Ma tulajdonképpen egy kalandos történetet tárok elétek. Legalábbis nekem Jane történetét olvasva végig ez a jelző visszhangzott a fejemben. Sztorija valójában egy olyan ember története, aki feladva a viszonylag biztos magyarországi megélhetést a semmiből építi fel újra az életét és talán kicsit önmagát is. Íme!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

2009 áprilisától élek Londonban. Egy baráti pár meghívására jöttem ki, azzal a céllal, hogy otthagyjam a magyarországi munkahelyem és betekintést nyerjek a „nagyvárosi” életbe. Tiszántúli kisvárosban nőttem fel.

Tinikoromtól megvoltak a céljaim, melyeket szerencsésen meg is valósítottam: nyelvvizsga, diploma, jó állás, lakás (hitelből), kocsi... Egyedül az „igazi” párkapcsolat hiányzott az életemből.

A könyvelői állásomat nagyon szerettem, de a ledolgozott 8 év utolsó időszakában már éreztem, hogy nem itt a helyem, nincs társam és unalmasan repül az idő felettem. Ekkor jött az ötlet a több éve kint élő barátaimtól, hogy jöjjek ki, lássak világot, ismerkedjek, „mi bajom lehet?”.

Első lépés: szobalány

Náluk laktam két hónapig (mini stúdió lakás!), mindenben segítettek, így szinte semmibe sem került a kiköltözésem. Szerencsére két munkanap elteltével találtam is állást, egy ötcsillagos szállodában szobalányként sikerült elhelyezkednem. Nagyon boldog és büszke voltam magamra, és nem zavart, hogy pénzügyes diplomával, angol nyelvtudással „csak ez jutott”.

A szállodában csak lengyel, magyar és román hölgyek dolgoztak szobalányként. Az első 3 munkanapot csak akkor fizetik ki, ha legalább 3 hónapos szerződést kötsz. Ezt többször is említették, nem csak az ügynökségen, hanem a szállodában is. Pár nap meló után tudtam, hogy miért. Iszonyatosan kemény munka a szobalányság, soha nem gondoltam volna, és azóta is tisztelem-becsülöm azt, aki így keresi a kenyérre valót.

A munka: napi 8 óra, max. 18 szoba (fürdőszobás). Kezdetben egy romániai magyar nénivel (55 év körüli) dolgoztam, tanultam a szakma fortélyait, illetve a szobalányok bevett cseleit: minél hamarabb minél tisztább(nak tűnő) munka.

Egy szobáért a mindenkori minimálbér arányos részének a felét fizetik, a teljes minimálbért akkor kapod meg, ha megvan a napi 18 szoba. Heti két szabadnap jár, általában hétfő és kedd, de minden hónapban adnak minimum egy hétvégi napot. A betanulás alatt ötről folyamatosan növelik a napi szobaszámot. Én a napi 12-ig jutottam a majd 3 hét alatt.

Próbáltam helytállni, de nem sikerült teljesen, a housekeeper-ek (a takarítók munkáját ellenőrző főnökök) folyton azzal nyaggattak, hogy nagyon szépen takarítpk, de bazi lassan. Egyikük Csipkerózsikának hívott (azaz Sleeping Beauty). Közben allergiás lett mindkét kezem, vagy az ágybogaraktól vagy a tisztítószerektől, és nagyon ott akartam őket hagyni.

Második lépés: szendvicskészítés

Így aztán mindennap jelentkeztem más állásokra (felszolgáló, pultos), szabadnapjaimon interjúkra jártam, és három hét elteltével sikerült is jobb állást kapnom.

Felvettek egy Food Service Assistant munkára, ami szendvics- és salátakészítést, kasszázást és kiszolgálást jelentett. Nagyon örültem neki, mennyországnak tűnt a hoteles állás után.

Az első teljes havi fizetésemből sikerült kivennem egy szobát (4-es zóna) Észak-Nyugat Londonban (400 font / hó – 5 szoba, 5 lakó, 2 fürdő), ahol az első pár napban azt hittem, Lengyelországban vagyok. Rengeteg lengyel lakik ezen a környéken... is.

A keresett bérem éppen elég volt az otthoni hitelre, a szobámra, a bérletemre és szinte semmim sem maradt. Heti 35 órát dolgoztam, ezért is volt kevés a fizetésem. Folyamatosan jelentkeztem részmunkaidős állásokra, de még csak válaszra sem méltatott senki. Sokat gondolkoztam, hogy ugyanez van otthon is, dolgozik az ember és hóvégére nem marad semmi, tehát mit is keresek én itt? Se barátom, se családom, se pénzem...

