A mai némileg rendhagyó poszt, mert nem klasszikus határátkelős történet (már ha lehetek annyira nagyképű, hogy azt gondoljam, van ilyen...), de olyan ritkán olvas az ember Kambodzsáról, hogy úgy gondoltam, ennyi belefér. Remélem, ti is így gondoljátok majd... Jó szórakozást (és kommentelést persze) Zoltán írásához!

OFF: Bár természetesen sokkal jobb, amikor a posztról folyik a beszélgetés, vita, azért titokban, szigorúan magunk közt megvallva nagyon megható, hogy mindenről tudtok beszélgetni egymással, poszttól függetlenül. Ez azt jelenti, hogy igazi közösség van itt, a blogon. Köszönöm!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

>> a poszt folytatódik