Határátkelő

Ma Londonba keveredünk, méghozzá klasszikus helyzetbe: au-pairként. De legalábbis elkísérjük Neniko85-öt, aki tíz évvel ezelőtt határozta el, hogy egyszer a brit fővárosban él majd. Így is lett. Az odáig vezető út is kiderül a posztból.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Tegnap óta már több mint 7000-en vagyunk! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Finnországban eddig egyszer járt a Határátkelő és ennek nemsokára lesz is jelentősége. Hogy micsoda, az kiderült országfelelősünk, Alexa írásából, melyből részletesen megismerhetitek ezt a csodálatos országot. (Hogy mi az a mustamakkara és a pikapuuro, bent szerepel a posztban, tessék megkeresni. :)

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!Ahol még elérhetsz és ahová a személyes történeteket várom:hataratkeloKUKAChotmail.com)

Tegnap megígértem, hogy folytatódik Juli története, ezúttal a németországinál (ide kattintva olvasható, érdemes!) kevésbé pozitív dániai tapasztalatokkal. Oda is au-pairként ment, de az ígéretes kezdés után hirtelen sok minden megváltozott.

Ha már a napokban két posztban (egészen pontosan ide kell kattintani az első, ide pedig a második részért) vázoltuk fel LeiterJakab rettenetes németországi tapasztalatait, a kiegyensúlyozottság jegyében ezúttal jöjjön egy olyan írás, amely kifejezetten pozitívan láttatja a németeket (egészen pontosan egy bizonyos német családot). Juli az iskolapadból nyelvet tanulni ment ki, és au-pairként talált magának (saját bevallása szerint is szerencsésen) egy családot (a kép természetesen most is csak illusztráció).