Zoli már tudja, hogy megy, azt is tudja, hogy Angliába, azt viszont még nem, hogy inkább Londonba menjen, vagy jobb lenne a vidéket választani. Miközben ebben is kéri a segítségeteket, elmeséli azt is, hogyan jutott idáig. Akad az írásban jó pár megfontolandó gondolat.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Vége volt a fősulinak és jöhet egy régóta dédelgetett álom megvalósítása, mert hogy valahogy már gyerekkorom óta mehetnékem van, irány külföld. Angolosként és a könnyű elérhetőség miatt irány Nagy-Britannia, és ott is London, mivel ott viszonylag könnyebben lehet nekiindulni, mint máshol.

"Valahogy" szerencsém volt, a pozitív attitűd szerintem nagyon sokban hozzájárult ehhez, mert a szállás és az ott megismert emberek is remek volt, melóm pár nap után szintén volt, nagyon jól éreztem magam. Egy darabig, merthogy itthon maradt valaki. Megismertem egy lányt, akivel tartottam a kapcsolatot és egyre jobban elhatalmasodott rajtam a szerelem illúziója.. :)

Kb. 5 hónapot voltam kint, mondhatom életem egyik legjobb időszakát töltöttem ott, én ennek ellenére hazajöttem. Találtam melót, közben persze az illúzióról kiderült, hogy mi is, ez a mellékszál itt véget is ér.

A rendes élet illúziója

Szóval dolgoztam, egyik helyről el, át egy másikra. Próbálkoztam a szokásos karrierépítős életet élni, kisebb-nagyobb sikerrel ment is. Új kapcsolat, összeköltözés, családtervezés, stb, stb. Közben ment továbbra is a karrier, biztonság, család, anyagi javak halmozására tett kísérletek, stb., szóval a "rendes" élet illúziójának kergetése.

Március óta munkanélküliség, ”lehetőségek” mint mindig, most is vannak. Realizálódni mondjuk egyik sem akar... :) Elgondolkozás ellenben van, mégpedig azon, hogy vajon az okok közül nem-e az a leghangsúlyosabb, hogy a világ visszajelzésein keresztül én akarom-e lerugdosni önmagam erről az útról.

Szóval mennem kell, tapasztalni, tanulni, megélni dolgokat, adni és kapni. Igen, biztos itthon is lehetne így, talán, nem tudom... Magamon és a környezetem is változtatnom kell, arra jutottam, úgy gondolom, hogy az utóbbi segíthet az elsőn is. A ”mennem kell” érzésből lassan ”megyek” lesz/lett.

Ha érdekel a teljes poszt, gyere a blog új oldalára!