Ma ismét egy korábbi szerzőnk élettörténetét folytatjuk. Katten és párja Svájcban telepedtek le, úgymond kihasználták az adódó lehetőséget. A mai írásból kiderül, milyen egy svájci munkahely. Hát nem olyan.
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
„A páromat a munkára annak ellenére vették fel, hogy technikai háttértudása nincs meg az elvégzendő feladathoz. Persze megtanulni meg lehet mindent, csak szorgalom és kitartás kérdése. Persze mindez a sok erény csődöt mond, ha az ésszerűségért való sorban álláskor, jelen munkaadókat és a programért felelős elkövetőket rendre kilökdösték a sorból. Erre nyomokban példát tartalmazhat az alábbi terjedelmes beszámoló.
Ahogy párom elképzelte...
Találkozik a főnökökkel, megvitatják a szerződés kapcsán felmerült kérdéseket, átmegy a HR-hez, akik útbaigazítják minden elintéznivalóval kapcsolatban, felveszik az adatait, átadják a munkaeszközöket, majd megkapja az első strukturált, bevezető-traininget és végül hamarabb hazaküldik, hogy intézhesse a regisztrációját.
Az eddigi tapasztalatokra alapozván eme naiv ábrándokkal lépett be az új munkahelye ajtaján életem pici értelme. Logikus folyamata lett volna a napnak, hiszen ez egy fejlett ország.
Ehhez képest...
Találkozott a "mindenessel", aki átadott laptopot, telefont, majd megmutatta a szabadságkérő-programot és azt a programot, ahol azt is be kell regisztrálni a 8,4 óra napi munkába, hogy hányszor vettél levegőt két ügy között, előtt, után és közben.
Beült egy kolléga mellé, aki magyarázta és mutogatta azt, amit kb. a betanulása közepén kellene értenie normál esetben, majd egy másik kolléga elkezdett installálni a gépére valamiket, valamiért, miközben olyan háttértudást feltételezett róla, amit ha birtokolna, nem is itt dolgozna.
Ebédidőben kihívták kávézni a mikróval és székekkel nem rendelkező, a főnökség által étkezésre alkalmasnak vélt helyiségbe, ahol mindenki mindenkivel svájci németül beszélgetett, ő pedig forever alone, majd visszament a helyére, és eltűnt az egész iroda, ő meg nézte, ahogy az órán mindig eggyel több lesz az eltelt perc.
Délután tovább ment a sok, számára kínai dolog, majd közölték, hogy ő ezt már egyedül is fogja tudni csinálni következő hét szerdától, bár még azt se tudta, mi a munka.
Ő a legfiatalabb a csapatban, és ezt érzi is erősen. Az utolsó 20 percben aláírták a szerződést, de az egész napos üresség hevében a kérdései felét elfelejtette. Az kiderült, hogy a céges parkoló mindössze havi 130 CHF + ÁFA, amit ha kér, szívesen levonnak a fizetéséből. Mehetne vonattal is, ami lakástól munkahelyig az állomásra való gyaloglással és a 2 átszállással együtt mindössze 70 percet venne igénybe, napi kétszer, vagyis 140-et, ami egy átlagos Harry Potter rész naponta. Ezzel szemben az egész napos autózása összesen alig 40 perc, szóval nincs sok választása.
A regisztrációt intézheti munkaidőn kívül. Valahogy beletanul majd, ez biztos, de arra rájött, hogy ezután a munka után egy életre leszámol az informatikai, irodai, multinacionális munkakörrel.
Azért van jó pont is
Rugalmas a munkaidő, és kapott egy welcome pezsgőt. Rugalmas munkaidő alatt értsd: kulcsa van az irodához, és akkor jön-megy, amikor akar, illetve, ahogyan az ügyfelekkel egyeztetni tud. Kivéve azokon a napokon, amikor normál munkaidőbe van beosztva 8-5-ig. Utóbb kiderült, hogy ez 22 havi munkanapból 18 esetben így van. Minden más napon magyarán, ő bejár 7-re, ebédszünetet nem tart, csak 10-15 percet és fél 4-kor búcsút int a cégnek.
Ha az ügyfél csak 5 után elérhető, akkor bizony bent csücsül, addig, ameddig az ügy meg nem oldódik, vagy az ügyfél fel nem adja a reményt, hogy aznap megoldódik a problémája.
Az első napok nehézsége után (mire kikerül a beszámoló, már túl lesz a 2. hónapon is) az irodai légkör oldottabb, bár egyik kolléga sem egy Humor Herold és maximum az „irodai nevetés” töri meg néha az egyhangú napokat.
A munka nem lett egyszerűbb, sőt. A rendszer Murphy törvénye szerint viselkedik, avagy ami elromolhat, az el is romlik. Több hibaüzenettel találkozik egy nap, mint sikeresen lezárt üggyel.
