Nemrégiben (na jó, van annak már pár hete) az egyik poszt után felvetettem, hogy akinek van kedve, írja meg, hogyan telik egy napja. Akkor is azt gondoltam (mint most is), hogy annak, aki például azt fontolgatja, hogy elmegy egy hajóra dolgozni, hasznos lehet tudni, mennyit és hogyan kell dolgozni az óceánon. Ma egy ilyen írás következik, Eszter tollából, aki ráadásul több beosztásban is dolgozott, így aztán igazán átfogó képet ad. Arról nem is beszélve, hogy most egy franciaországi szállodában keresi a kenyerét. (A képek illusztrációk.)

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Egyből háromféle munka felől tudom megközelíteni a dolgot, mind a háromban én dolgoztam, saját tapasztalat, hotel/ vendéglátáson belül...

A hajón

Egy nagyon nagy cégnél dolgoztam, ahol több száz magyar dolgozik, 26-27 hajóval képviselik magukat Európában, szinte mindegyik folyón. Kérem, senki ne keverje / hasonlítsa össze a folyami hajót a tenger- / óceánjáróval munka szempontjából. 2004-ben kerültem ki, akkor még könnyű volt, most már csak úgy megy, ha valaki ismerőse vagy, vagy valaki beadja a papírokat stb.

Én három embert vittem ki anno, kettő az ismerősöm volt, és egy lányt ismeretlenül. Beadtam a papírjait, egy hét múlva hívták is, aztán egyszer találkoztunk, mondott egy köszit, és azóta se semmi, már több éve. Mindegy, nem is ez a lényeg.

A hajón a következő feladatkörök lehetségesek: szobalány, felszolgáló, báros, animátor, szakács, szakácssegéd, mosogató, hajóskapitány, matróz, hajó menedzser, azt hiszem ez a megnevezése annak, aki a hotelszemélyzetért felelős. A hajón a kabinok, egy étterem, egy bár, némelyiken könyvtár, szoli, szauna található.

Szobalányságom

Ezek közül én az első háromban tevékenykedtem: az első hajómon / 140 fő/, fél évig voltam szobalány, munkamenetem a következő volt: reggel 8-kor keltem, a többi szobalánnyal együtt, fél 9-kor kezdtünk dolgozni, és 11-ig meg kellett csinálni a kabinokat, ami napi 12, vagy 18 volt, attól függően aznap volt-e szabadnapos, vagy sem. Ezek kb. 9 nm2-es kabinok, plusz benne van egy mini fürdőszoba, WC-vel, zuhannyal.

Van amikor a vendégek kimennek kirándulni, vagy jó időben szinte mindenki a tetőn van, ilyenkor szuperül lehetett haladni, de ha esett, vagy menetben volt a hajó, akkor nem annyira, mert benn voltak a szobába, ami nem túl nagy ugye:).....aztán 11-kor ebéd a személyzetnek, ez fél óra, utána nekünk kellett elmosni a tányérokat, és maradtunk is a konyhán a szerviz végéig.

Egyvalaki mosogatott, mi a tányérokat, a mosogató fiú pedig e tepsiket stb. Elvileg persze, mert néha becsusszant nekünk is pár edény...Egy valaki a mosogatógépet kezelte, egy törölget, és egy hordja a helyére a dolgokat. Jobb esetben ez gördülékenyen megy, de ha nem olyan jó a társaság akkor nem.

A felosztást szervizenként változtattuk. Három körül végeztünk, akkor volt szabadidő 6-ig. Addig vagy a kabinodban voltál, vagy ha állt a hajó, akkor kimentünk. 6-kor ismét kaja nekünk, majd egyből konyha, kb. 10 óráig. Aztán másnap ugyanez. A reggeli péksütiket a szobalányoknak kellett megsütni, kb. heti kétszer, ilyenkor ha jól emlékszem 5-kor keltem, egy óra alatt megvolt, plusz a recepciót is meg kellett csinálni.

Bárossegédként

Fél év után meguntam nagyon a takarítást, kértem, hadd csináljak valami mást. Mivel az étteremben nem volt üresedés, mentem a bárba, de a takarítás megmaradt. Ez azt jelentette nekem: ugyanúgy keltem 8-kor, takarítás 11-ig, kaja, és egyből a bár. Ott voltam délig, fél 1-ig, aztán még a recepciót is én takarítottam, majd vissza kellett mennem 3-ra, tehát volt bő egy óra szünetem, és akkor még nem ettem, szóval 3-tól 6-ig egyedül voltam, a főbáros lent a kabinjába, és 6-ra jött csak fel.