Próbáltam ismerkedni magyar srácokkal, de mindegyikkel volt valami probléma (rossz fog, depresszió, csak „annyit” akart...). Ezek után ott tartottam, hogy feladom és hazamegyek a fővárosba. Az egyik ismerkedős honlapról szerzett „barátom” mondta akkor, hogy rossz helyen lakom. Ez szöget ütött a fejembe, és elkezdtem Nyugat-Londonban szobát keresni. Sikerült kivennem egy mini „lakást”, ami inkább boxroom + zuhany, WC volt, de nagyon élveztem, hogy nem kell osztoznom a mosdón többé és benn lakom Londonban (2-es zóna).

London 6 zónából áll, a bérletet is eszerint lehet megvenni. Sokan szerintem ott hibáznak, hogy kiköltöznek Észak- vagy Kelet-Londonba, olcsó szobába (?!), tíz lakótárssal, majd napi 3 órát töltenek utazással és minimum 150 fontot a bérletre. Abszolút nem éri meg.

Harmadik lépés: mellékállás egy kávézóban

A belvárosi lakásommal egy időben (öt hónappal a megérkezésem után) sikerült egy libanoni kávézóban másodállást szereznem, heti 4 alkalommal jártam pultozni (6-tól 11-ig este), itt találkoztam 3 magyarral is. Nagyon örültem nekik, rendesek voltak nagyon.

Szeptemberben végre volt annyi pénzem, hogy megvehettem az első repülőjegyem haza karácsonyra, ami leírhatatlan élmény volt a „nincs rá pénzem” korszak után. Illetve megtaláltam a hazatelefonálás eszközét, a Lebara-kártyát, amivel földi vonalat 1 penny / percért lehet hívni. (A családomnál nincs internet, így Skype sem.)

Kezdtem embernek érezni magam, fizetve voltak a számláim, nemcsak kajára, de ruhára is jutott pénzem és a heti telefonálások miatt már nem is éreztem egyedül magam. Itt, a nyugat-londoni városrészben havonta volt magyar buli, amire új magyar barátaimmal eljártam kikapcsolódni, beszélgetni, táncolni.

Az őszi alkalmával találkoztam jelenlegi párommal! Épp akkor adtam fel magamban a rendes párkapcsolat utáni vágyakozást. Hétvégente találkoztunk, ő Londonon kívül lakott és hogy minden területen helyt álljak, heti 3 alkalomra csökkentettem a másodállást. Tökéletesen boldognak és elégedettnek éreztem magam.

Negyedik lépés: iskola

A közös jövőt tervezgetve döntöttem úgy, hogy most már jó lenne egy irodai állás, így februárban beiratkoztam egy könyvelői suliba. (Magyar iskolai papír tapasztalatom szerint nem elég.) A tanárral volt interjúm, kérdezett, hogy mit hova és hogyan könyvelnek, majd javasolta a 3-mas szintet (4 szint van + 1 vizsga és itt is mérlegképes könyvelő lehetek!)

Heti 2 alkalommal volt suli, a meló után vagy a suliba, vagy a másodállásba rohantam, plusz hétvégén párkapcsolat, tanulás és májusra kidőltem. Voltam a körzeti orvosnál, itt ő a minden! Interneten lehet megkeresni a lakásodhoz legközelebb eső GP-t (General Practise), azaz körzeti orvost, bemész, igazolod, hogy itt és itt laksz (elég egy névre szóló számla), majd telefonon időpontot kérsz – persze ezt is csak adott időpontban.

Szóval végkimerülésen voltam, tudtam, hogy valamiről le kell mondjak, nem vagyok már 20 éves és normális alvás nélkül senki sem bírja sokáig. A sulit csak a másodállásban megkeresett pénzemből tudtam fizetni (300 font / hó), viszont képtelen voltam két helyen dolgozni egyszerre és a sulit is normálisan elvégezni, ha egyszer már elkezdtem. Éjfélkor feküdtem, 6-kor keltem... 22-es csapdája.

Ekkor mondta a barátom, hogy költözzem hozzájuk (20 mérföldre Londontól, négyen egy kétszobás lakásban), és akkor egy fizetésből kijövök. Nagyon szép környék, igazi angol épületekkel, parkokkal, kevés bevándorlóval és londoni árakkal. :)

Júliusig minden tárgyból sikeresen levizsgáztam. Közben ezerrel küldtem az önéletrajzokat, hátha így, angol könyvelő iskolával már könnyebben elhelyezkedem egy irodában. Sajnos nem így lett.