A parkolás mikéntje után akkor érte a következő meglepetés, amikor is kiderült, hogy ha túlóráid vannak, akkor így jártál. Van egy kolléga, aki 8-19-ig vagy tovább húzza az igát nap, mint nap és ő mondta, hogy ha túlórád van az pech. Megkérdeztük erről a főbérlőnket, aki azt mondta ilyen nincsen, vagy kifizetik a túlórát, vagy kötelesek beszámítani a szabadnapokba.
Fizess, marha!
A céges parkolásra kitérnék még egy csöppet. A cég bérli a parkolóhelyet az épület előtt. Ergo, dolgozók számától függetlenül fizet havonta egy összeget. Vagyis elég csúnya dolog áthárítani ezt az irdatlan összeget a dolgozókra, ha a cégnek mindenképp pénzbe kerül. Más megoldás pedig nincs, amíg közelebb nem tudunk költözni. Ugyanis az isten háta mögött van a cég, több irodával egyetemben, a város szélén.
A telephely mellett főút, vasúti sín, a síneken túl a belváros, azon túl még egy pár sín, s azon is túl - ahol a kurta farkú malac túr - egy építkezés, valamint egy nagy bevásárló központ. Aminek ugyan van parkolóháza (talán még ingyenes is, ha jól emlékszem, ami ritka errefelé), ami megoldás lehetne…ha nem 9-től nyitna, párom meg nem 7-re vagy 8-ra járna dolgozni.
Küzdelem az ebédért
Az ebédlőre is szánnék még pár sort. Mint kiderült, mikró azért nincs, mert a főnökök nem szeretnék szagolni 12 ember (ennyien vannak összesen a cégnél) kajájának illatát….OMG! Ez mi?! Tehát, mert a nagysosúr és asszonyság finnyásnak méltóztatik lenni, ezért a.) haljon éhen mindenki b.) költsön súlyos pénzeket naponta ebédre c.) ott az említett bevásárló központ, melyben valószínűleg ételudvar is fellelhető.
Ein kleines problem van ezzel, mégpedig a megközelíthetőség. Hiába van gyalog légvonalban néhány percre, gyakorlatilag egy Rossz PC játékok sorozat díjnyertes darabjaként lenne megközelíthető a célállomás. Akadályok: zebra nélküli főút, alul- és felüljáró nélküli vasúti sínpár, azon túl egy lezárt építési terület.
Az egyik kollégája szerint a megoldás: menj vonattal, az csak pár perc. Mi az öreganyám bütykös térdéért szállna valaki vonatra, menne kocsival, esetleg rendelne végső megoldásként ételt, szintén komoly összegekért, mikor oly kényelmesen és jóízűen elmajszolhatná a magával hozott ebédjét, melyet kis asszonykája nagy szeretettel főzött neki? MERT NINCS MIKRÓ. Mert olyan nagy dolog lenne kiszellőztetni pár perc alatt, ha más kajája büdös egyeseknek. Szent Habakukk!
Elvileg ez egy fejlett ország, előrehaladottabb gondolkodással. Ja, kérem a sok pénz butít, és kiöli a kreativitást, a praktikus és ésszerű gondolkodást, továbbá ellustít. Erre még fogok említeni példákat a későbbiekben.
Tessék-lássék tréning
Még egy kis apróság, mielőtt rátérnék a következő témára. Tréninget amolyan tessék-lássék módon kap. Ha közben elakad, segítséget kérni nem tud, mert a problémához egyedül egy kolléga ért, aki soha nem ér rá. Válasz ezekre az esetekre: ha valamelyik fogalommal/betűkombinációval nem vagy tisztában „góglizd ki”. Kössssssz! Ez egyébként általános lehet a kisebb cégeknél, ugyanis másik 2 volt kollégája is hasonló élményekről számolt be új munkáik kezdetén. Profi.
Parkolás, parkolás, te csodás!
Nos, miután kimérgelődtük magunkat, ím a következő nagyszabású feladat a Svájcban való túlélésért küzdőknek: a közlekedés. Ennek részletezését mindig is hiányoltam a svájci beszámolókból. Itt a pótlás. Kezdjük a parkolással!
Ezekre az alábbi szabályok érvényesek:
A.) fehér egységes csík az úttest szélén = ingyen parkolás, kivéve ha ezt egy tábla korlátozza
B.) Az iménti hely felosztva átlagos autó méretűre, a helyszín elején és végén táblával ellátva = a táblán feltüntetett időintervallumon túl ingyenes, egyébként fizetős, és időkorlátos (0,5-1,5 óráig lehet fizetni is)
C.) Ugyanezen verziók kékre: egységes vagy felosztott = este 6-tól reggel 7-ig ingyenes, amúgy az adott városkörzetben kiváltható parkoló kártyával állhatsz ott, napközben egy papír parkoló órával max. egy órát tölthetsz a tetthelyen parkolással, úgy hogy beállítod azon a parkolás kezdetét. Ezt 0-5 CHF-ig terjedő összegben szerezhető be.