Ha 100 vendég volt délután, akkor is egyedül voltam, ha egy sem, akkor meg nem lehetett lemenni. Akikkel együtt dolgoztam bárosokkal, volt olyan, aki semmit nem csinált csak dumált egész nap, és szinte én dolgoztam, volt akivel nagyon jól lehetett dolgozni, igazságosan el volt osztva minden, volt aki totál telibesz@rt mindent, szóval tapasztalat van:) Később átkerültem egy másik hajóra, ahol viszont már felszolgáltam a végéig, amíg fel nem mondtam.

Felszolgálói pályafutásom

Ebben öt évet dolgoztam, rengeteg mindent tudnék írni, de most csak ezt veszem figyelembe, hogy hogy telt el egy nap: a reggeli általában fél 8-kor kezdődött a vendégeknek, és mindig 1, illetve 2 (attól függ, hány fős hajón dolgozol) ember készítette ki a dolgokat: tejet, kávét, péksütiket kosárba, asztalokra, hidegtálakat, mindent. Ehhez kb. 1-1,5 órával előbb kellett kelnem.

Ha rendes volt a szobalány, akkor ő kirakta a kosarakat az asztalokra, nekem nem kellett. Aztán 7-kor érkezett az első felszolgáló, aki segített befejezni a kipakolást, majd fél 8-ra a harmadik is megjött. Ha nem reggeliztettem, akkor vagy 7-re, vagy kezdésre mentem, ez is fel volt osztva.

A reggeli 9-ig tartott, legalábbis elvileg, mert iszonyat sokszor a vendégek egyszerűen vagy nem jöttek be időben, és ott ültünk 8-ig, vagy egyszerűen nem akartak kimenni. Ilyenkor nagyon elkapott minket az idegbaj, ugyanis 9-től van másfél órád hogy rendbe tedd az éttermet: felteríts, elpakolj, mosira levidd a terítőket, felhozni az újat stb. Minél később mentek el a vendégek, ez csak tolódott.

Kilenckor elkezdtük behordani a büfét a konyhára, ahol a mosogató, és az egyik felszolgáló (aki reggel kipakolt) mossák és rakják el a cuccokat. Reggeli után le szoktunk ülni tíz percre enni, utána jön a terítés, takarítás. Aztán 11-kor ebéd nekünk, utána felterítjük azokat az asztalokat is, ahol a személyzet evett, ez 3 asztal általában, aztán bor- , vízpakolás, majd vendégvárás...

Itt is az a helyzet, hogy vagy bejönnek enni, vagy nem. Ha az utóbbi, és pluszba pl. kirándulás van, akkor az szívás, mert rohanni kell. Előfordult, hogy úgy dolgoztunk mint a hiénák, egy asztal végzett, már el is leptük, leszedni, és vártuk a következőt. Ez persze nem jó, legfőképp nekik, de most mit mondjunk: a főnök találta ki, hogy rohanjunk? Biztosan megértették volna.

Ebéd és vacsora alatt az animátor jön, és elmondja az aznapi programot, illetve este a másnapit. Ilyenkor is vagy figyelnek, vagy nem. :) Aztán meg jönnek a hülye kérdéseikkel. :)

Szóval lemegy az ebéd, kb. 2-kor kimegy az utolsó desszert, utána mint reggeli után, terítőszedés, terítés estére, porszívózás, amit pl. imádok, a fiúktól mindig átvettem, csokiért cserébe. :) Aztán este 6-ig semmi. Hatkor ismét kaja nekünk, utána ugyanaz, mint délben, esti szerviz kb 9.30-ig 10 óráig. Utána ugyanaz mint délben.

Ehhez még hozzá kell tennem, hogy volt hajó, ahol csak havi egyszer jött sok áru, kamionnal, és az utolsón kb. hetente. Ez azt jelenti, hogy mindenki, aki a hajón dolgozik (néha persze a matrózok nem jöttek, mert ők franciák, vagy pont akkor adták ki nekik, hogy fessék le a korlátot) ebédes szervíz után megy árut pakolni. Ami nem egyszerű, mert rengeteg van, volt 25 raklapos pakolásunk is, kisebb-nagyobb dobozok, vizes-, üdítős rekeszek, amik nem könnyűek, és a leglehetetlenebb helyeken kell általában pakolni.

Van hogy a járón keresztül működik a dolog, van amikor a hajóorrba adják be, és onnan kell tovább, van hogy a tetőről kell levinni mindent, ez a legdurvább. Egy hajón ugye szűk helyek vannak, nem egyszerű.

