A tegnapi jó kis kirándulós dublini poszt után ma kicsit keményebb történet következik. Főszereplője (és szerzője) Tamás, aki tavaly ősszel döntött úgy párjával, hogy elég volt és megpróbálkozik Németországban felépíteni az életét. Hogy milyen sikerrel? A posztból az is kiderül.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Mi egy fiatal pár vagyunk, a párom 29, én most 24 éves vagyok. Tavaly októberben döntöttünk úgy, hogy elég volt Magyarországból, annak ellenére, hogy jónak mondható állásunk és fizetésünk volt, amiből megéltünk, de félre semmit nem tudtunk tenni.

A végére éppen annyi pénzünk volt, amennyivel útnak indultunk, pedig soha nem herdáltuk. Még időben elhagytuk Magyarországot, hogy szerencsét próbáljunk Németországban.

A párom több éven keresztül tanult németet, én mindössze a döntés pillanatától kezdve kezdtem el tanulni, így nem komoly, de minimális nyelvtudással vágtunk neki.

Három hét alatt kellett mindent lezárni

A nyár végén kezdtük el nézni a lehetőségeket, hogy hova tudnánk menni, ahol van egyből lehetőségünk lakni és dolgozni is. Végül rátaláltunk egy közvetítőcégre, ami Regensburg városban McDonalds-munkát ajánlott szállással együtt.

A papírmunka és a felvételi elbeszélgetés után közölték, hogy 3 hét múlva kezdhetünk dolgozni kint. Mondhatni elég rövid idő maradt itthon mindent lezárni és útnak indulni.

Annak ellenére, hogy biztos volt a közvetítő cég és aláírt szerződést kaptunk kézhez, félve indultunk ki. A kiérkezés után szembesültünk azzal, hogy a szállás egy társasházban van, ahol egy lakásban rajtunk kívül még 6 ember lakik.

Két ember egy 20 nm-es szobában, természetesen nem németek, hanem külföldiek, így elsőre nem ment zökkenőmentesen a beilleszkedés.

Lekezelően bántak velünk

Ami a munkát illeti, mivel soha nem dolgoztunk még McDonaldsban, ezért igen meglepő volt. Hétvégén, ünnepnapokon és főként éjszaka is kellett dolgozni. Ehhez párosult, hogy a komoly hierarchiai viszonyoknak következtében a szintén külföldi főnökök irányítottak minket elég lekezelő stílusban, ami a 7 hónap ott dolgozott idő alatt mit sem változott a végére sem.

Tudtuk, hogy nem ez a végcél ezért elkezdtünk új munkahely után nézni. Mivel a munkaadó albérletében laktunk ezért míg nem találtunk új lakást, nem lehetett új munkahelyünk sem.

Csak a puszta falak voltak

Mivel a nullához közelít annak az esélye, hogy egy ilyen "alacsony" fizetéssel rendelkező külföldi pár privát embertől vagy ingatlanos cégtől ajánlott lakást béreljen, ezért a városi ingatlanirodához fordulva 3 hónap várakozás után kaptunk egy teljesen új lakást, egy gyönyörű helyen, amit bérelhetünk, ameddig csak tudjuk/ szeretnénk.

Csak puszta falak voltak, így mindent magunknak kellett megvenni, hogy élhetővé tegyük, de jobb érzés volt kint spórolt pénzből mindent megvenni, mint sok éves hitelre vásárolni, ahogyan az Magyarországon szükséges egy fiatal párnak.

Ahogy jött az új lakás jött az új munkahely is, amely a BMW regensburgi gyára. Több pénzért, kevesebb stresszel, normális munkabeosztással.

Már van lehetőségünk gyereket vállalni

Visszagondolva is osztom azt a véleményt, hogy nyelvtudás nélkül ne induljon útnak az ember, annak ellenére, hogy lehet úgy is boldogulni, csak sokkal nehezebb.

Jó irányba halad már az életünk és nem vágyunk vissza Magyarországra, mert így van már lehetőségünk összeházasodni és gyermekeket vállalni. Így hát azt ajánlom mindenkinek, aki gondolkozik rajta, hogy merjen belevágni, mert jobb élet van a határátkelőn túl.”

Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

Olvass és szólj hozzá!

Dublin, te csodás!

Túl gyorsan hullott az ölembe a lehetőség

Már az ételek megvásárlása is gondot okoz

Bukarest, kóbor kutyák és topmodellek

Kicsi és baromi unalmas

Úgy döntöttem, kockáztatok

Nem kevésbé vagyok magyar, mint izraeli

Londoni kalandok hat lépésben

Egyedül dönteni egy ismeretlen országban

Rabszolgaélet volt, de kellett a pénz

Ott álltam pénz és állás nélkül, elváltan

Félünk kiállni a jogainkért

Visszatérnek a tehetséges magyarok?

Belefásultam, összepakoltam

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)