D.) Sárga, általában rendszámmal ellátott, vagy rendszámmal felfestett = privát parkoló
E.) Egyéb esetek: ezen színek keverése a Privat, Kunden és Reserved táblákkal ellátva = értelemszerű
Egyéb tényező, mely tovább nehezíti a parkolást, ha te meg szeretnél állni valahol:
A.) Nincs ingyenes, vagy ha van, az tele van és több száz méterre a célodtól
B.) Fizetős van csillió frankért per fél/egy óra és az is tele van
C.) Parkolóház mégcsillióbb frankért fél/óránként, általában tele, de a legmélyebb vagy legmagasabb szinten talán találsz egy helyet
D.) Éppen ott nincs parkoló, ahol meg szeretnél állni
E.) A legközelebbi is kilométerekre van az általad megtekinteni kívánt városrésztől. Így jártunk pl. Rapperswill-Jonaban. A zürichi tavat átszeli egy híd a déli részen. Az északi felén helyezkedik el - ez a kis ékszeres dobozhoz hasonító - óvárosával Rapperswill. A tavon lehetőséged van a híd egyharmadától kezdődő cölöpön fekvő fahídon átsétálni a városba. Nos, mit tippeltek, hol találtunk parkolót (kivételesen ingyenest)? Naná, hogy a híd közepénél kialakított terepen, mely a gyaloghídtól kb. negyed óra sétára van.
A hídon átkelni, kényelmes, szerelmes andalgásban kb. 20 perc. Visszaérni az autóhoz sajgó lábakkal – megfizethetetlen. A gyaloghidat megelőző kicsiny félszigetszerű részen csak az ott található éttermek és panziók vendégei számára fenntartott parkolók vannak. Ezek természetesen az adott szombati napon kongtak az ürességtől.
További nehezítő tényezők: Ezen parkolási lehetőségek kantononként változóak lehetnek. A kék parkolóhely városkörzeti parkoló kártyával igénybe vehető megoldása pedig nagy FAIL. Miért? Mert csak az adott körzetre érvényes, ha meglátogatsz valakit, megint egy senki vagy parkolás szempontjából, ha elköltözöl, nem írják át az új helyre, hanem vehetsz újat.
Ezenkívül hiába fizetsz érte, ha este 6 után ingyenes és emiatt eleve mire hazaérsz melóból teleparkolnak minden lakásodhoz közel eső lehetőséget. Tehát nem elég, hogy fizetsz valamiért, arra nincs garancia, hogy használni is tudod.
Az útburkolati jelek
Itt találkoztunk először fehér fűrészfoggal kereszteződésben, ami ki tudja mit jelent. Illetve rendszeres az a szituáció, hogy alattad a sáv egyszer csak jobbra kanyarodóvá avanzsál, s ha nem figyeltél könnyes szemmel bámulhatod, hogyan távolodsz egyre jobban az elérni kívánt úti célodtól. Mert ugye, ha elrontottad, akkor kacskaringózhatsz hosszú percekig, mire visszatérsz az eredeti útvonaladhoz.
A városi közlekedés
Általában dinamikus, ha dugó van, az sem tart tovább 10 percnél. Nincs túl sokáig piros, cserébe viszont van villámzöld. Az index nem a svájciak barátja, mint ahogy az előzékenység sem, kivéve a gyalogosok átengedésére vonatkozóan. Ha te mellékutcából ki akarsz hajtani, lesheted mikor engednek ki. Viszont sávok váltásakor általában beengednek.
Közlekedés autópályán
Az index itt is ismeretlen, ahogy a követési távolság is. Ha viszont felhajtó sávból érkezel, utat engednek. Gyakran fordul elő kivilágítatlan autó az autópályán. A dugó is rendszeres jelenség nagyobb városok előtt a 3-4 sávos autópályákon, munkaidő végén kb. 17-19-ig biztos lehetsz a Zürich környéki dugóban.
Szinte minden hétvégi kiruccanásunkkor találkoztunk az „augusztus 20.-án mindenki megy a Balcsira” effektussal. Ennek leggyakoribb okai a következők: nem engedik be a városba érkezőket a lehajtónál, vagy lámpa van ezeken a helyeken 100 évig pirossal.
A megfejthetetlennek tűnő okot is megfejtettük: miért van az, hogy egy többsávos autópályán egyszer csak bizonyos időre bedugul a forgalom? A következők lehetnek: A.) alagút van a messzeségben valahol, mely lámpával ellátott objektumként tengeti napjait, ezáltal megfogva a forgalmat. B.) 2 aszfalthuszár küzd fej-fej mellett 100-as korlátnál, ki tud jobban 90-nel menni (WTF?!) C.) A korlátozó táblák (melyek elég gyakoriak az autópályán) megközelítése normál esetben fokozatos lassítással történik. Itt a tábla előtt satufék, majd döcögés a feloldó tábláig 10-zel kevesebbel a megengedettnél (OMG!)