Volt olyan árupakolásunk, amikor arra sem volt időnk hogy lefürödjünk, egyből mentünk dolgozni, volt hogy szakadó esőben pakoltunk, senkit nem érdekelt, volt hogy a kamion a kikötőben majdnem lehajtott a hajóra. Gyártelep mellett álltunk, a hajó teteje egy szintben a placcal, kamion jött, tolatott, aztán majdnem letolatott ránk. Akkor nem volt vicces, most az. :)

Azt is tudni kell, nagyon sok minden függ a személyzettől, és a főnöktől. Volt nagyon-nagyon szuper társaság, jó főnökkel, és volt agyhalott társaság, olyan főnökkel, aki bujkált a vendégek elől.

Meg persze ott van a karácsony, szilveszter, ami egész napos munkát jelent szó szerint. Volt olyan szilveszterem a bárban, hogy hajnali 3-kor senki nem volt már, és végeztünk, és volt olyan hogy reggel 7-kor a vendégek annyit mondtak, rakjuk ki a piát, ők ellesznek, mi menjünk csak.

Szilveszter másnapján bárosként 10-kor kezdtem a munkát, teljesen függetlenül attól, hogy előtte hánykor végeztem... Ennyit a hajóról, most a szárazföld következik, ég és föld a különbség!

A hotelben (Cannes, Club Maintenon)

Ez egy négy csillagos, 77 szobás, és 15 apartmanos szálloda. Több konferenciateremmel, nagy recepcióval, 3 lifttel, napozóterasszal, terasszal, bridzs szalonnal, nagy étteremmel, bárral, vendégeknek külön kis mosodával, kétszintes mélygarázzsal.

A hotel 5 emeletes, 4 emeleten vannak a szobák. Ezek egy nappaliból állnak, ami 22 nm2, egy nagy fürdő, egy beépített szekrény, egy minikonyha, és egy nagy terasz is van. Az apartmanok pedig vagy stúdiók, vagy kéthelyiségesek. A földszinten teraszosak.

A szobákat könnyű takarítani, nincs teli csillivilli dolgokkal. A szobalányok csak a szobákat csinálják, a többi helyiséget egy külön ember takarítja, aki 7-kor kezd, és 2-kor elmegy.

Fél 9-kor kezdek. Vonattal járok, fél 7-kor kelek. 8-ra szoktunk összegyűlni, öltözünk, majd kezdünk. 11-ig dolgozok. Utána egy óra kajaszünet következik, délben ismét elkezdem a munkát, és 3-kor, fél 4-kor abbahagyom. Ennyi a nap.

Délelőtt két és fél óra, délután 3, 3 és fél óra, amit munkával töltünk. Hatan vagyunk szobalányok, egy mindig szabin van. Heti 35 órát kell dolgozni. Papiron negyed 5-kor mehetnénk csak haza, de félórával előbb mindig eljöhetünk.

Napi 12, 21 szoba van, attól függően, hány vendég van. Ha pangás van, akkor is mindig van mit csinálni. Negyedóra jut kb. egy sima kistakarításos szobára, és ami váltásos, az 1-1,5 óra, attól függően, ki milyen tempóban dolgozik.

Utána le kell vinni a szemetet, mosira a törülközőket, ágyneműt, majd feltölteni a raktárt, ami minden emeleten van. Ki-ki a magáét csinálja. És ennyi. Nem cseszeget senki, nem járnak a nyomodban, nagy szerencsém van ezzel a hotellel. Mindenki normális, és mindenki csak annyit dolgozik, amennyit neki kell, nem csinál senki más beosztású munkát. A recis az recis, a felszolgáló az felszolgáló.

Vannak viszont rosszabb hotelek, ezeket hallomásból tudom, ahol nincs ebédlő, mint itt, hanem a személyzetis folyosón állva-ülve esznek, nem beszélhetsz a munkatársaddal a vendégek előtt, ha egy folt esik a ruhádon, azonnal le kell cserélned, és van, ahol este is dolgoznak, két műszakban a szobalányok, a nappalosok a kistakarítást csinálják, az estisek a váltásos szobákat.

Szeretek ebben a hotelben dolgozni, a nizzais posztban írtam, nem szándékozom sokáig maradni, de ettől függetlenül ez könnyű munka, nem fáradok el, mint a hajón, és ugyanannyi manit kapok mint ott. Így teltek / telnek az én napjaim.”

Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

Olvass és szólj hozzá!

Önkéntes rendőrként Angliában

Kiábrándultam a magyar mentalitásból

Még időben elhagytuk Magyarországot

Dublin, te csodás!

Túl gyorsan hullott az ölembe a lehetőség

Már az ételek megvásárlása is gondot okoz

Bukarest, kóbor kutyák és topmodellek

Kicsi és baromi unalmas

Úgy döntöttem, kockáztatok

Nem kevésbé vagyok magyar, mint izraeli

Londoni kalandok hat lépésben

Egyedül dönteni egy ismeretlen országban

Rabszolgaélet volt, de kellett a pénz

Ott álltam pénz és állás nélkül, elváltan

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)