Határátkelő

Nem tagadom, kicsit elszomorított a most következő történet. Nem azért, mintha Viktor sztorija ne lenne hihetetlenül pozitív (sőt!), hanem mert belegondoltam, hány ilyen tehetséges, dolgozni akaró és tudó, nyelveket beszélő ember hagyja el az országot hétről hétre... Irány tehát Chile (igen, igen, újabb szerző érkezett a latin-amerikai országból :D), és egy történet tudatosságról, elszántságról és tudásról!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Ígéretem szerint itt jön Grafogirl írásának második fele (aki az első részt ma reggel nem olvasta, az sürgősen pótolja itt! - az első kép egyébként a szerző erkélyéről készült...), melyből kiderül, mi az a pituto, hogy az adók alacsonyak, az egészségügy pocsék, viszont erősen védik a hazai munkavállalókat. Valamiért nekem mégis bejön - kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is! (Chiléről írt már Ágnes is, itt olvasható a poszt.)

Számomra teljesen váratlanul kitört a Chile-mánia a blogon, köszönhetően Ágnes írásának. Aztán legalább ennyire váratlanul jött egy levél, amit Grafogirl írt Santiagóból és amiben tovább árnyalja a képet. Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy egy rendkívül érdekes és informatív írás első része következik! (Kísérletként a második részt kissé csúsztatva, délután olvashatjátok. Ha a kísérlet elbukik, ne habozzatok közölni velem.)