőzött és ez így ment egészen Burgasig...
A parkolás sem jelent nagy gondot senkinek, úgy parkolnak, hogy vagy ahogy sikerül vagy éppen, ahogy kényelmes, ha a villamos nem tud haladni, akkor majd az utasok gyalogolnak tovább. A tömegközlekedés Szófiában elég jól szervezett. A jegyet simán meg lehet venni a sofőrnél, 1lv a buszon is, akárcsak a pénztárban. Napijegy 4lv, egy havi mindenre jó bérlet 50lv.
Érdekesség, hogy rengeteg buszjárat jár 60%-ban azonos útvonalon, a főutakon így szinte percenként jön egy busz, amivel 4-5 megállót lehet menni anélkül, hogy pl. 20 percet kellene várni az adott buszra, viszont így már simán át lehet szállni egy másikra, amelyik a célhoz visz. Ellenőrök ritkán, de vannak, hasonlóak a bkv ellenőrökhöz, de valamelyikük mindig beszél idegen nyelvet.
Mindennapi élet
Bátran ki merem jelenteni, hogy az itteni életszínvonal már az otthoni előtt jár. Egy itteni 1000lv havi fizetés sokkal sokkal többet ér, mint otthon egy 145ezres. Ennyiből kényelmesen ki lehet fizetni a rezsit, lakbért, élelmiszereket, öltözködésre, szórakozásra, utazásra sokkal több jut, mint egy ugyanekkora otthoni fizetésből.
Nyilván mindezek a józan ész határain belül, ennyiből itt sem lesz senkinek sem 3 betűs bajor kocsija, nem fog nyaranta az Indiai-óceánnál nyaralni, de tisztességesen meg lehet élni ennyiből. Itt is államosították a manyupokat. Ellenben itt ortodox módon drasztikusan csökkent az államadósság ezt követően és az emberek közel sincsenek annyira felháborodva ezért, mint otthon.
Az itteni elvonás a bruttó jövedelmekből nem lépi át a 30%-os határt, cserébe az otthonihoz képest töredéknyi állami gondoskodásra számíthatnak az emberek.
A mentalitás meglehetősen patópáluras. Általában semmi sem sürgős, mindenre mindig ráérnek, nem egy kapkodós nép a bolgár. Mindig és mindenben annak van igaza, aki hangosabban beszél. Minél hangosabb, annál jobban igaza van az illetőnek. A vita hevében a végletekig képesek elmenni és itt nem tettlegességre kell gondolni, hanem arra, hogy egy olasz falunak is lenne mit tanulnia.
Nem szeretnék mérleget vonni Magyarország és Bulgária között, mert sokáig lehetne sorolni, hogy mi a jobb és mi a rosszabb, de semmi haszna nem lenne. Bulgáriának van egy olyan varázsa, hogy úgy érzed magad, mintha visszamennél 30 évet az időben otthon, pláne igaz ez Szófiára és a panelrengetegjeire.
Amennyiben valaki külföldi folytatásban gondolkodik, szerintem ez az irány a legjobb kipróbálni, mert itt nem olyan, mint pl. nyugaton, hogy belecsöppensz egy teljesen más világba, itt nem számítasz "totál kezdőnek", ha az otthoni "rutinod", dörzsöltséged megvan, akkor sokkal könnyebben megtapasztalod, hogy milyen idegenben élni. Arról nem is beszélve, hogy ha nem jön be a számításod, akkor úgy tudsz hazamenni Magyaro-ra, hogy nem fogod azt érezni, mint pl. ha Londonból jössz vissza, hanem, hogy "nyugatra kerültem"...
Végezetül pedig amit már sokan, sokszor leírtak előttem, az Bulgáriára is érvényes: Itt nem te vagy otthon, de ha be akarsz illeszkedni, megteheted, a lehetőséged megvan rá, azonban soha nem szabad elfelejteni, hogy te itt akárhogy is, de Magyarországot, a hazádat képviseled és rajtad keresztül alakul ki a helyiekben egy kép a magyarokról!”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Nem akartuk elfogadni a helyzetet
Beilleszkedni Franciaországban
Egy veterán határátkelő tanácsai
Rejtői kalandok egy egzotikus országban
Tudtam, hogy nekem is mennem kell
Mindennap sírva telefonáltam haza
A szívem miatt költöztem Romániába
Utolsó kommentek