Végezetül az egyik legidegesítőbb dolog: 50 km-enként örülhetsz, ha találsz pihenőt, esetleg benzinkutas verziót. Gondolom, itt úgy működik, hogy nyomnak egy tele tankot, és mindig rátöltenek, ahol épp meg tudnak állni.
Most már mi is így csináljuk, mert egy tele tank kb. ugyanannyi, mint otthon, csupán ebből a fizetésből meg sem érzed… jelenleg egy liter 95-ös 1.85 CHF körül mozog. Itt ez olyan, mintha az otthoni fizetéshez mérve kb. 80-90 ft lenne literje.
A benzinkutas megállókban általában ingyenes a wc és az esetek jelentős részében kulturált, jól felszerelt és tiszta. A sima pihenőknél nagyjából ugyanaz a helyzet, mint otthon. A leállósáv nem nagyon divat errefelé. Van néhány SOS megálló, telefonokkal, ha nagy a baj, de ezekkel sincsenek elkényeztetve az autósok.
Egyéb érdekes szabály
Itt vezetés közben nem veheted le a kezedet a kormányról. Értsd: ha a GPS bedöglik, elrontod az utat, újra kell tervezned, megszomjazol útközben, stb… félre kell állnod, amíg kezeled a helyzetet. S kezdődik a parkolási apokalipszis. Hol a tüdőbe állj meg, ha nincs hova? Addig meg keringj vaktában és fogyaszd a benzint. Nájsz.
A szabályok kantononként változóak lehetnek. Pl. a francia részen körforgalomban ki kell tenni a balra jelzőt, amíg a körforgalomban vagy. Az olasz svájciaknál pedig senki nem tart be szabályokat, de az olaszokat ezért szeretjük...
Vezetsz vagy iszol?
Itt nem kell választani. A következőképpen néz ki a dolog:
kisdoboz sör után vezethetsz
nagydoboz sör után fél órát kell várnod
két sör azonban már 2 óra
1 tömény 2 óra
Érdekes, hogy itt még sincs annyi baleset ebből fakadóan, mint állítólagosan otthon volt, s ami miatt bevezették a zéró toleranciát. Ez a szabály akkor jött jól, mikor szakadó esőben eltévesztettük az autópálya lehajtót, majd röpke fél óra után visszaverekedtük magunkat arra, s további 30-40 perces vezetés után találtunk végre egy benzinkutat. Mindkettőnknek nagyon kellett wc-re menni és tankolni is kellett már.
Megálltunk, vettünk 2 doboz sört, elkortyolgattuk, miközben hallgattuk a dobogó esőt a tetőablakon. Közben gyakoroltuk a mély levegő és szúúúúúszááááá-t, mint Martin Lawrence. A sör kivégeztével, hosszú pihenővel, kisimult idegekkel folytattuk az utunkat, anélkül, hogy dühöngő őrülté váltunk volna a csekély mennyiségű alkohol elfogyasztásától.
Végszó
Mindezen bosszúságok ellenére mégis autóval éri meg a leginkább közlekedni, mert a legtöbb esetben ez a legolcsóbb és a leggyorsabb.
Egy kis kiegészítés a praktikátlanságra és butaságra: a barátunk a munkahelyén a következő szituációra lett figyelmes: a szabadságokat jelző excel táblázat egy kifüggesztett, szép, nagy A3-mas papír, melyen a kollégák neve mellett pirossal kitöltött rubrikák jelzik, ki mikor van/lesz szabin.
Ha időközben új szabadság kérés fut be, vajon mit csinálnak? A.) piros tollal/filccel besatírozzák a megfelelő rubrikát. B.) Letépik a falról a táblázatot, összegyűrik, kidobják, és nyomtatnak újat. Igen, jól sejtitek: B a helyes válasz. Ugye, hogy fáj az emberi hülyeség?
A következő részben jönnek az albérlet keresés részletei illetve a bevásárlási hacacáré.
Köszönjünk az ismételt figyelmet, reméljük most is sikerült Titeket a képernyő elé ragasztani. :) Folyt.köv.”
Várjuk!
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
A határátkelés otthon kezdődik
Ez a tökéletes ország számomra
Beleragadtunk a nagy sáros maszlagba
Kiderült, itt a túlélést tanítják
Most kezdem érezni, hogy megszoktuk
A gyökértelenség megviseli az ember lelkét
Nem sikerül felvenni a ritmust
Tíz dolog, amiért érdemes felmondani
Utolsó kommentek