Ötödik lépés: a hotel

Közben a barátom is munkahelyet váltott, így úgy döntöttünk, visszaköltözünk Nyugat-Londonba, itt több a lehetőség. Sok munkáltató veszi figyelembe, hol laksz (5 mérföldes körzetben vagy sem) és ez alapján dönt.

A páromnak pár nappal később sikerült munkát találnia, egy szállítmányozó cégnél (erről is írhatnánk egy regényt) helyezkedett el sofőrként. Én meg kajtattam tovább az irodai meló után, ugyanis még mindig food service-esként éltem. Kerestem a másodállás lehetőségét is, így jutottam el a Sloane Square-i hotelbe, ahol szombati szobalányokat kerestek.

A menedzser megkérdezte, miért elég nekem, ha csak szombatonként dolgozom, mire elmeséltem a történetem, a végzettségem, otthoni tapasztalatom, illetve az itt elvégzett iskolát... és hogy munkahelyet váltanék, de az csak hétfőtől péntekig van, szóval kellene egy kis plusz, és jól jönne a szombati szobalány-pénz.

Nagyon kedves középkorú igazi angol hölgyet ismertem meg személyében, és már hazafelé úton hívott is, hogy tulajdonképpen neki egy könyvelő is kellene, és hogy az érdekel-e, mert akkor takarítani nem engem vesz fel. Majd kiugrottam a bőrömből örömömben. Azóta is dolgozom nekik és pár hónap után nagyon szép referenciát is kaptam tőlük (ami itt néha többet ér, mint bármilyen iskolai papír).

Hatodik lépés: pénzügyes adminisztrátor

Tavaly nyáron aztán sikerült irodai állást kapnom (minimum 20-30 interjú után), pénzügyes adminisztrátorként alkalmaztak! Nem a végcél, de nagyon jó érzés, hogy annyi sok minden és két év fizikai meló után végre újra irodai munkás lehetek. :) A fizetésem annyi, mint régen két állásból (1345 font nettó), ami a mostani viszonyokhoz képest nem rossz.

Az árak itt is szépen kúsznak felfelé, leginkább a lakhatási, utazási költségek emelkedtek, de az élelmiszereknél is tapasztalható bújtatott áremelés. Például régen 10 mini csokiszeletet vettem 1,15 fontért, most is ugyanennyi, de már csak 8 darab van benne...

A londoni letelepedéshez szükséges dolgok listája

* Angol nyelvtudás (minimum alap), enélkül már nem érdemes idejönni, hiszen annyi a bevándorló (volt gyarmatokról, akik beszélik a nyelvet), hogy enélkül esély sincs munkához jutni

* Pénz (min. £ 1500 - £ 2000), szobaárak havi £ 400-tól, plusz 1 hónap deposit, plusz bérlet (két zónás havi 84 font), telefon havi 15-20 font, internet havi 15-20 font, étel napi 3-5 font

* Laptop, lehetőleg wifi-s

* Kártyafüggetlen mobil

* CV (angol elvárásoknak megfelelő, az interneten lehet találni mintákat) és egy cover letter (kísérő levél), jól megszerkesztve, néhol kiszínezve. :)

* Megalkuvási készség (mindegy milyen iskolám, tapasztalatom van, én itt egyelőre csak egy szegényebb uniós ország bevándorló polgára vagyok)

Hasznos honlapok

* gumtree.com (állások, lakások, szobák, ingyen elvihető holmik)

* jobseekers.direct.gov.uk (munkaügyi központok állásai)

Én ezzel a két honlappal találtam a munkáimat illetve a lakhelyeimet.

Van jövőképem, jelenleg plusz két állást vállaltam hétköznap estékre (irodai takarítások), hogy összegyűjtsem rá a pénzt, és ha sikerül, újra jelentkezem!

A lényeg: ne adjuk fel, csak pozitívan előre!"

Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

Olvass és szólj hozzá!

Egyedül dönteni egy ismeretlen országban

Rabszolgaélet volt, de kellett a pénz

Ott álltam pénz és állás nélkül, elváltan

Félünk kiállni a jogainkért

Visszatérnek a tehetséges magyarok?

Belefásultam, összepakoltam

Nem vagyok kormánymegbízott, csak szeretem a hazám

Utána kezdődött a rémálom

Ott álltam két semmit sem érő diplomával

Hogyan (és hogyan NE) keressünk állást Ausztriában?

Luxemburg, te drága!

Élet a világ tetején

Segítség! Merre induljunk?

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)