A blogon megjelenő írások szerzői általában már hosszabb ideje (évek, de legalábbis sok hónap óta) élnek külföldön, ezért is különösen érdekes Shelly írása, aki alig egy hónapja költözött Walesbe. Nem ő az első, aki egyetemi diplomával külföldön takarít (ezen azért elgondolkozhatna, akinek ez a dolga...), első benyomásai így különösen érdekesek.
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
„Hat éve készültem arra, hogy kiköltözzek a szigetországba. Persze mindig, amikor már indulásra készen álltam, akkor közbejött valami, így folyamatosan csúszott az utazás. Egy hónapja azonban sikerült összeszedni annyi pénzt, hogy végre ki tudjak jönni. Nem konkrétan Wales volt a cél, hanem Skócia, de így alakult.
Miért jöttem ki? Szerintem ezt nem kell ecsetelni. Nem volt munkám, nem is találtam hónapokig, vagy ha sikerült alkalmi melót szerezni, a fizetés nevetségesen alacsony volt. Főleg, hogy egyetemista lévén, csak diákmunkákat kaptam. 23 évesen pedig nem az az életcélom, hogy diplomásként a nagy sárga M betűs gyorsétteremben dolgozzak.
Egy volt gimis évfolyamtársamnál és annak párjánál lakom, akik mindenben segítenek nekem. Ők szereztek nekem munkát Cardiffban (ami Wales fővárosa), elmondták, hogy itt a rendszer hogyan is működik.
Egy hotelban kaptam állást, takarítóként. Nem vagyok finnyás, így csinálom, nem is nehéz. Az egyetlen probléma a főnökséggel van, vagyis inkább a kisfőnökökkel, akik megérezve a kisebb hatalom illatát, azonnal "totális diktatúrát" vezetnek be. Néha elég személyeskedőek is. De felkészítettek, hogy sajnos az ilyen gyakori, de egy-két hónap és leszállnak az emberről. Vagy ha kinyitja a száját. Nézőpont kérdése.
Undorító mocskot hagynak
Köztudott, hogy a walesiek és az angolok nem igazán szimpatizálnak egymással, így amikor rögbi- vagy futballmérkőzés van, akkor itt szétszedik a fél várost a szurkolók. A szállodáról már nem is beszélve. Undorító mocskot hagynak maguk után, de valószínűleg ezt is azért, mert nem nekik kell eltakarítani.
A fiatalok vadak, főleg hétvégén, amikor isznak. Én mondjuk nem járok szórakozóhelyekre, így nem kerültem velük összetűzésbe, de ha alkalmam lenne sem mennék, főleg úgy, hogy egyedülálló nő vagyok.
Őszintén, időm sincs, mert a szállodaiparban a hétvége a hét közepe, így szinte mindig dolgozom, másrészt nem is vágyom rá. (Személyes megjegyzésként, én jobban szeretek otthon lenni, és filmnézés közben inkább nassolni és sörözni).
Az emberekkel nincs bajom, számomra teljesen pozitív élményként hatott, hogy idegenek rám köszönnek és megkérdezik, hogy vagyok. Bár ez is inkább az idősebb generációra jellemző.
Hasonló árak
Az árak körülbelül olyanok itt, mint otthon, sőt sok termék olcsóbb is. A tej látott már tehenet, a tejföl krémes és nem vizes (én határozottan tejfölmániás vagyok), 15 darab tojás 1 font 20 penny körül van. Itt az a marketing, hogy minél többet veszel, annál olcsóbban kapod meg. Egyetlen szívfájdalmam az igazi házikolbász hiánya, no meg a pálinkáé. :)
Én sajnos dohányos vagyok, és a boltokban bizony borsos árat kérnek egy doboz cigiért (átlag 6-7 font), de mi megoldjuk úgy, hogy lengyelektől veszünk ukrán Viceroyt 3 fontért.
A tömegközlekedés bizony drága mulatság, én vonattal járok, körülbelül 105 font a beutazásom egy hónapra.
Ami megfogott igazán, az a táj szépsége. Én alföldi leányzó vagyok, így az, hogy itt mindenütt csak hegyeket és dombokat látok, számomra üdítően hat.
Közvetítők, nyelv, lakás
Bár csak egy hónapja vagyok kint, de lakótársaim és más régóta kint élők elmondásai alapján egy-két dolgot (tanácsot) szeretnék adni azoknak, akik még otthon vannak, de ki szeretnének jönni.
Közvetítő irodák: több negatívumot, mint pozitívumot hallottam róluk. Én nem így jöttem ki (hál' Istennek), biztos vannak olyanok, akiknek bejött, de ha lehet, akkor ismerősön keresztül érdemesebb munkát keresni.
Nyelv: Sajnos nem tudok jó hírrel szolgálni azoknak, akik nem beszélnek angolul. Igenis venni kell a fáradságot, és minimális szinten megtanulni (3 igeidő és pár alapszó), mert nem várhatja el senki, hogy egy főnök felvegyen egy olyan személyt, aki nem érti az utasításokat. Főleg most,hogy kezd úgymond túltelített lenni a piac. Hallottam róla, hogy sok magyar hazament, mert nem talált munkát.(Ha megszólalni sem tud,persze,hogy nem).
Lakás: Egy dolgot biztosan tudok, méghozzá azt, hogy sokkal nehezebb lakást találnia egy angolul jól beszélő embernek, mint munkát egy olyannak, aki egy kukkot sem tud angolul. Referenciát kérnek, valamint 2-3 éve kint kell laknia az illetőnek ahhoz, hogy egyáltalán szóba álljanak vele.
Az árakról nem is beszélve. Mi 450 fontot fizetünk+rezsi, és ez még az olcsóbb kategóriába tartozik (hozzátenném, hogy külvárosi részen lakunk). Érdemes ismerőshöz költözni legalább addig, amíg anyagilag stabilizálódik a helyzet, valamint kapcsolatokat kell építeni.
Itteni magyarok: Kb. ugyanaz, mint a közvetítő irodáknál. Sok negatívumot hallottam arról, hogy mennyire szeretnek "alátenni" egymásnak az itteni honfitársak. Nekem a véleményem az, hogy mindenki sepregessen a saját háza táján. Három lépés távolság, és nem lesz probléma. Most nem arra célzok, hogy minden magyarra csúnyán kell nézni, de jobb az óvatosság. Persze, akinek nem inge, ne vegye magára...”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Pénz nélkül nem lehet elindulni
Élet a kazahsztáni olajmezőkön
Minél több lehetőséget teremteni
A rabszolgák, a félistenek és a többiek
Végre megtaláltam a számításaimat
Utolsó kommentek